Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu— Valóban előmozdíthatja-e a békét Donald J. Trump és Vlagyimirovics Putyin keddi többórás telefonbeszélgetése?
A beszélgetés pontos tartalmáról viszonylag keveset tudunk, de a konkrét eredmények — például az energiaipari infrastruktúra támadásának felfüggesztése és a fekete-tengeri tűzszünetről való tárgyalás — mellett már annak ténye is egy fontos üzenet.
Különösen komoly előrelépés ez figyelembe véve, hogy Joe Biden elnöksége alatt az orosz-amerikai kétoldalú kapcsolatok mélypontra jutottak, a két nagyhatalom vezetői gyakorlatilag egyáltalán nem kommunikáltak egymással.
A március 18-i telefonbeszélgetés egy újabb lépés a kétoldalú viszony rendezése, valamint az ukrajnai béke felé. Vasárnap a szaúd-arábiai Dzsiddában folytatódnak az orosz-amerikai tárgyalások a tűzszünetről. Ez a beszélgetés is azt mutatja, hogy az ukrajnai béke elsősorban az amerikaiakon és az oroszokon múlik.
— Szükséges-e az amerikaiaknak mindenképpen egyezségre jutniuk az oroszokkal? Elmozdult-e a világ a korábbi egypólusúnak tűnő világrendből egy többpólusú berendezkedés felé?
Mára egyértelművé vált, hogy kudarcot vallott a Biden-kormányzat stratégiája, ami szankciókkal, nemzetközi elszigeteléssel, valamint az ukránoknak nyújtott anyagi és katonai segítséggel próbált nyomást gyakorolni az oroszokra. Donald Trump más hozzáállást képvisel — ő az üzleti világból jött, pragmatikusan közelíti meg a kérdést, tárgyalni akar, és megállapodni.
Egyértelmű, hogy a kilencvenes, kétezres évekhez képest alapvetően megváltozott a világrend, ma már nem beszélhetünk egypólusú világról. A realista külpolitikai gondolkodó John Mearsheimmel értek egyet ezzel kapcsolatban, aki arról beszél, hogy egy három nagyhatalom által meghatározott világrend felé haladunk,
ahol az Egyesült Államok maradhat az első, őket szorosan követik a kínaiak, és tőlük valamelyest lemaradva az oroszok.
— Milyen eszközei lehetnek valójában Donald J. Trumpnak az akaratérvényesítéséhez az oroszokkal szemben?
Valószínűnek tartom, hogy Ukrajna kapcsán Trump elsősorban gazdasági eszközökkel próbál hatni az oroszokra — itt szó lehet a szankciók enyhítéséről, felfüggesztéséről, de az amerikai elnök korábban érdeklődést mutatott az oroszok ellenőrzése alatt tartott területen található ásványkincsek, például ritkaföldfémek iránt is.
A hidegháború idején is jellemző volt, hogy a szovjetek által nyújtott politikai engedményekért cserébe az amerikaiak gazdasági téren tettek lépéseket.
Ezen kívül fontos figyelembe venni azt is, hogy az orosz-amerikai viszony nem korlátozódik Ukrajnára, mindkét nagyhatalomnak világszerte vannak érdekeltségei, például a Közel-Keleten, Szíriában. Könnyen lehet, hogy a rendezés során ezek a kérdéseket így vagy úgy össze fogják kapcsolni.
— Az Amerikai Egyesült Államokban belpolitikai értelemben is hatalmas változások mentek végbe. Ezek a változások elősegítik, vagy inkább hátráltatják az USA nagyhatalmi érdekeit?
Ez attól függ, hogyan határozzuk meg az Egyesült Államok érdekeit. A választási kampány során Donald Trump egyik fontos szlogenje az "America First", az „Amerika az első” volt. Ez alatt azt értette, hogy
az Egyesült Államok külpolitikájának elsősorban az ország érdekeit kell szolgálnia, nem kell belebonyolódni olyan fegyveres konfliktusokba, amelyek nem közvetlenül Amerikát érintik, nem kell távoli országokban fegyverrel terjeszteni a demokráciát.
Ezzel ellentétbe került a korábban a Republikánus Párton belül is jelentős pozíciókat elfoglaló neokonzervatívokkal, például korábbi nemzetbiztonsági tanácsadójából kritikusává vált John Boltonnal. A neokonzervatívok szerint Amerika feladata, hogy Woodrow Wilsonnal élve, „a világot biztonságossá tegyék a demokrácia számára” (make the world safe for democracy). Úgy tűnik, Donald Trump inkább egy másik huszadik század eleji amerikai elnök, Theodore Roosevelt gondolkodását tette magáévá, „beszélj finoman és hordj magaddal egy nagy furkósbotot, messzire jutsz” (speak softly, and carry a big stick, and you will go far).
Trump gyakorlatias, tárgyalásokon keresztül megállapodásra törekedő, de a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, „tranzakcionalista” külpolitikát követ.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 