Február 5-én kerül bevezetésre az orosz dízellel és benzinnel szemben a hatodik uniós szankciócsomag által előírt embargó. Mindez úgy, hogy már október vége óta tudni, hogy Európában számottevő gázolajhiány alakult ki – mondta el az Origónak adott interjúban Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője. Hozzátette azt is, hogy az embargó – és az esetleges árplafon – a globális ellátási láncokat is fenyegeti, ezen keresztül az ellátás biztonságát is. A kőolaj alapvető erőforrás, melynek áremelkedése számos termék és szolgáltatás árát emeli olyankor, amikor a teljes nyugati világ magas szankciós inflációval küzd.

Milyen hatásai lehetnek hazánkra nézve a hétfőn életbe lépő olajembargónak?

Az embargó a tengeri úton szállított orosz nyersolajra vonatkozik december 5-től, a bevezetésével pedig bekövetkezett mindaz, amitől tartani lehetett:

már most ellátási gondokat okoz büntetőintézkedés. A lépésnek vannak egyéb közvetett negatív hatásai is, amelyek elől nem lehet elmenekülni.

Ezek közül a legfontosabb az olajár emelkedése. Megfigyelhető, hogy minden egyes szankciós tétel bevezetése után – sőt, gyakran még a megfontolási stádiumban is – az érintett termékek világpiaci árai emelkedésbe kezdenek. Emelkedett az olajár, amikor az embargó először szóba került; emelkedett, amikor az EU nyár elején elfogadta a két lépcsőben történő bevezetést a hétfői nappal a nyersolajra vonatkozóan, és februári dátummal a kőolaj származékok tekintetében; és emelkedik most is egyrészt az embargó érvénybelépése miatt, másrészt a – szintén tengeri úton szállított – orosz olajra tervezett árplafon miatt is.

Az embargó – és az esetleges árplafon – a globális ellátási láncokat is fenyegeti, ezen keresztül az ellátás biztonságát is.

Ezen túl ne feledjük, hogy a kőolaj alapvető erőforrás, melynek áremelkedése számos termék és szolgáltatás árát emeli, olyankor, amikor a teljes nyugati világ magas szankciós inflációval küzd.

Mit okozhat, ha második lépcsőben, februárban bevezetik majd az olajtermékekre és üzemanyagokra vonatkozó embargót is?

Február 5-én kerül bevezetésre az orosz dízellel és benzinnel szemben a hatodik uniós szankciócsomag által előírt embargó az olajtermékekre.

Mindez úgy, hogy már október vége óta tudni, hogy Európában számottevő gázolajhiány alakult ki. A problémát ráadásul számos sztrájk és több európai finomító leállása és meghibásodása is nehezíti. Nyár közepén Hollandiában súlyos meghibásodás és tűz ütött ki a legnagyobb európai finomítóban; Franciaországban sztrájk miatt álltak le a termeléssel; a schwechati finomító gondjai a magyar sajtót is bejárták; és természetesen ebbe a sorba illeszkedik a százhalombattai üzem elhúzódó javítása is.

Mindez azt jelenti, hogy – amennyiben ténylegesen megvalósul az embargó második szakasza – igen valószínű, hogy a kontinensen nagyobb lesz a dízelhiány. Egyértelmű, hogy a benzinellátás biztonságára sem lesz pozitív hatással e lépés.

Már október vége óta tudni, hogy Európában számottevő gázolajhiány alakult kiForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Miért erőlteti Brüsszel a szankciókat, amikor azok láthatóan nagyobb károkat okoznak Európának, mint Oroszországnak?

Azt kell konstatálnunk, hogy a brüsszeli eurokraták és – sajnálatos módon – a vezető európai hatalmak kormányai elveszítették a kapcsolatot a valósággal. Szögezzük le, hogy jogos lehet egy agresszort szankciókkal büntetni, márpedig Oroszország egy törvénytelen inváziót hajtott végre a szuverén Ukrajna ellen. Azonban a szankciók célja elvileg az, hogy ellehetetlenítse a támadó fél hadiparát. Ursula von der Leyen pontosan ezt ígérte idén tavasszal, amikor az Európai Parlamentben felszólalt a szankciós témában. Már nyár közepén látszott, hogy ezt a célt a szankciós politika nem tudja megvalósítani. Ezen a ponton módosításokra lett volna szükség: olyan büntetőintézkedések fenntartására, melyek hosszútávon gyengíthetik Oroszországot, ám azok feloldására melyek már rövid távon ártanak Európának. Minden bizonnyal azért nem ez történt, mert

az EU-s vezető politikusok számára az ideológiai szempontok fontosabbak voltak, mint a valóság szorító korlátai.

Egyfelől a zöld fanatizmus ahhoz vezetett, hogy az európai fővárosokban sokan éppenséggel üdvözlik az energiaválságot, mivel úgy vélik, ez felgyorsítja a zöld átmenetet, és

nekik nem számít az, hogy milyen nehézségeket sóznak az európai családok és vállalkozások nyakába.

Másrészt a föderalista eurokraták lehetőséget látnak a válságban, hogy tovább erőltessék az Európai Egyesült Államokról szőtt vágyálmaikat.