2021-ben a francia Szolidaritási és Egészségügyi Minisztérium felkérte a Nemzeti Egészségügyi Hatóságot (HAS), hogy nyilvánítson véleményt arról, hogy milyen „legjobb gyakorlatot” kellene követniük az egészségügyi szakembereknek a nemi átalakítás mellett döntő személyekkel kapcsolatban. Ez a független állami hatóság szakértői testületet nevezett ki a rendelkezésre álló tudományos adatok elemzésére, és következtetéseit az orvosok és az ápolók számára megfogalmazott ajánlások formájában adja ki. Az ajánlások kitérnek arra, hogyan kell reagálni a nemi átalakítás iránti kérelemre, a „nemet megerősítő” (vagyis a nemváltoztatásban segédkező) hormonok felírására, a nemváltoztató műtétre és a transzneműek támogatására is.
A Le Figaro szerint nagy az esélye annak, hogy gyökeresen felfordul a francia nem-átalakító gyakorlat és a teljes liberalizálás irányába indulnak el.
Egyelőre ugyanis úgy tűnik, hogy a HAS szakértőinek ajánlásai szinte minden tekintetben egybeesnek a transznemű lobbi követeléseivel.
Legalábbis erre lehet következtetni azokból a dokumentumokból, amelyeket a Le Figaro szerzett meg.
A francia Nemzeti Egészségügyi Hatóság nemi átváltoztatásra irányuló elképzelései továbbra is az egészségügyi rendszer erőforrásaira és személyzetére (háziorvosokra, szakorvosokra, kórházakra, pszichológusokra stb.) támaszkodnak, miközben azt állítják, hogy „a transzidentitás már nem tekinthető patológiának”. Ennek következtében a nemi átalakítást kérő embereket nem tekintik betegnek, de a HAS ajánlásai alapján a „gondozás ” és a támogató szolgáltatások rendkívül kifinomult köréhez juthatnak hozzá - ingyenesen. Azt is javasolják, hogy ezt a „gondozást” teljes mértékben térítse meg a francia társadalombiztosítás, azaz a nem-átalakítás végül is ingyenes lenne.
A nemi átalakítást célzó „gondozási útvonal” egy profi szakembernél benyújtott kérelemmel kezdődik. A kérelmet egy, „a transzemberekhez igazodó, barátságos környezetben” kell befogadni. Ennek során különös tekintettel kell lenni azoknak a keresztneveknek és névmásoknak a használatára, amelyet az érintett személy kért (a francia nyelv megkülönbözteti a hímnemet és a nőnemet). A HAS ezért azt ajánlja, hogy az egészségügyi szakemberek kapjanak külön képzést erre vonatkozóan. A kérés benyújtását követően interjú következik, ennek az a célja, hogy jobban megértsék a kérelem benyújtójának történetét és kívánságait, ugyanakkor nem foglalkoznak a nemi átváltoztatást kérő személy döntéshozatali képességével, konkrétan például azzal, hogy kiskorúról vagy nagykorúról van-e szó. A HAS egyik fontos előírásában óva inti az egészségügyi szakembereket attól is, hogy az átalakítás iránti kérelmet pszichiátriai rendellenességként kezeljék. „A nemi identitás nem képezheti külön pszichiátriai vizsgálat tárgyát” és „a személy nemének elismerése teljes egészében az átalakítást kérő igényeinek megfelelően történik". A szakértők szerint „ez a kitétel az egész eljárás minőségének a feltétele”. A „személyre szabott átmenet kialakítása céljából” egyetlen dolgot kell rögzíteni: a személy érzéseinek és kívánságainak kinyilatkoztatását.
Az ajánlások szerint, miután az átmenet többféle formát ölthet, annak minden egyes szakaszában szisztematikus segítségnyújtásra van szükség.
Az egészségügyi szakembereknek ügyelniük kell arra, hogy a transzneműek ne legyenek kitéve túl hosszú várakozási időnek, mert ettől csak rosszul éreznék magukat.
„Az átalakítást kérő transzembereket pontosan kell tájékoztatni, majd ezután indulhat a megfelelő hormonkezelés”. A javaslat hozzáteszi még azt is, hogy „a nemi hovatartozást megerősítő hormonokhoz való hozzáférést biztonságossá kell tenni”, költségeit meg kell téríteni. A jelentés azt is előírja, hogy a hormonok könnyített hozzáférése érdekében azok „első felírását” az endokrinológusokon kívül minden orvos, különösen a háziorvosok is megtehessék.
Hasonlóképpen, a HAS azt is előírná, hogy „az átalakítást kérő transzemberek számára tegyék lehetővé, hogy késedelem nélkül hozzáférhessenek a nemi identitásukat megerősítő műtétekhez”, ezért az elegendő ellátás és az igények kielégítése érdekében több sebészt kell kiképezni”.
Ezek a műtétek „az arc feminizálását vagy maszkulinizálását, orrplasztikát, arckontúrozást (amelybe értendő az áll, állkapocs, pajzsmirigyporc, homlok, lágyrészek átalakítása), és a hajátültetést” foglalják magukba, de ide tartoznak „a mellkasi műtétek (masztektómia vagy mellplasztika), a nemi szervi műtétek (különösen falloplasztika vagy vaginoplasztika) és hangsebészeti műtétek is. Az ilyen igénnyel elő álló transzemberek számára biztosítani kell továbbá a „szőrtelenítéshez ” való hozzáférést is.