Németország egyik fele építené, a másik lebontaná a tűzfalat

Portálunknak adott interjúban Stefán Csaba arról beszél, hogy
– Nagyon szűk arányban, de pénteken leszavazták a CDU elnökének, Friedrich Merznek a javaslatát a német bevándorlási törvény szigorításáról. Mi állhat emögött?
– Az egész hátterében az áll, hogy az elmúlt bő egy évben Németországban több késes és terrortámadás is történt, melyeket migrációs hátterű személyes követtek el. Halálos áldozatok voltak Mannheimben, Solingenben, Magdeburgban, most januárban pedig Aschaffenburgban. Ez utóbbi támadás után döntött úgy Friedrich Merz, hogy még a választások előtt igyekszik „áttolni” egy egyébként nem kötelező érvényű törvényjavaslatot. Ezzel azt próbálta jelezni, hogy a CDU-t igenis érdekli a migrációs helyzet, és konkrét lépéseket kell tenni az erőszak megfékezésére.
Közben a párt elnöke úgy kommunikált, mintha kész lenne elfogadni a radikális jobboldalinak tartott AfD szavazatait is azért, hogy a törvényjavaslat átmenjen.
Erre egyből ráugrott a legtöbb volt jelzőlámpa-koalíciós párt, mint a Zöldek, vagy a szociáldemokraták. Nem a migrációról kezdtek beszélni a törvénytervezet kapcsán, hanem arról, hogy a CDU és Merz fel akarja törni a nagyon szigorú német „tűzfalat” azzal, hogy elfogadja az AfD támogató szavazatait. A pénteki törvénytervezet kötelező érvényű lett volna, csakhogy a Zöldek, a szocdemek és a baloldal (Die Linke) ellene szavaztak, és mivel több CDU-s képviselőnek sem tetszett, hogy együtt szavazzanak az AfD-vel, így fejezték ki a tiltakozásukat.
– Tehát a tiltakozó CDU-sok nem nemmel szavaztak, hanem nem jelentek meg a Bundestag plenáris ülésén?
– Pontosan ez történt. A szabad demokraták (FDP) részéről volt néhány nemleges szavazat, de a tervezettel egyet nem értő képviselők egyszerűen nem jelentek meg, vagy tartózkodtak.
– Ez lenne Merz párton belüli ellenzéke?
– Ezt mondanám is, meg nem is. Egyrészről a hétfőn kezdődött CDU-pártkonferencia azt mutatja, hogy alapvetően a tagság egyetért a migrációs törvényben leírtakkal. Az azt megelőző héten viszont
megszólalt Angela Merkel korábbi kancellár, a CDU volt elnöke, méghozzá Merz ellen! Merkel konkrétan azt mondta, hogy nem kellene feltörni a „tűzfalat”.
– Már többször említett egy politikai értelemben új kifejezést, a „tűzfalat”, ami a napokban gyakran előfordul a németországi hírekben. Mit jelent pontosan a tűzfal?
– A német társadalom és a politikai elit a második világháború után „megígérte magának”, hogy még egyszer nem történhet meg az, ami megtörtént Adolf Hitler hatalomra jutásakor.
Akkor az vezetett Hitler felemelkedéséhez, hogy a konzervatívok együttműködtek, beengedték a hatalomba a nácikat.
Mivel ezt a helyzetet a németek minden áron el akarják kerülni, egy „Gentlemen's agreement” (»Úriemberek közötti«, legfeljebb kimondott, de le nem írt egyezség – a szerk.) jött létre a pártok között. Kimondatlan szabály, hogy szélsőjobboldali pártokkal nem szabad együtt dolgozni, nem szabad hatalomra emelni őket. Németországban – Ausztriával szemben, ahol azért akadnak példák a szélsőjobbal való együttműködésre – a tűzfal totális, és ennek része az is, hogy nem fogadnak el szavazatokat az AfD-től.
– Akkor sem, ha olyan nagy horderejű kérdésről van szó, mint a bevándorlási törvény szigorítása?
– Elvileg akkor sem lenne szabad. De a múlt szerdai, illetve pénteki szavazások esetében annyi változás történt, hogy
Friedrich Merz azt mondta, hogy a jó cél érdekében el lehet fogadni a rossz emberek szavazatát is.
De ez abszolút német értelmezésben a tűzfal feltörése volt.
– Különösen a baloldali, liberális érzelmű szavazóknak nem tetszik a tűzfal feltörése, erre utalnak a vasárnapi demonstrációk is. Berlinben legalább 150 ezren voltak, de több más városban is voltak felvonulások. Mi ellen tüntettek?
– Legfőképpen az AfD ellen, ugyanakkor az ellen is, hogy feltörték a tűzfalat, és a CDU együtt szavazott az AfD-vel a Bundestagban. Amikor ott lévő újságírók megkérdezték a protestálókat, hogy miért mentek ki az utcára, akkor szinte egytől egyig azt a második világháború előtti helyzetet hozták fel, ezt a történelmi párhuzamot „látták” megismétlődni.
– Meddig tartható az a helyzet, hogy a CDU hajlandó együttműködni a liberális FDP-vel, egy, a felmérések szerint alig-alig látható párttal, az AfD-vel viszont – amely mégis csak a német választói akarat jelentős részét képviseli – nem?
– A CDU-nak az lenne az érdeke, hogy a február 23-i előrehozott választáson a szabad demokraták megugorják az 5 százalékos parlamenti bekerülési küszöböt. Végtére is a migráció, a német védelmi politika vagy a gazdaság alapvető kérdéseiben egyetértenek a konzervatív CDU-val. Ez a hajlandóság egyáltalán nincs meg a Zöldekkel, sem a szociáldemokratákkal, akik – ha a szabad demokraták végül nem jutnak be a parlamentbe – az egyetlen lehetőséget jelentik a CDU számára a koalíciós kormányzásra.
A kereszténydemokraták mereven elzárkóznak a radikális AfD-vel való együttműködéstől, ezt Merz már többször kijelentette.
Érdekesség, hogy a szerdai törvényjavaslatokba külön bele volt írva pár mondat arról, hogy azért kell azokat elfogadni, hogy ellentmondjanak az AfD „idegengyűlöletének”.
– A német politikai elit tehát túl radikálisnak tartja az AfD-t, és ön is így hivatkozott a pártra korábban. Lehet radikálisnak nevezni egy protestpártot?
– Az AfD-nek vannak radikális és nem radikális elemei. Alice Weidel társelnök, a párt kancellárjelöltje például az utóbbiak közé tartozik. (Orbán Viktor és Alice Weidel tervezett budapesti találkozójáról ITT olvashat.) Az AfD-ről azonban érdemes tudni, hogy korábban volt egy Der Flügel (A Szárny) nevezetű csoportjuk Björn Höcke vezetésével, ami egy valóban radikális párton belüli szerveződés volt. Ezt a párt maga tiltotta be, viszont nem rúgta ki a tagjait, körön belül maradtak. Az AfD korábbi ifjúsági szervezete ugyancsak hirdetett radikális üzeneteket, amire viszont reagált a párt, és egy teljesen új ifjúsági szervezetet hozott létre. Természetesen vannak kevésbé radikális politikusok is az AfD-ben, ami így egy teljesen legitim német párt, bizonyos szélsőséges elemekkel.
– Hogyan lesz ebből konzervatív kormányváltás? A CDU tényleg csak a liberálisokkal együtt fog tudni kormányozni?
– Amíg eddig az volt a kérdés, hogy a CDU kit választ maga mellé koalíciós partnernek, a Zöldeket vagy a szociáldemokratákat, ezután inkább az lesz a kérdés, hogy melyik párt lesz hajlandó együtt kormányozni a CDU-val. Elképzelhetőnek tartom, hogy csupán politikai üzengetés zajlik a szociáldemokraták és a zöldek részéről, hiszen valószínűleg ők is inkább egy stabil kormányt akarnak. De a jelek arra utalnak, hogy ezek a pártok kezdik elutasítani a CDU-val való kormányzást, különösen akkor, ha Friedrich Merz kitart amellett, hogy bizonyos esetekben el tudja fogadni az AfD szavazatait.