Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hiába kiáltotta ki Ursula von der Leyen Európa függetlenségét az orosz gáztól és olajtól, hiába mondta azt, hogy ez már történelem, „vezető ukrán tisztségviselőktől EP-képviselőkön át iparági bennfentesekig mások azt mondják, hogy a történelem ezen fejezete tovább íródik" – írja friss elemzésében a POLITICO, amit a Mandiner szemlézett.
A POLITICO azt állítja, hogy az orosz szénhidrogének, különösen is az olaj jelentős mennyiségei továbbra is elfolynak a szankciók mellett, és befolynak az európai piacra.
Oleg Usztyenko, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági tanácsadója a POLITICO-nak úgy fogalmaz:
Az 1990-es években volt egy barátom New Yorkban, aki arra panaszkodott, hogy a csótányok minden elérhető lyukat felhasználnak annak érdekében, hogy bejussanak a lakásába. Ezt csinálja Oroszország is az energiájával."
Ebben pedig a lap szerint ellenőrizhetetlen offshore-országok zászlói alatt hajózó tengeri logisztikai cégek hálózata segíti őket.
Mihail Hodorkovszkij orosz üzletember, a Jukosz olaj- és gázcég volt tulajdonosa, akit Oroszországban 2005-ben kilenc év börtönre ítéltek, majd 2013-ban kegyelmet kapva külföldre menekült, a POLITICO-nak válaszolva szintén nem lát túl sok értelmet az olajszankciókban.
Az embargó eredménye az oroszok szállítási költségeinek jelentős megemelkedése, a bevétel jelentős újraelosztása a közvetítők javára, és némi további diszkont a felvevőpiac szűkülése miatt"
– véli Hodorkovszkij.
A Trafigura globális árupiaci kereskedőcég vezető közgazdásza, Saad Rahim a lapnak egyenesen azt mondja, „a szankciók bevezetése óta az Oroszország által exportált nyersolaj menyisége többé-kevésbé állandó maradt", tehát „lehetséges, hogy az orosz olajat továbbra is eladják az EU-nak és a Nyugatnak közvetítőkön keresztül".
Ennek egyik lehetséges útja a lap szerint az Oroszországgal határos Azerbajdzsán, amelynek Grúzián és Törökországon keresztül olajvezetéke van Európa felé – ez a British Petrol üzemeltetése alatt működő BTC, azaz Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték.
François-Xavier Bellamy francia néppárti EP-képviselő az Európai Bizottságot is megkereste azzal a kérdéssel, miként lehetséges az, hogy Azerbajdzsán a tavalyi év bizonyos hónapjaiban több mint 200 ezer hordóval több olajat exportált, mint amennyit termelt.
„Hogyan tudja egy ország egyszerre csökkenteni termelését és növelni exportját? Van a számokban valami teljes inkonzisztencia, ami felkelti a szankciók megkerülésének gyanúját" – így Bellamy.
Azerbajdzsán az újság megkeresésére tagadta, hogy szankcionált olajjal kereskedne.
A lap arra is felhívja a figyelmet, hogy Törökország nem csatlakozott az orosz olajra kivetett szankciókhoz, sőt: tavaly megduplázta olajimportját Oroszországból. A Finn Energia- és Levegőtisztasági Kutatóközpont (CREA) már tavaly év végén felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy „Törökországon, az orosz nyersolaj egyre fontosabb célpontján keresztül új útvonal épül ki az orosz olaj számára az EU-ba".
Törökországban ugyanis különböző olajtermékekké finomítják az orosz olajat, amely onnantól kezdve török termékként máris nincs semmiféle szankció alatt.
Usztyenko erről a gyakorlatról úgy fogalmaz, „ez teljesen legális, de teljesen immorális is. Az, hogy ezt szabad, még nem jelenti azt, hogy ne kellene tennünk semmit ellene."
A jelek szerint az ársapka sem működik:
a Global Witness nevű brit NGO jelentésében nemrég arról írt, hogy az orosz olajat rendszeresen sikerül a G7-országok által tavaly decemberben megállapított 60 dollár/hordós szintnél magasabb áron eladni.
