Elkezdődött a harmadik világháború?

Dnyipro, 2023. január 14. A Dnyiprói területi közigazgatás által közreadott képen füst gomolyog, miután orosz rakétatámadás érte az ukrajnai Dnyiprót és találat ért egy lakóházat 2023. január 14-én. MTI/AP/Dnyiprói területi közigazgatás

A Le Figaróban megjelent hosszú beszélgetésben Emmanuel Todd évindító értékelést ad a világban éppen aktuális politikai folyamatokról, különös tekintettel az orosz-ukrán háborúra. Emmanuel Todd, a híres, apai ágon magyar származású antropológus szavai (anyai ágon egyébként Claude Levi-Strauss távoli rokona) az egész nyugati értelmiségi világot megrázta, a héten a Le Soir is alapos beszélgetést készített vele. Egyértelműen fogalmaz: szerinte Putyin megelőző, voltaképpen védekező jelleggel indította a háborút, és (politikai és gazdasági értelemben) elkezdődött a III. világháború. Jellemző egyébként, hogy mostani könyvét Japánban adatta ki, mert attól tartott, hogy Franciaországban nem fogják. Elismeréssel szól a világhírű amerikai történészről, John Mearsheimerről, aki nemrégen Magyarországon járt a Századvég meghívására, és aki a Nyugat súlyos felelősségéről beszél. 

Emmanuel Todd (72 éves) francia antropológus, történész, esszéíró, jövőkutató és számos világszerte ismert könyv szerzője. Ezek közül több is, mint pl. „A végső bukás" („La Chute final”), "A gazdasági illúzió" („L’Illusion économique”) vagy „A birodalom után" („Après l’empire”), a társadalomtudományok klasszikusai lettek. Legutóbbi könyve, „A harmadik világháború elkezdődött" („La Troisième Guerre mondiale a commencé”) 2022-ben jelent meg Japánban, és megjelenése óta 100 000 példányban kelt el. Emmanuel Todd egyesek szerint botrányos gondolkodó, mások számára látnoki képességgel felruházott értelmiségi, saját szavaival élve „lázadó romboló" („rebelle destroy”), mindenesetre senkit sem hagy közömbösen. „A végső bukás” szerzője, aki már 1976-ban megjósolta a Szovjetunió összeomlását, Franciaországban diszkrét maradt az ukrajnai háború kérdésében. Az antropológus eddig a japán közönség számára tartotta fenn a témával kapcsolatos legtöbb megszólalását, sőt, ott még egy provokatív című esszégyűjteményt is közzétett „A harmadik világháború már elkezdődött” („La Troisième Guerre mondiale a déjà commencé”) címmel. A Le Figaro számára adott interjúban híressé vált téziseit fejti ki részletesen. Emlékeztet bennünket arra, hogy miközben Ukrajna katonai ellenállást tanúsít, nem sikerült Oroszországot gazdaságilag tönkretenni. Azaz, a szankciók teljesen hatástalanok. Ezt olyan kettős meglepetésként értékeli, ami szerinte bizonytalanná teszi a konfliktus kimenetelét.

Emmanuel Todd történész Forrás: Wikipedia

A Le Figaro érthetően azt kérdezte a tudóstól, hogy miért Japánban és nem Franciaországban adta ki az Ukrajnában zajló háborúról szóló könyvét?

Emmanuel Todd azt válaszolta, hogy a japánok ugyanolyan oroszellenesek, mint az európaiak. De mivel ők földrajzilag távol vannak a konfliktustól, nem érzik sürgetőnek, hogy rendezni kellene a helyzetet, nincs meg náluk a Nyugatra jellemző Ukrajnához fűződő érzelmi kapcsolat. Majd így folytatta: "Ott nyugodt légkörben fejezhetem ki magam, amit először magazinokban tettem meg, majd kiadtam az interjúim gyűjteményeként ezt a könyvet. A könyv címe: „A harmadik világháború már elkezdődött”, és mára már 100 ezer példányt adtak el belőle." Egyszóval, a francia szólásszabadság közismert korlátairól is beszélt az ismert antropológus.

Lerombolt házak a kelet-ukrajnai Bogorodicsne településen Forrás: MTI/AP/Jevhen Maloletka

Emmanuel Todd a könyv címét így magyarázza: A harmadik világháború tényleg elkezdődött. Igaz, hogy csak „kicsiben", viszont két meglepetéssel indult. Ez a háború azzal az elképzeléssel indult, hogy Oroszország hadserege nagyon erős, gazdasága pedig nagyon gyenge. Azt hittük, hogy Ukrajnát katonailag az oroszok, Oroszországot pedig gazdaságilag a Nyugat fogja szétzúzni. De éppen az ellenkezője történt. Annak ellenére nem sikerült Ukrajnát katonailag szétverni, hogy mostanra területének 16%-át elveszítette; Oroszországot pedig nem sikerült gazdaságilag tönkretenni. Miközben ezt az interjút adom, a rubel a háború kitörése előtti napot alapul véve 8%-kal erősödött a dollárhoz és 18%-kal az euróhoz képest.

Tehát volt egyfajta „quiproquo”, azaz tévedés. Világos azonban, hogy a konfliktus azáltal, hogy korlátozott területi háborúból politikai, globális gazdasági konfrontációvá vált az egész Nyugat és a Kína által támogatott Oroszország között, voltaképpen világháborúvá vált.

Az antropológus szerint azt, hogy ténylegesen háborúba léptünk - nem katonai, hanem politikai és gazdasági értelemben - az infláción és a hiányon keresztül érezzük meg.

Ukrán katonák a Donbasz frontvonal északi felén Forrás: Anadolu Agency via AFP/2023 Anadolu Agency/Diego Herrera Carcedo

A tudós szerint Putyin az elején nagy hibát követett el, ami óriási társadalomtörténeti érdekességgel bír. Azok, akik a háború előestéjén Ukrajnával foglalkoztak, nem egy születőben lévő demokráciát, hanem egy hanyatló társadalmat és egy, a bukás felé tartó államot láttak benne. Olyan kérdések merültek fel, hogy vajon Ukrajna 10 vagy 15 millió embert veszített-e el a függetlensége óta? Ezt egyébként lehetetlen megmondani, ugyanis Ukrajnában 2001 óta nem volt népszámlálás, ami pedig annak a jele, hogy egy, a valóságtól félő társadalomról van szó. Azt hiszem, a Kreml számítása az volt, hogy ez a hanyatló társadalom az első sokkhatásra összeomlik, vagy akár úgy is reagálhat, hogy „Isten hozott szent Oroszország-anyácska”. De éppen ellenkezőleg, az derült ki, hogy egy hanyatló társadalom külső pénzügyi és katonai források segítségével egyfajta egyensúlyt, sőt, horizontot, reményt találhat a háborúban. Sem az oroszok, sem más nem láthatta ezt előre.

A dnyiprói területi közigazgatás által közreadott képen füst gomolyog, miután orosz rakétatámadás érte az ukrajnai Dnyiprót és találat ért egy lakóházat Forrás: MTI/AP/Dnyiprói területi közigazgatás/-

Az egyik paradoxon, amivel szembesülök, mondja később Todd, az az, hogy Oroszország megértése egyáltalán nem jelent számomra problémát. És pont ez az a pont, ahol a legkevésbé sem vagyok összhangban a nyugati környezetemmel. Megértem mindenki érzelmeit, és nehezemre esik, hogy „merev”, „hideg” történészként beszéljek. De amikor arra gondolunk, hogy Julius Caesar bekerítette Vercingetorixot az alesiai csatában, majd Rómába vitte, hogy megünnepelje saját diadalát, nem azon tűnődünk, hogy a rómaiak gonoszak voltak-e, vagy hiányos volt-e az értékrendjük. Ma, a saját hazámmal egyetemben, az érzelem alapjain látom az orosz hadsereg bevonulását ukrán területre, a bombázásokat és a halálos áldozatokat, az energetikai infrastruktúrák elpusztítását, hogy az ukránokat fagyhalálra ítélték. Számomra azonban Putyin és az oroszok viselkedése másképp értelmezhető, és meg is mondom, hogyan.

Először is be kell vallanom, hogy a háború megindítása hidegzuhanyként ért, nem hittem el, ami történt. John Mearsheimer amerikai geopolitikus elemzésével értek egyet, aki szerint Ukrajna hadseregét már legalább 2014 óta a NATO katonái (amerikai, brit és lengyel) vették a kezükbe, ezért de facto Ukrajna a NATO tagja. Az oroszok pedig bejelentették, hogy soha nem fogják eltűrni, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Az oroszok tehát (ahogy Putyin a támadás előtti napon elmondta) védekező és megelőző jelleggel folytatják a háborút. Mearsheimer hozzátette, hogy semmi okunk nincs annak örülni, hogy az oroszok nehézségekbe ütköztek, mert ez számukra egzisztenciális kérdés, tehát minél nehezebb nekik, annál keményebben fognak küzdeni. Ez az elemzés igaznak tűnik, de egy kiegészítést és egy kritikai megjegyzést hadd fűzzek Mearsheimer elemzéséhez.

(Szó szerint zárójelben tegyük hozzá, hogy John Mearsheimer professzort egyébként a Századvég Magyarországra hozta, kiadta híres könyvét, a tudóssal az Origo interjút készített.)

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök fogadja John Mearsheimer világhírű amerikai politológus professzort a Karmelita kolostorban, 2022. november 8-án Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Emmanuel Todd egyébként a világhírű amerikai tudósnál is radikálisabb álláspontot fogalmaz meg: Ami a kiegészítést illeti, amikor Mearsheimer azt mondja, hogy Ukrajna de facto tagja volt a NATO-nak, nem megy elég messzire. Németország és Franciaország kevésbé jelentős partnerekké váltak a NATO-ban, és nem voltak tisztában azzal, hogy mi történik Ukrajnában katonai szempontból. Kritizáltuk a francia és német naivitást, mert kormányaink nem hittek az orosz invázió lehetőségében. Viszont nem tudták azt, hogy az amerikaiak, a britek és a lengyelek megengedhetik Ukrajnának, hogy egy kiterjedő háborút folytathasson. Washington-London-Varsó-Kijev lett a NATO alapvető tengelye mostanra.

John Mearsheimer Forrás: Anadolu Agency via AFP/2019 Anadolu Agency/Yasin Ozturk

Ami a kritikát illeti, Mearsheimer, jó amerikaiként, túlbecsüli hazáját. Úgy véli, hogy ha az oroszok számára az ukrajnai háború egzisztenciális kérdés, akkor az amerikaiak számára ez lényegében csak egy a többi hatalmi „játék" között. Vietnam, Irak és Afganisztán után eggyel kevesebb vagy több bukás.... Mit számít ez? Az amerikai geopolitika alapvető axiómája: „Azt tehetünk, amit akarunk, mert biztonságban vagyunk, messze vagyunk, két óceán között, soha semmi sem fog történni velünk.

Amerika számára semmi sem lehet egzisztenciális kérdés." Todd szerint Amerika gyengébb, mint Mearsheimer gondolja.

Todd szerint Amerika törékeny és a Joe Biden-vezetés fejvesztve kapkod. Az orosz gazdaság ellenállása a szakadék felé sodorja az amerikai birodalmi rendszert. Senki sem látta előre, hogy az orosz gazdaság megállja a helyét a NATO „gazdasági erejével" szemben. Úgy vélem, hogy maguk az oroszok sem számítottak erre.

Ukrán katonák a kelet-ukrajnai Donyec-medencében levő Szoledár határában Forrás: MTI/AP/Libkos

Todd így látja: "Ha az orosz gazdaság a végtelenségig ellenállna a szankcióknak, és sikerülne kimerítenie az európai gazdaságot, miközben saját maga Kína támogatásával túlélné, akkor az USA monetáris és pénzügyi ellenőrzése a világ felett összeomlana, és ezzel együtt az USA azon képessége is, hogy a „semmiből” (azaz nulla erőfeszítéssel) finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét. Ez a háború tehát mégis csak egzisztenciális jelentőségűvé vált az USA számára is. Nem tudnak kivonulni a konfliktusból, mint ahogy Oroszország sem, nem tudják elengedni azt. Ezért vagyunk most egy végtelenített háborúban, egy olyan összecsapásban, amelynek a végén vagy az egyik vagy a másik omlik össze. Többek között a kínaiak, az indiaiak és a szaúdiak is kárörvendve figyelnek."

A cikk folytatódik, lapozzon!