Közel 900 keresetben támadják a Bundestag-választás jogszerűségét

A választás jogi megtámadására akkor van lehetőség, ha arra utaló jelek merülnek fel, hogy a választás érvénytelen lehet, vagy hogy a választási eljárások során a választópolgárok vagy a választásra jelentkezők jogai sérültek.

Közel 900 keresetet nyújtottak be a Bundestag-választás eredményeit és jogszerűségét megkérdőjelezve különböző pártok és szervezetek. Erre a választást követően két hónap állt rendelkezésükre, így a határidő a 2025. február 23-i előrehozott szövetségi parlamenti választás esetében 2025. április 23-án járt le.

A választási eredmények és maga a választás jogi megtámadására akkor van lehetőség, ha arra utaló jelek merülnek fel, hogy a választás érvénytelen lehet, vagy hogy a választási eljárások során a választópolgárok vagy a választásra jelentkezők jogai sérültek. Ebben az esetben az ezt szabályzó törvények értelmében a szövetségi parlament választásokat felülvizsgáló bizottságánál kell benyújtani a kereseteket. Amennyiben a Bundestag bizottsága – amelyben szintúgy a plénum politikai erőviszonyai a mérvadóak – a keresetet elutasítja, akkor az azt benyújtók a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordulhatnak panaszukkal a választások jogszerűségét illetően. A törvény azonban nem ír elő határidőket a Bundestag bizottságának, hogy mennyi időn belül kell foglalkoznia a keresetekkel, vagy hogy meddig kell a parlamentnek szóló határozati javaslatot benyújtania.

80 oldalas panaszt is benyújtottak

Az egyik legmélyrehatóbb és legkiterjedtebb panaszt Marcel Luthe, a berlini képviselőház korábbi tagja és a Good Governance szakszervezet alapító elnöke nyújtotta be. Luthe már 2021-ben is jogi panasszal élt a berlini képviselőházi választás eredményével szemben, és mivel panasza sikert aratott, a berlini képviselőházi választást meg kellett ismételni. Luthe ezúttal is komoly aggályokat fogalmazott meg a 2025. február 23-i Bundestag-választás jogszerűségével kapcsolatban. Aggályaival egy 80 oldalas dokumentumban fordult a szövetségi parlament választásokat felülvizsgáló bizottságához.

A vitás pontok

1.     A külföldön élő németek választási részvétele/hátránya

A 2.493.000 választásra jogosult külföldön élő német állampolgár közül a becslések szerint csak 213.000-en vetették fel magukat a választói névjegyzékbe. Az automatikus névjegyzékbe vétel hiánya jelentősen csökkenti a választási részvételi szándékot. Ez az eljárás a külföldön élő németeket objektív ok nélkül hátrányos helyzetbe hozza a Németországban élő németekkel szemben.

2.     A szavazási dokumentumok kiküldése

Az eljárási mód és az előrehozott választás miatti rövid határidők szintén ahhoz vezettek, hogy a választási iratokat túl későn küldték ki. Ezért sok kitöltött dokumentum már csak a választás időpontja után érkezett meg Németországba, vagy csak a választás időpontja után jutott el egyáltalán a kérelmezőhöz. Az alacsony postaköltség bizonyítja, hogy az iratokat nem a leggyorsabb módon küldték el, de a hatóságoknál is tapasztalható volt szükségtelen, néha egy hetet is meghaladó késedelem. Nem kapta meg például a londoni német nagykövet sem időben a választási dokumentumokat, amelyeket megigényelt.

3.     Az illetékes hatóságok szervezeti mulasztása

A választásokért felelős szövetségi, tartományi és helyi hatóságok szervezési hibája még világosabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a Német Posta saját információi szerint a választási iratok általában nem érkeztek meg időben, ami értelemszerűen lehetetlenné tette határidő szerinti visszaküldésüket is.

4.     Hatás a választási eredményre

Ha abból indulunk ki, hogy a BSW-re a külföldön élő német választópolgárok hasonló arányban szavaztak volna, mint tették azt Németországban, akkor az 5%-os bejutási küszöböt a hivatalos eredmények szerint 4,981%-kal, összesen 9529 szavazattal elbukó BSW bejuthatna a német törvényhozásba. Ez azt jelentené, hogy a 21. Bundestag erőviszonyai nagyban eltolódnának.

5.     Szervezési hibák a leadott szavazatok ellenőrzése során

A benyújtott dokumentumban kifogásolják, hogy regionális különbségek vannak a választásra jogosult személyek személyazonosságának ellenőrzése során. Ezt országosan egységesíteni kellene, de valójában a gyakorlat településenként néha teljesen eltérő. Ez a gyakorlat jelentős visszaélésekre ad lehetőséget, mivel a választási értesítők nem hamisíthatatlanok, és nem is kézbesítési bizonyítvánnyal vannak ellátva, így egyszerűen „elveszhetnek”, és így jogosulatlan harmadik személyek is felhasználhatják. Vannak olyan települések, mint például Berlin városa, melyek nem is vezetnek statisztikát arról, hogy összesen hány választási értesítőt készítettek és küldtek ki.

Fokozza a jogtalan felhasználással kapcsolatos gyanút, hogy országszerte számos olyan esetről számoltak be, amikor a szavazásra jogosultaknak azt mondták a szavazóhelyiségben, hogy már szavaztak, és hogy a nevüket „kipipálták”. Ha egy választópolgár – akár több esetben is – állítólag már szavazott, de a valóságban nem tette meg, és ezután „újra” szavazhatott, akkor logikusan több szavazólapnak kellett lennie az urnában, mint ahány választópolgárnak a választási bizottság szerint „kipipálták” a nevét. Ez nem csak, mint elméleti lehetőség mutatkozik a kereset szerint, hanem volt is ilyen eset a február 23-i választás alkalmával.

6.     Választási értesítők elhunytaknak

A választási értesítők tömeges kiküldése előtt még mindig nincs összehasonlítás a halotti névjegyzékkel. Példának okáért 1991 óta csak Berlinben mintegy 200.000 olyan szavazatot adhattak le szervezési hibák következtében, amelyeket korábban elhalálozott személyek nevében töltöttek ki. Ennek oka, hogy minden olyan esetben, amikor a választási értesítőket elhunyt személyeknek küldik ki, harmadik személyek – például az ugyanazon a címen élő hozzátartozók, de a későbbi bérlők, szomszédok stb. is – megkaphatták azokat. Magukkal a választási értesítőkkel illetéktelen személyek is szavazhattak – mint a fentebbi stuttgarti példa is mutatja. Ezekben az esetekben a felderítés kockázata kifejezetten alacsony.