Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huMárcius 15-én Szerbia történetének egyik legnagyobb tüntetése zajlott Belgrádban. Az újvidéki tragédiát követően hiába mondott le több vezető politikus is, a tüntetők elszámoltatást és átláthatóságot követelnek. Aleksandar Vučić népszerűsége egyes felmérések szerint mélyponton van, ezért most egy szakértői kormány felállításával próbálja meg elkerülni az előrehozott választásokat. Közben politikai krízis alakult ki Bosznia-Hercegovinában is, ahol elfogatóparancsot adtak ki a boszniai Szerb Köztársaság vezetője, Milorad Dodik ellen, aki válaszul több olyan intézkedést is hozott, amelyek tovább fokozhatják a helyzetet. Németh Ferenc Balkán-szakértővel beszélgettünk a kialakult helyzetről.
Ezek Németh Ferenc legfontosabb megállapításai:
- A Szerb Haladó Párt (SNS) 2012 óta van hatalmon, Vučić 2017 óta elnök. Népszerűsége részben a gazdasági stabilitás és a kiegyensúlyozott külpolitika miatt alakult ki, de az utóbbi években egyre több bel- és külpolitikai kihívással néz szembe.
- A 2023-as és 2024-es tragédiák után nőtt a társadalmi elégedetlenség, amely Vučić hatalmát is megkérdőjelezi. A március 15-i tömegtüntetés az egyik legnagyobb a szerb történelemben. A demonstrálók elszámoltatást és átláthatóságot követelnek, de Vučić időhúzásra játszik, és egy új kormány felállításával próbálja megőrizni hatalmát.
- A boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik ellen elfogatóparancsot adtak ki, politikai krízist idézve elő Bosznia-Hercegovinában. Dodik válaszul független intézményeket hoz létre, ami fokozza a konfliktust. A helyzet tovább bonyolítja a térség stabilitását, és Vučić számára is politikai kihívást jelent.
– 2002-ben egy rendkívül instabil időszak kezdődött a szerb belpolitikában: sikertelen választások, merénylet és Jugoszlávia szétszakadása is közrejátszott ebben. 2004 nyarától látható jelentősebb stabilitás az elnöki székben, de a Szerb Haladó Párt sikere még így is történelmi. Az országot 2012 óta irányítják, Aleksandar Vučić pedig 2017 májusa óta ül az elnöki székben, ezzel Slobodan Milošević után a leghosszabb ideig hatalmon lévő elnök. Milyen okok húzódnak az SNS és Vučić sikere mögött?
– Egyrészt a szerb társadalomban volt egy igény a stabil politikai környezet kialakítására. Egy olyan környezetre, ami mind politikai, mind gazdasági nehézségektől mentes. A Szerb Haladó Párt, de különösen Alexandar Vučić ezt a kezdetekben meg tudta teremteni. Másrészt Vučić népszerűségének van egy mentális vonulata is, Titónak a szelleme továbbra is jelentősen él a legtöbb egykori jugoszláv tagállamban, a balkáni térségben továbbra is szeretik az erős fellépésű, jó kiállású államférfiakat, akik egy picit hasonlítanak Titóra. Vučić-ról is elmondható, hogy egy viszonylag jó kiállású államférfi, aki valamennyire visszanyúlik a titói hagyományokra, próbál a Kelet és a Nyugat között egyensúlyozni, ugyanakkor nyit a harmadik világ felé is. Ezen politikája meglehetősen sikeresnek mondható, elnyerte a szerb társadalom többségének tetszését is, amelyre jellemző, hogy a többsége EU-párti, de azért egy viszonylag széles réteg szimpatizál Oroszországgal. Vučić bel- és külpolitikája 2010 és 2018–19 között volt a csúcson, a gazdaság felívelőben volt, külföldi működötöké irányult az országba keleti és nyugati irányból is. Ezt követően viszont jöttek a gondok. A külpolitika tekintetében Koszovó kérdése mindig napirenden van Szerbiába, de az ukrán háború kitörését követően az Európai Unió elvárta, hogy Belgrád beálljon az orosz szankciók mögé, vagy legalábbis azt az álláspontot képviselje elméleti és gyakorlati síkon, mint az EU. Ez a szerb vezetés számára elsősorban az általuk alkalmazott Kelet és Nyugat között egyensúlyozó politika miatt problémát jelentett. Belföldön egyre gyakoribbak lettek a tüntetések és főleg strukturális jellegű problémák miatt történt egy jelentős bizalomvesztés a Szerb Haladó Párt és Vučić iránt.
– Szerbia esetében megfigyelhető olyan folyamat, amely Oroszországra lehetett jellemző a Jelcin-időszakot követően, amikor egy nagyon szabad, nyitott rendszer káoszba fordult, ennek következtében pedig egyesek azt mondhatták, hogy inkább legyen egy erős vezetőnk, még ha ez bizonyos mértékben korlátozza is a szabadságunkat, de legalább a káoszt elkerüljük?
– Nagyon érdekes ez a párhuzam, de én Szerbiában nem azt érzem, hogy elsősorban azért szimpatizálnak Vučić-csal, mert ő egy nagyon erős vezető képét tükrözi. Vučić legnagyobb előnyének azt érzem, hogy 2010, 2012-től majdnem egy évtizedig jó gazdasági környezetet tudott teremteni, kihasználva a világgazdasági fellendülést. Új beruházásokat hozott az országba és érezhető módon emelte az életszínvonalat. Ezzel párhuzamosan a médiában is túlsúlyra tett szert, de megcsorbították több állami intézmény függetlenségét is.
– A 15 ember halálával végződő újvidéki tragédia után jelentősen változott a közhangulat az országban, de már 2023-ben is érezhetőek voltak ennek jelei. A 19 ember halálával végződő két lövöldözést követően is éles kritikák fogalmazódtak meg a kormány irányába. 2024 novemberében lemondott a szerb építésügyi és közlekedési miniszter, idén januárban pedig a szerb miniszterelnök is. Ennek ellenére március 15-én több mint 100 ezren vonultak utcára Belgrádban (a szerb kormány szerint 107 ezer ember volt, külföldi médiában van közel 400 ezres becslés is – a szerk.). Miért nem értek el hatást a lemondások és mi a jelenlegi célja a tüntetéseknek?
– Az biztos, hogy múlt szombaton Szerbia történetének egyik legnagyobb tüntetése zajlott. Januárban és novemberben is mondtak le vezető pozícióban lévő politikusok, valóban elkezdődött az elszámoltatás. Ez viszont két dolog miatt nem elegendő. Egyrészt azért, mert a szerb rendszerben Vučić irányít mindent. A közvélemény, beleértve a tüntetőket is, úgy tekintik, hogy ha bármelyik szakminiszter vagy éppen a miniszterelnök lemond, annak végső soron nincs hatása, hiszen ők Vučić emberei, egyfajta bábok, akik könnyen mozgathatóak, lecserélhetőek. A másik probléma az, hogy a tüntetők igazából nem elégszenek meg annyival, hogy politikusok vagy szaktárcák képviselői lemondanak, mert szerintük ezzel nincsen megoldva a probléma. A probléma véleményük szerint akkor lenne orvosolva, hogyha valóban megtörténne az elszámoltatás, és ez a folyamat átlátható módon történne. Az elmúlt pár hónapban azért történtek vádemelések, mind politikusok, mint mondjuk szakemberek ellen, de a bírósági tárgyalások még nem indultak el és kérdéses, hogy egyáltalán valaha sor kerül-e ezekre.
Fotó: Anadolu via AFP/2025 Anadolu
– Vučić arról beszélt, hogy a mostani tüntetéseket Nyugatról importálták, külföldi titkosszolgálatok állhatnak az események mögött. Ez nem az első olyan eset, hogy a szerb elnök így keretezi a demonstrációkat. Lehet ennek valóságalapja?
– Konkrét bizonyíték erre nincs, a tüntetők pedig érdekes módon próbáltak ennek a narratívának elébe menni azzal, hogy ők konzisztensen, november óta felhívják a nemzetközi sajtó figyelmét, hogy ne egyfajta Kelet kontra Nyugat nagyhatalmi befolyás prizmáján keresztül próbálják értelmezni azt, ami Szerbiában most folyik. Próbálták elkerülni, hogy támadási felületet adjanak azzal, hogy esetleges színes forradalomnak titulálják a tüntetéseket, másrészt pedig próbálták elkerülni a leegyszerűsítéseket, hiszen ezek a mostani tüntetések nem Szerbia helyéről világban, nem Szerbia külpolitikai elkötelezettségéről, nem a nagyhatalmak befolyásszerzési kísérleteiről, hanem a társadalom és az intézményrendszerek működéséről szólnak. A tüntetők ráadásul a szerb ellenzékkel sem kívánnak együttműködni. Éppen azért nem, mert ezzel is támadási felületet adna. Van egy olyan nézet, hogyha a tüntetők együttműködnének az ellenzékkel, akkor az ellenzék kvázi kisajátítani magának a tüntetéseket a saját céljaikra, amivel a nap végén maga a tüntetések eredeti célját veszítenék el.
– A tüntetéseket követően azzal vádolták a szerb rendőrséget, hogy úgynevezett hangágyúkat vetettek be. A szerb belügyminiszter tagadta, hogy rendelkezésre állnának ilyen szerkezetek, azonban nem sokkal később végül beismerte meglétüket. Vučić kivizsgálást rendelt el és bejelentette, hogy lemond, ha beigazolódik a hangágyúk használata. Miért van ekkora jelentősége az ügynek? Reális az, hogy egy ilyen vizsgálat elmarasztaló eredményt hoz?
– Vučić lemondással kapcsolatos kijelentése túlzás, vagy legalábbis blöff. A szerb elnök viszont arról is beszélt, hogy orosz és amerikai független szakértők bevonásával fogják vizsgálni a hangágyúk esetleges használatát. Ha valóban független szakértők vizsgálják ki az esetet, akkor természetesen lehetséges, hogy a szerb kormány számára kedvezőtlen eredménnyel zárul a folyamat. A közösségi médiában terjedő videók alapján úgy tűnik, hogy valóban bevetették ezeket a tömegoszlató fegyvereket. Emellett olyan képek is megjelentek, ahol katonai és rendőrségi járműveken látható a hangágyú. Mivel a belügyminiszter is elismerte ezek meglétét, a kérdés most már az, hogy miért vetették be ezeket – ha bevetették – egy olyan tömeg ellen, amely éppen 15 perces néma csenddel emlékezett az újvidéki tragédia áldozatai előtt. Tehát az ügy jelentősége inkább erkölcsi, morális.
– Legutóbb éppen Slobodan Milošević ellen voltak ilyen méretű tüntetések. 2000-ben, az október 5.-i forradalomként elhíresült események aztán Milošević lemondásához vezettek. A március 15.-i események ennek előszele, vagy Vučić-nak sikerülhet még kompromisszumot kötnie a tüntetőkkel? Ha igen, hogyan nézhet ki egy ilyen kompromisszum?
– Egyelőre Vučić mozgástere sokkal nagyobb, mint amilyen Milošević-é volt 2000 októberén. A szerb elnök valószínűleg az időhúzásra fog játszani, illetve arra, hogy az elkövetkező egy hónapban egy olyan kormány álljon fel Szerbiában, ami el tudja hitetni a közvéleménnyel, hogy valóban egyfajta szakértői kormány tud lenni. Ez egyébként a tüntetők egyik követelése is. A kormányfő lemondásának elfogadásával jelenleg egy ügyvivői kormány van. ez pedig két lehetőséget teremt a közeljövőre nézve. Az egyik, hogy egy hónapon belül új kormány alakul, a másik pedig az előrehozott választások. Vučić minden bizonnyal megpróbál egy új kormányt kialakítani, mert ilyen népszerűségvesztés mellett (az interjúalany a Financial Times adataira hivatkozik – a szerk.) nekifutni egy júniusi választásnak nem racionális döntés.
Fotó: AFP/AFP or licensors
– Vučić egyik legnagyobb szövetségese, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik ellen elfogatóparancsot adtak ki a bosnyák hatóságok. Ezzel úgy tűnik, hogy Bosznia-Hercegovinában is politikai krízis van kibontakozóban. Hogyan jutottunk idáig és van realitása Dodik letartóztatásának?
– 1995, tehát a háború lezárása óta ez az egyik, ha nem a legnagyobb politikai krízis az országban. Dodik ellen országos elfogatóparancsot adtak ki, őt pár héttel ezelőtt első fokon, tehát nem jogerősen egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte és hat évre eltiltották a politikai pozíciók betöltésétől. Dodik a tűzre még több tűzzel reagált, elindította a boszniai Szerb Köztársaság által irányított intézmények felállítását, köztük a határőrséget, illetve elkezdődött a Szerb Köztársaság alkotmányának parlamenti vitája, tehát ilyen szempontból egy valóban kaotikus eseménysorozat van kibontakozóban Boszniában. Egyelőre senki nem tudja, hogy Dodikot le tudják-e tartóztatni. Valószínüleg erre akkor kerülne sor, ha megpróbálná elhagyni az országot. Itt nem arra gondolok, hogy megpróbál elmenekülni, hanem hogyha bárhova elutazna, akkor valószínűleg a határőrizet vagy a határrendőrség őrizetbe venné. Ilyen szempontból sokkal szorultabb helyzetben van, mint Vučić, hiszen a politikai mozgástere mellett a földrajzi is lecsökkent, emellett pedig már egyébként is jelentős politikai veszteségeket szenvedett el, közel sem olyan népszerű, mint korábban volt. Van egy viszonylag erős boszniai szerb ellenzéke, aki az elmúlt hetekben nagyon ügyesen ki tudta használni Dodik elítélését.
– Már most is vannak arra utaló jelek, hogy a boszniai Szerb Köztársaság nagyobb mértékű függetlenséget akar. A határrendőrség létrehozása mellett a saját hadsereg felállítása is felmerült, mint lehetőség. Elképzelhető forgatókönyv, hogy a közeljövőben a boszniai Szerb Köztársaság megpróbál kiszakadni egy népszavazás révén, vagy esetleg fegyveres konfliktus alakul ki?
– Ezt a két kérdést mindig gyakorlati szemüveggel vizsgálom. A háborúhoz pénz kell és ember, a boszniai Szerb Köztársaság népessége viszont csökkenőben van, míg a hadseregük állapota és felszerelése nem éppen olyan, hogy azzal bármit is kezdeményezni lehetne. A boszniai Szerb Köztársaság már évek óta pénzügyi gondokkal küzd, tehát ebből a szempontból sem látom azt, hogy ők megalakítják saját hadseregüket és valamilyen módon bevetik ezeket a katonákat. Retorikai szinten a saját hadsereg belengetésének célja nemzetközi és hazai szinten is inkább elrettentésként szolgál. Dodik úgy érezheti, hogy napjai meg vannak számlálva, ezért mindent bevet az eszköztárából. Az elszakadással kapcsolatban arra utalnék vissza, hogy egy nagyon szegény entitásról beszélünk, nagyon kevés olyan állam lenne, amely elismeri a függetlenségüket. Ha esetleg a boszniai Szerb Köztársaság és Szerbia egyesülésének kérdése felmerülne, szerintem éppen Belgrád mondana nemet erre. Nyilvánosan természetesen Vučić nem teheti meg, hogy Dodikkal vagy a boszniai szerbekkel szembemegy, hiszen ő az össz-szerbség vezetőjének képét szeretné fenntartani magáról. Azonban ha támogatná nyíltan Dodik szecessziós törekvéseit vagy olyan törekvéseit, hogy Szerbiával egyesüljenek, akkor Szerbia és így Vučić is igen csak elszigetelve találná magát Európában. Összességében nem látok reális esélyt egy fegyveres konfliktus kiújulására Boszniában, sem arra, hogy a boszniai Szerb Köztársaság életképes, önálló országként tudjon funkcionálni, vagy beleolvadjon valamilyen konstrukcióban Szerbiába. Ebben az esetben Bajna Luka másodhegedűs lenne, a teljes hatalom Belgrádban összpontosulna, ezt pedig Dodik sem akarja. Jelenleg Dodik nagyrészt a belgrádi elit beleszólása nélkül tudja irányítani saját kis birodalmát.
