Robotok vagy migráció? Így formálja át a mesterséges intelligencia a gazdaságot

A 21. század elejét a „woke” ideológia dominálta, amely többek között az identitáspolitika, a globális klímaharc és a genderkérdések dogmái köré szervezte a társadalmi közbeszédet, a szélsőbaloldali nézetei pedig a politikába, majd azon keresztül a gazdaságba is beszivárogtak, végül a társadalmat is át kívánták formálni. A szélsőséges mozgalmárkodás zászlajára listázott álproblémák elhomályosították a valódi társadalmi-gazdasági kihívásokat. A klímaharcot például nem a technikai megoldások és a helyi alkalmazkodóképesség felől, hanem az erkölcsi felelősségrevonás és a globális kormányzás kereteiben kezelték, forrásokat vonva el az innováció és a versenyképesség ügyeitől. Kritikusok szerint a woke környezetvédelmi retorika egy újfajta „sötét középkort” teremtett, amely a tudományos vita helyett dogmatikus félelemkeltésre épült. A mozgalom gyakran ellenségképeket állított fel (pl. a fosszilis üzemanyagok teljes elutasítása), miközben figyelmen kívül hagyta a bevonó növekedés, a gazdasági stabilitás illetve a biztonság értékeit vagy éppen a fejlődő országok energiaigényeit. A klíma és a migráció kérdése egyébként összefügg, így a megoldás is összekapcsolódik: mindkettő megoldásához szükséges a helyi felelősségvállalás, azaz egyik esetben sem a probléma áttelepítése vagy globális újraosztása a hatékony és morálisan elfogadható lépés.
A középosztályról, a családról, a munkavállalókról a nyugati baloldali politika megfeledkezett, mivel a kormányzati politikák felett ideológiai szélsőségesek elitcsoportja tudott korlátlan befolyást szerezni. Az eltérített szakpolitika jegyében kaptak a nyugati középosztályok az energiaharc nevében elszálló energiaárakat, a tömeges bevándorlás pusztító jóléti következményeit, gendert és sok esetben hatástalan vagy visszaütő gazdasági szankciókat. Ezek az ügyek a társadalom felülről való megtervezésének és erőltetett átalakításának igényét szolgálták, az ideológia által kijelölt víziók felé való haladás érdekében – az ellenállást pedig a társadalmakra erőltetett kollektív bűntudat (például az egyén, mint „karbonlábnyom”) segítségével fojtották el. Különös, hogy mindegyik ideológiai ügy teljesen elszakadt a gazdasági jólét kérdéseitől, miközben érvelése mégis a gazdasági logika mögé bújt (az energiadrágítás és a népességcsere, mint „gazdasági szükségszerűség”, amelyek a fényes jövő jólétét alapozzák meg a jelen szenvedésein keresztül).
Donald Trump újraválasztása és a globális jobboldali fordulat azonban egy pragmatikus, realitásalapú világnézetet helyezett előtérbe, amely felrázta a világot a naiv idealizmus álmából. A pragmatikus fordulat legfőbb eredménye, hogy a társadalmi teremtő gondolati energia újra a valós problémákra irányulhat: ez klímaharc helyett olcsó, bőséges, megbízható, minél inkább helyben előállított energiát jelent. A társadalmakat szétszakítani és állandó polgárháborús tudatállapotot előidézni igyekvő woke ideológia pedig átadhatja helyét mindazon tényezők felismerésének, amelyek összekapcsolnak és egységet teremtenek (történelmi hagyomány és ezekből eredő, az életmódot meghatározó közös értékek, mint család, teljesítmény, szabadság, biztonság).
Gazdasági háború, technológiai forradalom, társadalmi stabilitás
A Csipkerózsika-álomból felébredő társadalmak egy rendkívül izgalmas új világban találhatták magukat. Kezdjük mindjárt azzal a jelképes hírrel, hogy elért Magyarországra az első tömeggyártott, valós méretű, kereskedelmi forgalomban kapható humanoid robot. Néhány nappal később pedig már azt halljuk, hogy először végeztek gyermeken robotasszisztált műtétet Magyarországon, és még csak januárban járunk.
De nem csak a fizikai erőben, hanem a szellemi teljesítményben is nagy előrelépés történt: hódító útra indult a kínai mesterséges intelligencia. Olivier Blanchard, az IMF volt vezető közgazdásza meglepő véleményt fogalmazott meg: szerinte a kínai DeepSeek lehet a világtörténelem eddigi legnagyobb pozitív (teljes tényező)termelékenységi sokkja, amit a közgazdász a tűzgyújtással, majd az elektromosság feltalálásával emlegetett egy lapon. A kínai újítás görbe tükröt állít az amerikai techguruk elé és megmutatja, hogy amit nagymúltú cégeik sok pénzből sok idő alatt hoztak létre, majd tettek fizetőssé, azt egy nemrég alapított kínai startup kevés pénzből kevés idő alatt is meg tudja csinálni, hogy aztán ezt az újítást demokratizálva ingyenesen elérhetővé tegye. Ezzel Kína a világ azon reményét táplálja, hogy a mesterséges intelligencia és az energiaügy megbékíthető egymással a jövőben és egyik forradalom sem falja fel a másikat.
A mesterséges izom (humaniod robotok) és a mesterséges intelligencia egyértelművé tette, hogy a világ teljesen új, más pályára tért át, mint amit eddig gondoltunk. A gazdasági háború által előbbre hozott technológiai forradalom a jövő társadalmait is felforgatja: például megmutatta, hogy utolsókból elsők lehetünk, hiszen a jövő gazdasági sikereihez már nem kell tömeges migráció. Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatója ugyanis azt veti fel, hogy a tömeges migrációra nemet mondó ázsiai országok – mint Dél-Korea, Kína és Japán – a mesterséges intelligencia és a robotika forradalmának köszönhetően is magasabb életszínvonalat és termelékenységet érhetnek el a jövőben.
Fink úgy véli, hogy még a csökkenő népességű országokban is emelhető az életszínvonal, mivel ezekben az országokban sokkal könnyebbé válik az emberek kiváltása gépekkel. Mint a Remix portál megjegyzi, Japánban harmadik világbeli migránsok helyett ételkiszállító robotokat alkalmaznak, míg Kínában önvezető buszokat állítanak üzembe. Az autonóm járművek terjedése robbanásszerűen növekszik, és várhatóan az elkövetkező öt évben a legtöbb közösségi közlekedési eszköz automatizált lesz, ahol a sofőrök már csak vészhelyzet esetén lesznek jelen. A robotika és a mesterséges intelligencia gyors fejlődése tehát alternatívát kínálhat a tömeges bevándorlás helyett, miközben csökkenti a munkával kapcsolatos emberi hibákból eredő balesetek számát is.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a jövőben a tömeges migrációt választó országok egyre több nehézséggel néznek szembe – a társadalmi kohézió és a fenntartható növekedés is veszélybe kerülhet. Népességcsere helyett tehát a hazai családok támogatása a jövő: a migránsok ugyanis egyre könnyebben cserélhetők majd robotokra. Mindez politikai döntés és értékválasztás kérdése.
Ezért is nagyon fontos, hogy a szélsőséges ideológiák helyett a józanság és a pragmatizmus alapján időtálló, a társadalom hosszú távú változásaival párhuzamba állítható értékrendszer alapján szülessenek döntések. Csak így kerülhetjük el azt a csapdát, amit a McKinsey vázol fel: az agytröszt szerint ha nincs gyermek, nincs gazdasági jövő, csak elszegényedés. Az elemzésük alapján termékenységi előrelépés hiányában brutális termelékenységi ugrás kell Nyugaton, ha ellensúlyozni akarjuk a népességfogyás pusztító gazdasági hatásait. Az 1997 és 2023 közötti egy főre jutó GDP-
növekedés eléréséhez Franciaországban és Olaszországban a termelékenység növekedésének meg kellene háromszorozódnia az elkövetkező három évtizedben. Spanyolországban pedig 2050-ig a négyszeresére kellene emelkednie. Az új technológiák adják meg a reményt e borús jövő elkerülésére.
Korántsem mellékes, mint arra a washingtoni CIS agytröszt tudományos összefoglalója rávilágított, hogy a tömeges bevándorlás általában a hazai népesség csökkenő termékenységével jár együtt. Egyrészt, a bevándorlók által fokozott munkaerőpiaci verseny lefelé ható nyomást gyakorol a bérekre és növeli a munkahelyi bizonytalanságot, ami csökkenti a gyermekvállalási kedvet. Másrészt, az ingatlanárak és lakbérek emelkedése megnehezíti a fiatal párok számára a megfelelő lakhatás biztosítását, ami késleltetheti vagy csökkentheti a gyermekvállalási hajlandóságot. Emellett az etnikai sokféleség növekedése rombolhatja a társadalmi bizalmat és megnehezítheti a hasonló kulturális háttérrel rendelkező házastársak megtalálását, ami szintén negatívan hathat a termékenységre. Bár bizonyos tényezők, mint például az olcsóbb gyermekfelügyelet, enyhén növelhetik a termékenységet egyes csoportokban, a bevándorlás összességében inkább csökkenti a hazai lakosság születési rátáját, különösen az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek körében, összegez a CIS intézet gyűjtése.
Gyorsuló változások adnak új irányt a világnak
Lassan ott tartunk, hogy heteken és napokon belül jelennek meg újabb versengő mesterséges intelligenciák. A kínai DeepSeek innovációjával ráadásul épp Kína vette fel a versenyt, amikor az Alibaba egy azt felülmúlni kívánó modellt mutatott be. Az amerikai befektető Ray Dalio szerint a mesterséges intelligencia-háború már nem is a profitról szól, hanem annál is többről, így senki sem engedheti meg, hogy veszítsen. Ha tehát az orosz-ukrán háború le is zárulna, a gazdasági és technológiai háború éleződik. Ennek azonban nyertesei lehetünk egyrészt úgy, hogy a gyorsuló ütemben a világra szabaduló innovációkból amúgy is mindenki profitál, de még azáltal is, hogy a semleges külgazdasági stratégia eredményeként az újításoknak nem csak fogyasztói és használói, hanem részben előállítói is lehetünk, ha egyre több beruházó érkezik hazánkba.
Rendkívül izgalmas eredmény, hogy Magyarország megcáfolni látszik azokat a kritikusokat, akik szerint a német gazdaságtól való jelentős függése miatt a hazai gazdaságnak önmagában nincs kitörési pontja. Miközben a német vállalatok, elemzőintézetek, a jegybank és a kormány kánonban licitál egymás alá a jövőre vonatkozóan, addig a friss, a várakozásokat felülmúló magyar növekedési adatok szerint igenis vannak egyéb, alternatív hazai növekedési források – a gazdaságon belül és azon kívül is.
A szélsőbaloldali „éberség” túlzott társadalmi dominanciájának állapotából való ébredés után úgy tűnik, hogy a világ változásai, a technológiai fejlődés, ezek nyomán pedig a magyar gazdaság is egyszerre gyorsulnak 2025-ben. A gazdasági háború és a technológiai forradalom elegye pedig a kreatív rombolás időszakának feltételeit teremti meg. Ilyenkor van szükség a biztonsági öv használatára. A stabilizáló erőt a bevonó gazdasági növekedés megvalósulása és a középosztály bővülése adhatja meg. A világ technológiai és társadalmi változásai mindinkább felértékelik a sajátos magyar utat.
A szerző közgazdász.