Széttépett testek, a vér átható szaga – a háború borzalmairól vallott az Origónak egy katona, aki megjárta a frontot

Tényleg karnyújtásnyira van a béke? A napok óta emlegetett ukrajnai tűzszünet megkötése nyomán végre elhallgatnak a fegyverek? Az ottaniak nem éppen derűlátóak, túl sokszor mondogatták nekik, hogy már a győzelem kapujában állnak, aztán a gyorsan szaporodó sírhantok látványa nyomán szembe jött velük a rideg valóság. Vajon a Trump-kormányzat erőfeszítései sikerre vezetnek, és végre eléri az olajággal a fehér galamb a szenvedő Ukrajnát? Kárpátaljai magyarokat kérdeztünk arról, ők hogyan látják hazájukban a béke megteremtésének – némileg javulni látszó – esélyeit.

Javában zajlanak a tárgyalások az orosz-ukrán háború kapcsán. Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy kedden tárgyalni fog Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az ukrajnai háború lezárásának lehetőségéről. Amerikai és orosz tisztviselők pozitív megbeszéléseket folytattak Moszkvában a múlt héten. A politikusok tárgyalásai pedig a kárpátaljai magyar közösség szempontjából is létfontosságúak.

Miért haltak meg a fiaink?

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspök helyettese szerint érezhető az óvatos derűlátó változás, reménykedés, hogy ezúttal talán mégis elhallgatnak a fegyverek.

A hivatalos fórumokon szinte mindig a végső győzelem közeledtéről szónokoltak”

– nyilatkozta az Origónak a lelkész. 

Három év hosszú idő, szinte nincs is olyan család, amelyet ne érintett volna meg egy-egy haláleset révén a háború, szóval, mindenki békére vágyik.”

A lelkész szerint a Kárpátalján élők frusztráltak, az orosz támadás idején csak a legelvakultabbak nem vették észre, hogy ez nem egyenlő erők küzdelme. Amerika és az Európai Unió noszogatta harcra Ukrajnát, de most megváltozott a helyzet, egyre többen jönnek rá, hogy kihasználták őket, lenyomták a torkukon a háborút, és lassan, de biztosan kimerül az ország. Hiába igazságos a harc, ez nem egyenlő erők küzdelme. 

Az orosz-ukrán háború 3. évfordulója alkalmából az elesett katonák emlékére tartottak megemlékezést a Licsakivi temetőben 
Fotó: Anadolu via AFP/2025 Anadolu

„Senki nem néz majd a szülők, feleségek a szemébe, akik majd megkérdik, mi végre haltak meg fiaik, férjeik. A felelősöket nem érdeklik, az efféle »apróságok«, összeszedik a korrupcióval, trükkökkel megszerzett millióikat és odébbállnak. A tíz legnagyobb ukrán mezőgazdasági vállalkozásból kilenc külföldiek kezén van, és néhány ukránnak is szép pénz ütötte ebből a markát" – mondja.

A háború kitörése után nem sokkal a Washington Post tudósítója számon kérte rajtam, hogy Magyarország miért nem szállít fegyvereket. Felhívtam a figyelmét arra, hogy a Nyugat 1956-ban minket, ’68-ban a cseheket, ’80-ban pedig a lengyeleket hagyta magára. Most Ukrajna van soron.

Elmondta, hogy az amerikai újságíró már akkor a republikánusok 2024-es győzelmét jósolta, tudta, sejtette, hogy magunkra maradnak, mégis a háború mellett érvelt. És emlékeztet, hogy a médiában sorra születnek kardcsörtető hangvételű anyagok, hogy „harcolunk a végsőkig, nem diktálhat Trump."

Nincs ellenzéki sajtó, csak a hivatalos állami vélemény megy. Ha mást gondolsz, azzal vádolnak, hogy a moszkvai narratívát hangoztatod. Az utca embere csak a kameráktól, mikrofonoktól távol mondja ki, hogy békét akar. Mert látja a kényszersorozásokat, ki sem merünk menni az utcára, nem is olyan régen valakit úgy a földhöz szorítottak, hogy megfulladt.”

„Az emberek a közösségi médiában hoznak létre »riadóláncot«, hogy figyelmeztessék egymást, merre járnak a toborzók. A folyókat drónokkal pásztázzák, a szárazföldi határokat szinte légmentesen lezárták. Persze, akinek van pénze, az megúszhatja. Nyílt titok, hogy öt-, tíz-, tizenötezer dollárért megveheted a szabadságod. Az itteniek azonban megvetik azokat, akik a külföld biztonságos menedékéből harcra biztatnak."

Orosz-Ukrán háború, Orosz légicsapások, 2025.03.11.
Fotó: AFP

A borzalmakat nem lehet elfelejteni

A magát csak Kariként azonosító negyvenes férfi nem túl derűlátó a békével kapcsolatban. Alig néhány hete tért vissza a frontról, két évig szagolta a puskaport, többek között Herszonban és Donyeck megyében.

Egy életre elegem lett”

– mondta Kari. 

Az ukrán hadsereg orvosai ellátnak egy sebesült ukrán katonát 
Fotó: Anadolu via AFP/2024 Anadolu

Elárulta, hogy azért úszta meg a háborút, mert az édesanyja beteg, neki kell gondoskodni róla. De az átéltek, még most is, sőt valószínűleg élete végéig kísérteni fogják.

A robbanásoktól széttépett testek látványát, a vér átható szagát nem lehet elfelejteni. Az idő sem segít. Az ungvári temetőben szinte már nincs is hely, ahová eltemethetik a katonákat.”

„A tehetősek persze megúszták. De mi itt maradtunk, pedig szinte alig van hely a számunkra, a korábban 120-130 ezres lélekszámú Ungvár majd a háromszorosára duzzadt. Főleg az ország keleti részéből jöttek miatt, akik fura módon valóságos palotákat építettek maguknak. Ráadásul, ha hallják, hogy magyarul beszélek, a hátam mögött összesúgnak, hogy itt egy náci. De legalább életben maradtam és felnevelhetem a kislányomat."

Nem vagyok derűlátó a békével kapcsolatban, de adja isten, hogy ne legyen igazam! Nem bízok Trumpban és Zelenszkijben sem.”

„Ő talán megpróbált csinálni valamit, de a képviselők csak azon vannak, hogy tömjék a zsebüket."

Az ukrán ortodox székesegyházban tárgyakat árulnak, hogy pénzt gyűjtsenek az ukrajnai orosz háború áldozatainak támogatására
Fotó: NurPhoto via AFP/Melissa Bender/NurPhoto

Belefáradtak a háborúba

Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója szerint felemás a béketeremtés megítélése, mert míg sokan várva várják a fegyvernyugvást, addig mások éppen hogy árulásnak tartják már önmagában azt, hogy Ukrajna hajlandó a tárgyalóasztalhoz ülni.

Egy felmérés szerint az ukránok 70 százaléka belefáradt a három éve tartó háborúskodásba, és a béke pártján áll”

– mondta honlapunknak a kárpátaljai újságíró. 

„A hivatalos, félhivatalos álláspont szerint már a fegyvernyugvás szóba hozása is felér egy kapitulációval, kompromisszumok árán azonban nem kell a béke." 

Sokak »markáns« véleménye szerint árulással ér fel Donald Trump békekezdeményező erőfeszítéseinek támogatása.”

„Amúgy is jól tetten érhető az ukrán radikálisok Trump ellenes retorikája, akik egyenlőségjelet tesznek az amerikai elnök és Putyin közé."

A béke oroszbarát narratívaként van beállítva, bár a politikai környezet azért átalakulóban van.”

„Elég csak arra gondolni, hogy magas rangú republikánusok tárgyaltak Zelenszkij korábbi ellenfeleivel, Julija Tyimosenko egykori miniszterelnökkel, és Petro Porosenko volt elnök pártjából is többekkel felvették a kapcsolatot. Jelezve a béke fontosságát, és hogy akadnak olyanok, akik beállnának a helyére." 

Az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás pedig egy olyan mézesmadzag, amivel régóta hülyítik Ukrajnát. Utóbbi azért talán lekerült a napirendről.”

Dunda György szerint van egyfajta csodavárás az unióval kapcsolatban, hogy a tagság egy csapásra megold mindent, jönnek a német bérek és a holland életszínvonal.

„Azonban nem olyan könnyű végigjárni az integráció «szamárlétráját«. Arról nem is beszélve, hogy az ukrán csatlakozás nagyon odavágna az európai mezőgazdaságnak. Az ukránok nem ragozzák ezt, szerintük ez kárpótlás a háború miatt, és a NATO-tagság a bónusz."

Elmondta, azok, akik külföldön élnek, megtapasztalták, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Ukrajnában is felszöktek az árak, olyannyira, hogy nagyon közel vannak a szlovák és magyar árszínvonalhoz. Egy kiló kenyér már átszámítva kb. 500 forint, egy liter tej 350, a cukor 300, a benzin is majdnem annyi, mint Magyarországon.

Az emberek belefáradtak a háborúba. Egy statisztika szerint több mint tízmillió ukrán külföldön él, és mindössze egyharmaduk menne haza a háború után.”

„S ki tudja mi lesz, akkor, ha majd megnyílnak a határok, akkor hányan próbálnak szerencsét külföldön, hány férfi megy ki a családja után? Mert nem akarnak kockáztatni, inkább odakint folytatják az életüket" – zárta gondolatait Dunda György.