Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Pszichológiai fölény és stratégiai csapássorozat – így lehet jellemezi az izraeli Ébredő oroszlán hadműveletet Irán ellen. A zsidó állam megelőző akciója megroppantotta a teljes iráni politikai és katonai vezetést. Az iráni főváros fölött az izraeli légierő az úr, az iráni atomfegyver-programnak hosszú időre vége, a ballisztikus rakétagyártás pedig megsemmisül a következő napokban és hetekben. Kétrészes cikkünk első fejezetében a hadművelet stratégiai vonatkozásait mutatjuk be.
Mit nézett be Ali Hámenei ajatollah és az iráni vezetés?
Röviden, mindent. A nemzetközi biztonságpolitikai kutatóintézetek és think-tankek a stratégiai látásmód győzelmeként értékelik az izraeli hadművelet sikerét. Mert bár a harc még folyik, az elemzők egyértelműen úgy kommentálják a háború állását, hogy végzetes csapás érte az iráni berendezkedést.
Az első figyelmeztetést 2024 júliusában küldte Izrael, amikor meggyilkolták a Teheránban vendégeskedő Iszmáil Haníjét, a Hamász politikai vezetőjét.
Fotó: Leader.ir
A merénylet egyértelmű jelzés volt arra, hogy a zsidó állam képes mélyen iráni területen belül azonosítani a célpontot illetve a célszemélyt, képes észrevétlenül áthatolni az iráni biztonsági erők erős védelmi rétegein, és képes arra, hogy a perzsa ország szívében, egy különlegesen védett rezidencián végezzen bárkivel, akin az izraeli vezetés bosszút akar állni. Mindezt úgy, hogy ne lehessen azonosítani a támadó országot.
Fotó: Ynet News
Ugyanabban az évben, szeptemberben az iráni finanszírozású Hezbollah terrorszervezet több tucat vezetőjének a kezében robbant fel csipogó és rádió adóvevő készülék Libanonban. A sérültek száma több ezer volt. Az akció azt mutatta, hogy Izrael be tud törni egy jól szervezett terrorhálózatba, és képes egyetlen műveletben kiiktatni a teljes vezetőséget, illetve egyben végzetes csapást mérni az alacsony beosztású, végrehajtó csoportokra is. Ebben az akcióban a Hezbollah elvesztette az évtizedes jelentőségét. Nem véletlen, hogy az Ébredő oroszlán-hadművelet első napján, néhány órával az izraeli bombatámadások után a Hezbollah kiadott egy közleményt, amelyben sietett biztosítani Izraelt arról, hogy nem fog semmilyen terrorakciót végrehajtani izraeli területek ellen. Mondjuk, nem is lett volna kivel, de olvasóink értik a lényeget.
Az iráni rezsim nem értékelte mindezt fenyegetésként, ez pedig azt mutatja, hogy Irán elkényelmesedett. Vakfoltok jelentek meg a sokáig hatékony iráni geopolitikai és biztonsági látásmódban, illetve az ennek megfelelő katonai tervezésben.
A stratégiai tévedések mintázata
Ráadásul mindez egy visszatérő jelenséget, egy mintázatot mutat. Vizsgáljuk meg ezeket:
1. Irán rosszul értelmezte az izraeli-amerikai kapcsolati dinamikát. A teheráni vezetés azt hitte, hogy mivel Benjamin Netanjahu kormánya elszigetelődött a világban a valóban véres gázai háború miatt, az Egyesült Államok megakadályozna bármilyen további eszkalációt a térségben. Hámenei és csatlósai félreértették a kétoldalú izraeli-amerikai kapcsolatok mélységét, és az ebből fakadó operatív koordinációt.
2. Irán biztonságban hitte magát a 2023. október 7-i terrortámadás után, amelyben az általa tüzelt, finanszírozott és felfegyverzett Hamász meglepetésszerű csapássorozatot intézett Izrael ellen a gázai határ térségében. A terrortámadásban 1,200 izraeli meghalt, és több száz embert elhurcoltak a terroristák. Teherán abba a meggyőződésbe ringatta önmagát, hogy a sátoros ünnepi vereség után túlterheltté vált az izraeli hírszerzés és elhárítás rendszere, és Izrael nem képes egy bonyolult, nagyszabású és hosszan tartó külföldi akcióra.
Fotó: IDF
Így pl. figyelmen kívül hagyták azt a hadműveletet is, amelyet Izrael a szíriai atomprogram ellen indított, és amelyet részletesen bemutattunk itt, az Origón.
3. Irán félreértette a 2024 évi merényletek jelentőségét, amelyeket elszigetelt, egyedi eseteknek tekintett, nem pedig egy stratégiai játszma, egy új hadművelet legelső felvonásának.
4. Az iráni kormány nem ismerte fel az időfaktor jelentőségét sem. Azt hitték, hogy politikai mozgásteret ad számukra Donald Trump 60 napos ultimátuma az iráni atomprogram jövőjéről, nem pedig valódi határidő. Hámenei emberei ezért folytatták az urándúsítást, ami az atombomba-gyártás alapja. Dúsított urán nélkül nincs nukleáris töltet. Izrael a 61-ik napon támadott.
Fotó: Reddit
5. Ezzel párhuzamosan Teherán félreértette az amerikai kormányzat attitűdjét is. Az irániak azt hitték, hogy Amerika a gyengeségét leplezi a tárgyalások szorgalmazásával. Az iráni vezetés meg volt győződve arról, hogy sikerül elérnie a gazdasági és politikai szankciók enyhítését valódi ellentételezés nélkül.
6. Irán nem kezelte az értékén a szíriai Aszad-rezsim összeomlását. Bassár el-Aszad szíriai uralma kevesebb mint két hét alatt megbukott, miután vazallusként egy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott Irán regionális stratégiájában.
Fotó: Facebook
A szíriai bábállam kiesése Irán elrettentő ereje számára óriási veszteség, amelyre Teherán nem adott gyors és megfelelő választ. Mintha az iráni vezetés továbbra is biztonságban érezte volna magát, és mintha abban a hitben lett volna, hogy Szíria még mindig ütközőállam, buffer zone közte és Izrael között.
7. Irán ezzel párhuzamosan lebecsülte az izraeli alkalmazkodási képességeket is, holott a zsidó állam számtalanszor adta már jelét annak, hogy kreatívan és adaptívan tud kezelni váratlan helyzeteket. Erre emlékezetes példa a hatnapos háború, amelyben Izrael három óra alatt megsemmisítette az egyiptomi légierőt, és napokon belül tönkreverte az egyesített arab hadseregeket. Izrael a szíriai Irán-párti kormány bukása után kiaknázta a lehetőséget, vagyis azt, hogy fizikailag is megnyílt a tér Irán felé, és ez érthetetlen módon váratlanul érte Ali Hámeneit és az iráni rezsimet.
8. Irán abban a hitben volt, hogy lehetőséget kapott az atomfegyver-fejlesztés folytatására, miután 25 évre szóló, 400 milliárd dolláros gazdasági együttműködési csomagban állapodott meg Kínával. Ugyanígy a diplomáciai elszigeteltség megszűnéseként értékelték Hámenei körei a kínai nyomásra kikényszerített közeledést a térségbeli másik ősellenséghez, a szunnita Szaúd-Arábiához.
Fotó: Wikipedia
Az iráni rezsim tehát Izraellel és Amerikával szemben elrettentő erőként értékelte a kínai gazdasági támogatást, politikai pajzsként pedig a szaúdi kapcsolatok javulását.
A „maszkirovka”, a szovjet mintájú, totális pszichológiai megtévesztés sikere
A KGB számos alkalommal tévesztette meg a Nyugatot olyan alaposan előkészített és jól álcázott történetekkel, amelyek félrevezették az ellenséget és szabad teret adtak a szovjet ügynökök működésének. Hogy mást ne mondjunk, a szovjetek így szerezték meg az atombomba titkát is az Egyesült Államoktól, ahogy ezt részletesen feldolgoztuk az Origón.
Az izraeli Ébredő oroszlán-hadművelet hasonlóan tankönyvi tervezést és koordinációt mutat. A támadás előtti hetekben megtévesztő kampányt folytatott a nemzetközi sajtóban, a közösségi médiában és a diplomáciai csatornákon keresztül, hogy félrevezesse és megbénítsa az iráni kormányt.
Azt az izraeli kormányülést, amelyen a megelőző csapásról döntöttek, rutin tanácskozásként festették le a kormányzat tagjai és a külvilág számára. A biztonsági kabinet tagjainak alá kellett írniuk azt a különleges titoktartási nyilatkozatot, a shomer sod („a titok védelmezője”) nevű iratot, amely Izraelben megszokott, eleve erős titoktartási kötelezettségeket megsokszorozza. Még a magas rangú kormányhivatalnokok sem tudhatták, hogy azonnali akció következik.
Fotó: Gov.il
Netanjahu hivatala a támadás előtt kiszivárogtatta, hogy a kormányfő a fia galileai esküvőjén vesz részt pénteken, a támadás napján.
A Moszad elhíresztelte, hogy az igazgatója, David Barnea, és Ron Dermer különmegbízott Washingtonba utazik, az Iránnal folytatott tárgyalások hatodik fordulójára. Ez a tárgyalási kör fiktív volt, az izraeliek találták ki, de a bejelentés megnyugtatóan hatott a világ kormányaira, mert a tárgyalásos megoldást lehetőségét sugallta. Még Irán sem tiltakozott, és nem fogott gyanút, holott ha valahol, Teheránban mindenkinek tudnia kellett: nincs előre egyeztetett tárgyalási forduló. Ezt a megoldást kognitív hadviselésnek nevezik a szakértők.
Fotó: Wikimedia Commons
A művelet tervezői azt a hamis információt adták ki a médiának, hogy Netanjahu és Trump között feszültség támadt az iráni konfliktus kezelésének kérdésében. Ez azt sugallta, hogy az Egyesült Államok megvétózhat egy izraeli támadást, sőt, ha ez az információ kiszivárgott, azt is jelentheti, hogy az izraeli kormány sem egységes az ügyben. Vagyis, semmi esélye egy katonai akciónak.
Ha azt láttatja veled az ellenség, amit látni akarsz, véged
Mindez megerősítette az iráni doktrínát, amely kimondta, hogy a fenyegetés csak kívülről történhet, amelyet megelőz majd az ellenséges erők felvonulása Irán ellen, ami kellő időt ad majd a védekezés előkészítésére. Izrael a kognitív hadviselés és a „maszkirovka” módszereivel megelőzte, hogy az iráni biztonsági erők vészhelyzeti protokollokat léptessenek életbe, és pl. a teheráni központ helyett számos más, távoli városba telepítsék a hadsereg, a Forradalmi Gárda és a Kodsz Erő parancsnokait, illetve kimenekítsék a fővárosból az atomfegyver-program vezető tudósait is.
Ezek elmulasztása is azt jelentette, hogy Irán kezéből kicsúszott a stratégiai kezdeményezés. Izrael már az első bomba ledobása előtt megakadályozta, hogy az iráni vezetés a valóságnak megfelelően értékelhesse az eseményeket. A hadviselésben ezt a helyzetfelismerés (situational awareness) elvesztésének hívják, és ez megbéníthatja egy ország védekező képességét, ahogy Irán esetében is történt.
Cikkünk második részében, amelyet a hétvégén olvashatnak majd az Origón, az izraeli csapás lenyűgöző műveleti elemeit mutatjuk majd be.
