Földrengésszerű változás és káosz Romániában

Az elnökválasztási folyamat eddigi eredménye a szélsőséges erők előretörésével és a rendszerpártok bukásával évtizedek óta nem látott instabilitást idézett elő Romániában — mondta el az Origónak nyilatkozva Szilágyi Mátyás. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a most zajló változásoknak akár súlyos következményei is lehetnek mind az erdélyi magyarságra nézve, mind pedig a magyar–román kapcsolatok vonatkozásában.

A romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye valóban földrengésszerű változást okozott a romániai belpolitikai életben?

Egy földrengésszerű változás zajlik, de ez nem most kezdődött, hanem már az előző évben is megvoltak az előzményei annak, hogy egy teljesen váratlan és döbbenetet okozó eredmény szülessen a 2024 novemberi első fordulóban, amelyet aztán precedens nélküli, sokak szerint hatáskörét túllépő módon, eltörölt az Alkotmánybíróság. Egy addig a politikai életben nem szereplő jelölt, Georgescu nyert, aki egy szélsőséges és szuverenista, tulajdonképpen szélsőjobbos retorikával, ideológiával lépett föl. Őt később, idén tavasszal kizárta az Alkotmánybíróság a versenyből arra hivatkozva, hogy a választással kapcsolatban törvénytelen dolgok történtek egy külső, harmadik állam befolyásolása és a különböző közösségi platformokon keresztül megtörtént, tömeges manipulatív befolyásolási beavatkozás, valamint választási finanszírozási visszaélések révén. Ezután a szélsőséges jobboldali AUR párt elnöke hatalmas győzelmet aratott 41%-os arányban az elnökválasztáson most május 4-én.

Milyen okokra vezethető vissza az, hogy a román belpolitikai rendszer teljesen a feje tetejére látszik állni?

Az eredményeket alapvetően meghatározza, hogy egy rendkívül súlyos kiábrándultság alakult ki mostanra a társadalom részéről azokkal az úgynevezett rendszerpártokkal kapcsolatban, amelyek körülbelül 35 éve irányítják Romániát váltógazdálkodásban vagy együttesen. Ez a Szociáldemokrata párt és a Nemzeti Liberális Párt. Abszolút mértékben igaz Romániára a korábbi régi tradicionális politikai rendszernek az átalakulása. Ez már nem hiteles a választók előtt, emellett komoly gazdasági, pénzügyi válságjelenségek is sújtják Romániát. Romániában továbbra is jelen van a kivándorlás, az infláció érezhetővé vált és rendkívül súlyos államháztartási költségvetési hiány lépett fel a múlt év folyamán, amely azóta is súlyosbodik. A régi politikai elit elutasítása mellett az is hozzájárult a masszív protest szavazáshoz, hogy előre tudható: a statisztikai adatok alapján hamarosan megszorításokat kell bevezetnie a kormánynak, hogy valamilyen módon fenntartsa az ország fizetőképességét, miközben viszont a lakosság abszolút mértékben kiábrándult a bürokratikus és szisztematikusan korrupt rendszerből.

Mi várható a második fordulóra, annak milyen következményei lehetnek a román belpolitikai életre és különösen az RMDSZ-re, az erdélyi magyarokra nézve?

Úgy tűnik, hogy nem vonták le a tanulságokat, a konzekvenciákat az úgynevezett rendszerpártok vezető politikai elitjei, vezetői az első forduló óta, és ezért most megismétlődött ez a rendkívül erős protest szavazás. A protest szavazók egyik nagy komponense Romániában, a hagyományosan 20-25-30 százalékos részét a politikai palettának képező nemzeti fundamentalista, szélsőségesen soviniszta választói közeg. A kérdés az, hogy a második fordulóra ez hogyan fogja befolyásolni az eredményeket. Az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor bejelentette, hogy az RMDSZ a Nicusor Dan melletti szavazásra fog buzdítani a második fordulóban, mivel kizárt hogy magyarellenes, magyargyűlölő jelöltet támogasson.

Mi az oka annak, hogy május 5-én lemondott a szociáldemokrata párti miniszterelnök, Marcel Ciolacu?

Hivatalosan ezt azzal indokolta, hogy nem tudta teljesíteni az alapvető kitűzött célját a kormány, vagyis a közös elnökjelöltnek, Antonescunak a győzelemre segítését, ugyanakkor ez csak egy ürügy. A lemondás valódi oka az, hogy lényegében a Szociáldemokrata Párt felszabadította magát, szabad mozgásteret hozott magának létre a további koalícióalakításokhoz, hogy bármelyik politikai erővel az adott körülmények függvényében, ha kell, és ha tud, összefogjon. Itt lehet további koalíció, a korábbi felállás folytatásaként ismét a PNL, (esetleg) az RMDSZ, valamint az USR pártokkal vagy lehet egy, a következő választásokig a kivárásra építő ellenzéki szerep a Szociáldemokrata Párt részéről. Lehet továbbá – és ezt jelenleg különösen valószínűnek tartják az elemzők – egy koalíció az AUR szélsőséges párttal is, ami messze egy többségi koalíció lenne, mivel ez a két párt jelenleg a román parlament két legnagyobb pártja. A nagy kérdés az, hogy hogyan alakul a továbbiakban a jelenlegi ügyvezető kormány sorsa. A belügyminiszter irányítása alatt az előírások szerint összesen 45 napig működhet az ügyvezető kormány. Nagy kérdés, hogy újraalakul-e a teljes értékű koalíció május 18-a, a második forduló előtt, vagy nem.

Ha ez a forgatókönyv következik be, az azt jelenti, hogy előrehozott parlamenti választások lehetnek Romániában?

Egyelőre nem. Az előrehozott parlamenti választás ugyanis abban az esetben következhet be, ha folyamatosan sikertelenek a kormányalakítási kísérletek, illetve a többségi párt(ok) által előterjesztett miniszterelnök-jelöltet két alkalomnál többször nem fogadja el a megválasztott államfő. Itt már a május 18-a, a második választási forduló utáni időszakról beszélünk. Amennyiben nem sikerül megalakítani többszöri próbálkozásra se az új kormányt, és egy patthelyzet alakul ki, akkor az államfő fel kell, hogy oszlassa a parlamentet, és akkor kerülhet sor előrehozott választások kiírására.

Mennyire várható az, hogy Magyarország és Románia viszonyaiban valamilyen változás áll be a romániai politikai fordulatok miatt? Ha igazak a hírek, akkor az új, meghatározó romániai politikai vonulat példaképnek tekinti Trump elnököt és Orbán Viktort, miközben magyarellenes Erdélyben. Hogyan lesz ez dekódolható majd a magyar-román viszonylatban?

Ez egy rendkívül komplikált helyzet, és nagyon nehéz ezt megjósolni, hogy milyen hatások, milyen következmények lesznek ebben az esetben. Nyilvánvalóan Magyarország szempontjából elsőrendűen fontos az erdélyi, a romániai magyar nemzeti kisebbségi közösségnek a helyzete, tehát a magyarság kisebbségi, de általában emberi és állampolgári, politikai jogainak, illetve kisebbségi jogainak, szabadságjogainak, esélyegyenlőségének, jogegyenlőségének a betartása. Amennyiben ez csorbát szenved, úgy elég nehéz helyzetbe kerülhetnek a kapcsolatok. Viszont nyilvánvalóan általános nagy érdek és vezérelv természetesen mindig egy működőképes, jó szomszédi kapcsolatnak a fenntartása. Mindenkor szem előtt tartja a magyar fél, hogy a szomszédsági kapcsolatok minél működőképesebbek, minél jobbak legyenek azokban az országokban, ahol magyar nemzeti kisebbség él. A kapcsolattartásban tehát 35 éve központi helyen áll, mondhatnánk, hogy a magyar szomszédságpolitika tengelyében áll a magyar nemzeti kisebbség megfelelő helyzete, jogainak tiszteletben tartása, az irányába való korrekt viszonyulás az adott állam politikai vezetése részéről. De egyenlőre, még nem tartunk itt, mert igazából jelenleg még csak meg sem jósolható, hogy egyrészt melyik jelölt győz, másrészt, hogy a majdani győztes milyen politikát folytatna, konkrétan milyen lépéseket tenne, hogyan alakítaná ki viszonyulását a magyar nemzeti kisebbségi közösséggel kapcsolatban.

Ha szélsőségesebb irányba mozdulna el az elnökválasztás végső eredménye, az Románia Ukrajna politikája vonatkozásában jelenthet-e változást vagy a NATO elkötelezettség irányában Románia részéről?

Romániában a jelenlegi politikai, alkotmányos és gazdasági, pénzügyi válság vagy válság közeli helyzet mellett van egy nagy fokú geopolitikai orientációs válság is. A román elit, a román külpolitika előtt álló, egyelőre megválaszolatlan kérdés: kihez igazodjunk, melyik nagy világpolitikai pólus (az EU-s brüsszeli mainstream, Donald Trump új amerikai világpolitikája, esetleg a „revizionista” szuperhatalmak, Oroszország és Kína?) felé orientálódjunk? Ismeretes, hogy Romániát általában a történetfilozófusok az igazodás országának nevezik, tehát az az ország, amelyik a leghatékonyabban és a legvirtuózabb módon volt képes különböző történelmi korokban és válsághelyzetekben az orientációját szükségszerűen és hatékonyan megváltoztatni vagy kiigazítani, és úgy tűnik, mintha most is egy ilyen kiigazítási periódusban lenne Románia, tehát mindenképpen egy új orientációra való felkészülés is folyik ebben a többszörös válsághelyzetben Romániában, ami sok jel szerint tudatosan és rendszerszintűen működő különböző háttérerők, titkosszolgálatok által vezényelt és előkészített igazodásváltás.

Az elnökválasztási kampány vitáiban kiderült, hogy „bezzeg” Románia messze nincs jó gazdasági, szociális állapotban, mert el van adósodva és mert a lakosság egy jelentős része elköltözött az országból. Tényleg olyan rossz a helyzet?

Összesen 6 millióan tartózkodnak külföldön, a Románián kívül munkát vállaló román állampolgárok. A választások esetében ez az ún. diaszpóra hatás, ami a választások alatt most kifejezetten a rendszerkritikus, protest, illetve a szélsőséges tábort erősítette. A 936 ezer diaszpóra szavazó majdnem az összes választáson résztvevő állampolgár 10 százaléka, közülük elsöprő többség, 69 százalék szavazott Georgia Simionra. Románia a saját fejlődési színvonalához képest a 2000-es évektől kezdve rendkívül nagy ugrást hajtott végre a gazdasági fejlődésben, külföldi tőke bevonzó képességen, és igen látványos fejlődést produkált mintegy 2 évtizeden keresztül. Ez eredményezett egy tényleg jelentős felzárkózást, egyfajta kiegyenlítődést a jelenlegi közép-európai országok mezőnyével, Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország gazdasági helyzetével és mutatóival. Románia ugyanakkor olyan krónikus strukturális problémákkal is rendelkezik, amelyeket nem tudott leküzdeni. Például nem sikerült 10 év alatt sem a román gazdaság immár égetően szükséges strukturális átszervezését végrehajtani, amit folyamatosan halogattak az egymást váltó kormányok. Beindult egy nagyon nagy fokú eladósodás, aminek a legutóbbi 15-20 százalékos részét körülbelül öt év alatt produkálta a román pénzügyi kormányzat, illetve a költségvetés. Ugyanakkor viszont komoly részlet visszafizetésekkel, adósságszolgálati kötelezettséggel kell számolni különösen 2025-ben Románia részéről, és egyelőre ennek a fedezetét kell valahogy előteremteni. Nagyon szigorú intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy talpon tudjon maradni pénzügyileg Románia a 2025-ös évben. A kormánykoalíciós elnökjelölt első fordulós veresége, illetve a kormánykoalíció PSD-s miniszterelnökének, Marcel Ciolacu-nak ezt követő lemondása – a PSD minisztereinek a kormányból való távozása, az így kialakult kormányválság részben tőzsdei pánikhoz, a nemzeti valuta, a román lej tizenvalahány éve nem látott, kezdődő – egyelőre 2 százalékpontos - leértékelődéséhez (euróhoz és dollárhoz képest) vezetett. A román nemzeti bank a lej beinduló zuhanását május 5-6. között, tehát mindössze két napon belül, csupán egy régóta példa nélküli módon masszív beavatkozással, 3 milliárd euró piacra dobásával volt képes lefékezni (ez az összeg Románia jelenlegi valuta-tartalékjának 4 %-át jelenti!). A Román Nemzeti Bank illetékes szakemberinek figyelmeztető jelzései a napokban arról szólnak, hogy az ország a jelenlegi politikai válság-üzemmódban maradva, a politikai szféra gazdaságnak és társadalomnak szánt sokkoló üzenetei következtében „teljes sebességgel száguld a fal felé”, és jelenleg már a talpon maradás, a fizetőképesség megőrzése a tét.