Ma már ritkaságszámba megy az a felirat egy kereskedő üzletének bejáratán, hogy kártyával nem lehet fizetni. Noha egy nagyon küzdelmes időszak volt elérni idáig, mára úgy tűnik, sikerült. A csak készpénzt elfogadó üzletek kis túlzással egyre inkább turisztikai látványossággá válnak, amely mellett jókat szelfiznek majd a turisták. De vajon hová lehet továbbfejlődni innen?

Magyarországon már a szocializmusban is létezett bankkártya elfogadás, de ez kizárólag a külföldiek kiszolgálását vette célba. Így döntően szállodákban, éttermekben és idegenforgalmilag frekventált értékesítési pontokon lehetett kártyával fizetni, mintegy néhány ezer helyen. Forint alapú bankkártya csak 1989-ben jelent meg Magyarországon, de sokáig az is csak ATM-ben volt használható, így a magyarok nem is élhettek ezzel a lehetőséggel.

Az OTP Bank elődje, az Országos Takarékpénztár kiépített ugyan egy ún. OTP csekkel működő elfogadási hálózatot a magyar ügyfeleknek, de az üzletek száma alig haladta meg a 2000-et. A 10 darabos csekkfüzet betelésekor új füzetet kellett igényelni az OTP-től, nem volt tehát napi bevásárlásra alkalmas ez a rendszer.

Valahonnan innen indulva értük el a mai lefedettséget, amely nyugat-európai szemmel közepesen fejlettnek mondható.

Évtizedekbe telt, mire egyáltalán maguk a bankok felismerték a készpénzmentesség jelentőségét

A hazai kártyapiac fejlődése eleinte nagyon döcögősen haladt, pedig a 90-es években, az úttörő terjeszkedés idején térítésmentesen biztosították a bankok POS terminált a kereskedőknek. Az 1990-es évek közepén egy nagyobb POS terminál telepítési bumm zajlott le a leggyakoribb hétköznapi fizetési területeken, így a hipermarketekben, szupermarketekben, benzinkutakon elérhetővé vált a digitális fizetés. Akkoriban viszonylag kevesen használták a kártyájukat vásárlásra,. pedig ingyenes volt már akkor is. 1994-től pedig az állam is beszállt a készpénzmentesítésbe azzal, hogy a közalkalmazottaknak bankszámlára utalta a fizetéseket. Ezt a törekvést a nagy cégek is követték az üzleti szektorban. 1995-től a forintkártyák konvertibilissé váltak és devizát – korlátlanul – évekig csak kártyán lehetett kivinni az országból.

A 20-30 ezer darabos elfogadóhelyi tartományt ekkoriban évekig nem is nagyon akarta elhagyni a magyar piac. Ez persze egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a lakosság készpénz dominanciáján túl jellemzően 2-2,5 százalékos jutalékért fogadhattak csak el kártyát a kereskedők ekkoriban, s 30 napon túl jutottak átlagosan a pénzükhöz. Vagyis a kártyás vásárlókat nekik kellett megfinanszírozniuk akár egy-két hónapon át is.

Bár volt olyan időszak, amikor mindössze két bank kínált kártyaelfogadást Magyarországon - a K&H és az OTP Bank - de 2007-től folyamatosan kezdtek beszivárogni új bankok is a piacra, mint a CIB Bank illetve elődje az Inter-Európa Bank, a Budapest Bank, az Erste Bank, az UniCredit Bank vagy a Takarékbank. De ebben az időben rajtoltak hazánkban a külföldi székhelyű elfogadók is, elsőként az akkor még SIX Payment Services - most már Wordline néven futnak -  akik elkezdték megváltoztatni a piacot. Azóta a piac is jelentősen átalakult, a határon átnyúló elfogadók egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a piacból, a klasszikus kereskedelmi bankok pedig kivonulnak a kártyaelfogadásból, eladják a portfóliót vagy kiszervezik a tevékenységet.

Utcaszinten győzködték a kereskedőket

– Te a Fő utcában menj végig az összes kereskedőn, akik nem fogadnak el kártyát, és próbáld meggyőzni őket, hogy csatlakozzanak, te pedig a vele párhuzamos Petőfi utcán. A harmadik társatok pedig a keresztutcákat vegye sorra a városközpont közelében! – valahogy így hangozhatott egy eligazítás 2008 júliusában, amikor a Mastercard 25 magyar városban indított személyes megkeresésen alapuló programot a kereskedői bankkártya-elfogadóhelyek számának hazai növelése céljából. Ettől kezdve egy éven át győzködték a kereskedőket a bankkártya elfogadásról, elsősorban a kis- és középméretű üzletek szegmensében. A boltok címeinek és a döntéshozók nevének, elérhetőségének begyűjtése után levélben, telefonon és személyesen keresték meg őket, a kötélnek álló kereskedőkért pedig a bankok versenyeztek.

Kampányok segítették többször is a bankkártya elfogadás hazai terjeszkedését (a kép illusztráció)Forrás: shutterstock

Magyarországon ekkor még mindig rendkívül alacsony volt a kártyaelfogadás. Szlovéniában akkoriban 160, Horvátországban 163 kereskedői elfogadóhely jutott tízezer lakosra, Magyarországon ez a szám viszont mindössze 29,3 volt. Még a délnyugati szomszédainknál jóval kedvezőtlenebb mutatóval bíró Csehország (46 elfogadóhely 10 ezer főre vetítve) vagy Szlovákia (43 elfogadóhely 10 ezer főre vetítve) is megelőzött minket a sorban. Az európai átlag – tehát a kívánatos iparági arány – ugyanakkor megközelítőleg 60 elfogadóhely lett volna ekkoriban Magyarországon tízezer lakosra vetítve, vagyis dupla annyi. A korábbi organikus fejlődéssel ez elég behozhatatlannak tűnt a 2000-es évek második felére Magyarországon, ezért döntöttek a POS terminál bővítési kampány mellett.

A kampány során megkérdezett, csak készpénzfizetést biztosító kereskedők 16 százaléka észlelte ekkor már napi szinten a kártyaelfogadás hiányát: bevallásuk szerint a vásárlók 6 százaléka állt el vásárlástól, ha kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni. Így szerencsére termő talajra hullott a terminál bővítési kampány: a csak készpénzes kereskedők 57 százaléka tervezte ekkor már a kártyaelfogadás bevezetését legkésőbb egy éven belül.

Berobbant a terminálszám

2010-re aztán sikerült elérni a kívánt 60 ezres elfogadóhelyi darabszámot. A Mastercard projektje ugyan 2009-ben lezárult, de az állam is felismerte a bővítésben rejlő lehetőségeket, s folyamatos támogatással segítette a kereskedőket a POS terminálhoz jutásban.

A kereskedő által a kártyát elfogadó bank felé fizetett bankközi jutalék az uniós és a hazai kártyák esetében, 1,4 százalékról 0,2-0,3 százalékra csökkent a lakossági kártyák esetében 2013-tól, mely egy állami döntés volt az Európai Unió törekvéseként, amit már a kártyát addig is elfogadó kereskedők szintén megérezhettek az árazásban.

Szintén segítette a kártyaelfogadás terjedését, hogy 2009-től kezdve pár éven belül szinte az összes terminált lecserélték érintésmentes fizetések fogadására alkalmas készülékre. Ezzel a vásárlók nagyobb biztonságban érezhették magukat, hiszen a kártyát ki sem kellett adni a kezükből, ráadásul pár másodperc alatt végeztek a fizetéssel. Sőt, mobiltelefonnal fizetve a készpénz mellett a bankkártyájukat is otthon hagyhatják.

A végső kegyelemdöfést pedig az az állami döntés adta meg az addig csak készpénzt elfogadó kereskedőknek, hogy 2021. január 1-től a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény szerint a 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet alapján a nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel eleget tenni kötelezettek kötelesek elektronikus fizetést is kínálni a vásárlóknak. Sőt, és annak folyamatos rendelkezésre állását is biztosítani kell, nem lehet tehát folyamatosan hivatkozni arra, hogy "éppen nem működik".

Minderre még rátett az is, hogy a Mastercard 2019 novemberében elindította a Doppio névre keresztelt infrastruktúra fejlesztési programját, melynek célja az volt, hogy három év alatt megduplázzák az elfogadóhelyek számát Magyarországon, mely több mint egy évvel megelőzte a törvénymódosítást.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb adatai szerint a II. negyedév végén 147 097 elfogadóhelyen összesen 223 334 darab POS terminál volt hazánkban, ami hatalmas fejlődést jelent. Figyelembe véve, hogy több tízezer olyan terminál is működik, amelyet külföldi székhelyű szolgáltatók biztosítanak a hazai kereskedőknek, a Mastercard becslése szerint már elértük a 2019-es adatok dupláját.

A Mastercard szerint bőven van még tennivaló Magyarországon a készpénzmentesítés terén. A termináltelepítés tovább folytatódik, de szeretnék aktivizálni az úgynevezett alvó terminálokat is. Emellett tervezik az olyan hagyományosan készpénz uralta területeket is digitalizálni, mint a nagykereskedelmi piacok, vagy éppen az őstermelői szektor. Továbbra is fontos cél a kereskedők támogatása és edukálása, hogy a működésüknek legjobban megfelelő digitális fizetési megoldásokat használják.

A cikk megjelenését a Mastercard támogatta.