Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz orosz–ukrán háború árnyékában Norvégia két egykori hidegháborús katonai bunkert is újranyit. A korábban elfeledett föld alatti létesítmények ismét kulcsszerepet kaphatnak.
Norvégia a hidegháború idején stratégiai elhelyezkedése miatt több ezer föld alatti katonai létesítményt hozott létre, amelyek célja az volt, hogy megvédjék az országot és szövetségeseit egy esetleges szovjet támadással szemben – írja a BBC.
Ezek közül most két ikonikus helyszín, a Bardufoss légibázis és az Olavsvern haditengerészeti támaszpont kerül ismét előtérbe.
A Bardufoss már a második világháború alatt is működött, jelenleg pedig az F–35-ös vadászgépek biztonságát szolgálja. Az Olavsvern bázist egy hatalmas, 275 méter vastag hegy gyomrába vájták, alagútrendszere több száz méteren át kanyarog, és különleges védelmet nyújt a hadihajók, tengeralattjárók és más eszközök számára.
Az ukrajnai háború során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a drónok és más modern fegyverek komoly fenyegetést jelentenek még a legkorszerűbb harci repülőgépekre is. Az F–35-ös gépek például darabonként 80–110 millió dollárba kerülnek, miközben egy kamikaze drón akár már 300 dollárért is bevethető.
Ebben a helyzetben nem elegendő a dróthálóból épített hangár: valódi védelmet csak a megerősített, föld alatti támaszpontok nyújtanak.
Olavsvern visszatér
Az Olavsvern bázis stratégiai helyszínen fekszik, ott, ahol a Norvég- és a Barents-tenger találkozik. Ez a terület – amit gyakran „Medve-résnek” is neveznek – kulcsfontosságú útvonal az orosz tengeralattjárók számára, amikor az Atlanti-óceán felé tartanak. A bázis építését az 1950-es években kezdték el, válaszul a szovjet Északi Flotta erősödésére, és célja az volt, hogy megakadályozza az orosz hajók kijutását a nyílt vízre.
A 450 millió dollárból épült bázist részben a NATO is finanszírozta, és olyan létesítményekkel rendelkezik, mint föld alatti parancsnoki központ, mélytengeri dokk és szárazdokk. Bár a hidegháború vége után is használták, a norvég parlament 2009-ben szoros szavazással úgy döntött, bezárja az Olavsvernt. 2013-ban a bázist magánbefektetők vásárolták meg, majd – sokak megdöbbenésére – orosz kutató- és halászhajók is használhatták a korábban szigorúan őrzött létesítményt.
2020-ban egy, a norvég hadsereghez szorosan kötődő cég, a WilNor megvásárolta a bázist, és megkezdődött az infrastruktúra katonai célú újjáépítése.
Más országok is a föld alá mennek
Norvégia nem egyedül érezte úgy, hogy ideje elővenni a hidegháborús terveket. Az elmúlt években Oroszország mintegy ötven, korábban bezárt bázist helyezett újra üzembe az Északi-sarkvidéken. Svédország visszatért a Muskö szigeti föld alatti haditengerészeti bázisához, Kína új tengeralattjáró- és parancsnoki központokat épít, Irán pedig föld alatti rakétabázisokat mutatott be a világnak. A föld alatti védelem újbóli előtérbe kerülése globális jelenséggé vált.
Az Egyesült Királyságban is akad néhány aktív föld alatti létesítmény. A Buckinghamshire-ben található RAF Air Command továbbra is működik, akárcsak a Northwood Headquarters London mellett, amelyet 2011-re teljesen felújítottak. A MOD Corsham, a brit katonai kommunikáció titkos központja, ma is működik az egykori nukleáris főhadiszállás fölött. A brit kormány az elmúlt években újra titkosított több, a hidegháború után nyilvánosságra hozott dokumentumot, jelezve, hogy ismét fontos szerepet szánnak ezeknek a létesítményeknek.
