Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huUkrajna Észak-Macedónia előtt csatlakozhat az EU-hoz. Ennek milyen hatásai lehetnek az észak-macedón közvéleményre? Csökkenne az EU-csatlakozás támogatóinak száma?
Mindazok után, amelyeket Észak-Macedónia kénytelen volt elfogadni Brüsszel erős nyomása alatt – különösen a tárgyalási keret után, amely nem kapcsolódik a koppenhágai kritériumokhoz, de közvetlenül kötődik a macedón identitáshoz, történelemhez és szuverenitáshoz –, nem meglepő, hogy a lelkesedés csökken. A tárgyalások megkezdése Ukrajnával – egy olyan országgal, amely még csak nem is ismeri teljes területét, háború kellős közepén van, és alig működő intézményekkel rendelkezik – jelentős csapás volt, de egyben ébresztő is, amely feltárta, hogy az EU teljes mértékben integrálta a geopolitikát a bővítéssel kapcsolatos megközelítésébe.
Nemrég hallottuk, hogy Lengyelország uniós elnöksége alatt a bővítés még csak nem is prioritás.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU militarizálódik, feladja békeprojektként és jóléti közösségként alkotott elképzelését, és a hadviselés prioritásai felé mozdul el.
Arra a következtetésre jutottam, hogy belátható időn belül sem Ukrajna nem fog csatlakozni az EU-hoz, és Észak-Macedónia sem kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat.
Ha Ukrajna előbb csatlakozik az EU-hoz Önöknél, az milyen hatással lehet Észak-Macedónia bel- és külpolitikai folyamataira? Milyen reakció lehetséges az új európai politikai helyzetre?
A jelenlegi elmozdulás az EU alapvető átalakulását jelzi, amely most a biztonságot és a védelmet helyezi előtérbe a gazdasági és demokratikus integráció előmozdítójaként betöltött hagyományos szerepével szemben. Az olyan kisebb országok számára, mint Észak-Macedónia, ez azt jelenti, hogy a csatlakozás már nem az objektív kritériumok teljesítéséről szól, hanem a szélesebb geopolitikai napirendekhez való igazodásról, gyakran a nemzeti érdekek rovására.
Fontos hangsúlyozni, hogy az észak-macedón állampolgárok egykori EU-ról alkotott képe összeomlik.
Ez az új EU a fegyvereket helyezi előtérbe a vajjal szemben. Ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, a "fiskális mozgástér" bővül, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy
az EU-tagállamokat arra ösztönzik, hogy több adósságot vegyenek fel – különösen katonai célokra. Ez nem az az Unió, amelyet a macedónok egykor reméltek vagy elképzeltek.
A szegénységgel és adóssággal terhelt Észak-Macedóniától most még több pénzügyi kötelezettséget kell felhalmoznia, és hozzá kell járulnia a katonai erőfeszítésekhez. Tekintettel a prioritások éles eltolódására, talán itt az ideje, hogy átgondoljuk, hogy a fejlődő Unióhoz való csatlakozás valóban Észak-Macedónia és más tagjelölt országok nemzeti érdekeit szolgálja-e. Tegyük fel, hogy az EU inkább geopolitikai és katonai szövetséggé válik, mint a jólét és a stabilitás közösségévé. Ebben az esetben a tagjelölteknek komolyan mérlegelniük kell a csatlakozás költségeit és előnyeit. A bővítési politika, amely egykor az EU koronájának ékköve volt, elvesztette értelmét és vonzerejét. A gazdag és békés Európa mítosza véget ért. Hacsak nem történik valami komoly változás az Unióban, nem pedig a perifériáján.