A háború kitörése óta a német kormány által nyújtott közvetlen és közvetett hozzájárulás az ukránoknak több tucat jogcímen történik, az egyes minisztériumok, továbbá a szövetségi államok, önkormányzatok és vállalatok által nyújtott támogatások mellett a német polgárok is - közvetve és közvetlenül - kénytelenek finanszírozni Ukrajna háborúban tartását - erről írt a Tűzfalcsoport legújabb bejegyzésében, amit az X-en tettek közzé.
A különleges események különleges intézkedéseket igényelnek. Egy Ukrajna-szolidaritási pótdíj, mint a jövedelemadóban a katonai segélyre kivetett pótdíj, egy lehetséges válasz lenne erre a kihívásra
- jelentette ki Monika Schnitzer, a német kormány gazdasági szakértője tavaly év végén.
Lehet, hogy egy ilyen intézkedés nem lesz népszerű, de jobb most cselekedni, mint amikor Oroszország agressziója hirtelen egészen más intézkedéseket követel - mondta akkor a közgazdászprofesszor.
A javaslat azóta nem került konkrét bevezetésre, azonban különböző formában a német polgárok mégis megfizetik a háborúpárti kormányzati lépések következményeit.
Németországban ismert a szolidaritási pótdíj vagy felár fogalma, amely egy úgynevezett „kiegészítő adó”, és amelyet a jövedelemadó és a társasági adó formájában vetnek ki.
1998 óta minden adófizetőnek, akinek a jövedelemadója meghaladja a mentességi küszöböt, szolidaritási pótdíjat kell fizetnie.
Az alacsony és közepes jövedelműek terheinek enyhítése érdekében a szövetségi kormány 2024-ben jelentősen megemelte a mentességi határokat:
A Tax Foundation szerint a felső SZJA határ 47,5%.
A szolidaritási pótdíj alapvetően az újraegyesítés finanszírozására szolgált, ugyanakkor folyamatosan támadják az intézményt, sőt újabban a szövetségi Alkotmánybíróság is vizsgálhatja a létjogosultságát. A még hivatalban lévő kormány kitart mellette, Andreas Audretsch a még kormányon lévő zöldek képviselő hangsúlyozta, hogy a szövetségi kormány feladatai nem csökkentek.
Példaként említette az infrastruktúra bővítése, az ukrajnai háború és a klímaválság miatti többletköltségeket.
A direkt háborús szolidaritási adó tehát, ahogy arra a Focus-online elemzése is rámutat, nem találkozik különösen az alacsonyabb jövedelműek akaratával. Ennek ellenére rendszeresen lehet arról hallani, hogy
a német munkavállalóktól a munkaadók indirekt módon az ukrajnai háború kapcsán vonnak le a bérükből.
A Tűzfalcsoport utánajárt a dolognak és végül németországi forrásaik igazították el őket a kérdésben.
Az egyik "trükk" az, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán Ukrajnát a cégek "önkéntesen" támogathatják. Ezért adókedvezményben részesülnek, azonban a munkavállalók csupán gyakorlatilag csak az elvonással szembesülnek.
A szövetségi Pénzügyminisztérium szerint a hozzájárulások formái és szempontjai az alábbiak:
Ahhoz, hogy adományok levonhatók legyenek az adóból, jótékonysági szervezetnek kell adományozni, és az adományt adományozási bizonylattal kell igazolnia.
Kijelenthető tehát, hogy nem csupán a tehetősek, de az átlag német munkavállalók is viselik a háborúpártiság terheit. Mindezek mellett Németország az ukrajnai háború következményeivel küzd: az emelkedő gázárak, a csökkenő ipari termelés és a milliárdos segélyek megterhelik a gazdaságot.
A polgárok pedig évente 2600 eurót (1 millió forintot) veszítenek az energiakrízis következtében a német közszolgálati média szerint.
Korábban már beszámoltunk róla, hogy az energiaellátás Németországban egyre bizonytalanabbá válik. Az energiaárak drasztikus emelkedést mutatnak, mivel a megújuló energiaforrások – nap- és szélenergia – nem termelnek elegendő villamos energiát. Ez komoly aggodalomra ad okot az áramszolgáltatók körében.
Egyre több jel utal arra, hogy Németország olyan kihívások elé néz, amelyek alapjaiban rengethetik meg Európa egyik legmeghatározóbb országát.
Arról is írtunk, hogyan készül Németország az ítéletnapra? – Háborús tervek, gazdasági válság és társadalmi krízisek. Arról is írtunk, hogy Berlin a migránsokra költi a német adóbevétel jelentős részét.