Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA külső fenyegetések mellett Ukrajnát belülről is veszélyek fenyegetik – nemcsak a teljes körű háborúval járó orosz agresszióval kell megküzdenie, hanem olyan belső folyamatokkal is, amelyek alapjaiban rengetik meg az államiságát. Ezek közé tartozik a korrupcióellenes rendszer szándékos gyengítése is. Ezt szolgálja az a botrányt keltő törvénymódosítás, amelyet sietve fogadtak el, majd az elnök aláírt. Az új szabályok ugyanis megfosztják függetlenségüktől a NABU-t (Nemzeti Korrupcióellenes Iroda) és a SAP-ot (Korrupcióellenes Ügyészség). De a probléma ennél is mélyebbre nyúlik – figyelmeztet a neves ukrán ügyvéd.
Mikola Mjagkov megjegyzi, nemcsak jogászként, hanem ukrán állampolgárként is úgy gondolja: ez a törvény közvetlen veszélyt jelent az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra. Nem csupán a NABU-ról és a SAP-ról van szó, hanem az egész korrupcióellenes rendszer jövőjéről, amely eddig lehetőséget adott arra, hogy a legmagasabb rangú tisztségviselők ellen is független vizsgálatok indulhassanak. Éppen ezért vált ez a rendszer célponttá azok szemében, akik el akarják kerülni a felelősségre vonást. Az új szabályozás gyakorlatilag kiüresíti a NABU és a SAP eszköztárát – különösen, ha befolyásos politikusokról, például képviselőkről, miniszterekről vagy akár az elnökről van szó – írja.
Érdekellentét a korrupcióellenes törvény mögött
Miért különösen aggasztó ez a helyzet? A cikk szerzője szerint mert a törvényt éppen azok a képviselők szavazták meg, akik maguk is a korrupcióellenes szervek joghatósága alá tartoznak. Ez nyilvánvaló érdekellentét. A parlament korábban még tudatosan építette az elszámoltathatóság intézményeit – most viszont visszafordulni látszik ezen az úton. Pedig a hatalom ellenőrzése nem választható opció, hanem demokratikus kötelesség – különösen háborús időkben, amikor az ország sorsa, valamint nemzetközi partnereinek bizalma forog kockán.
A törvény emellett megszünteti a főügyész feletti eljárási kontrollt is – ez különösen súlyos akkor, ha éppen a főügyész maga válna egy korrupciós ügy szereplőjévé. A jogszabály értelmében a főügyész – aki politikailag az elnöknek van alárendelve – mostantól befolyással lehet minden folyamatban lévő korrupciós ügyre, miközben a NABU és a SAP már nem szólhat bele döntően ezekbe a nyomozásokba.
A jogkörök átrendezése: kevesebb függetlenség, több kontroll
Az új szabályozás további veszélyes pontja, hogy a magas rangú tisztségviselők – például képviselők, miniszterek, elnökjelöltek – elleni eljárásokat csak a főügyész kezdeményezheti, míg korábban a SAP vezetője is jogosult volt erre. Ez a változás gyakorlatilag lehetetlenné teszi a politikailag érzékeny nyomozások elindítását – például egy volt miniszterelnök-helyettes vagy befolyásos képviselő ellen. Emellett mostantól az ügyészek a SAP megkerülésével is jóváhagyhatnak egyezségeket még a legsúlyosabb korrupciós ügyekben is, akár folyamatban lévő perek esetében is.
A közpénzek sorsa is kérdéses
A cikk szerzője azt is megjegyzi, különösen aggasztó, hogy nemcsak a politikai elszámoltathatóság, hanem az állami források feletti kontroll is veszélybe kerül. Háborús körülmények között minden erőforrás számít – és ezek elosztását szigorú átláthatósági szabályok szerint kellene végezni.
Ha a korrupcióellenes szervek függetlenségét csorbítjuk, azzal gyakorlatilag szabad kezet adunk a közpénzekkel való visszaéléshez. A NABU és a SAP éppen azt a célt szolgálták, hogy a legmagasabb szintű korrupcióval szemben is felléphessenek – most viszont éppen ezt a képességüket veszíthetik el.
Megbélyegzés a bizalom helyett
Ugyancsak aggasztó jelenség, hogy a nemzetbiztonsági érveket egyre gyakrabban használják fel politikai eszközként – írja a lap.
Aki kritikát fogalmaz meg, azt könnyen megbélyegzik, vagy orosz ügynökként próbálják lejáratni. Ez a logika nemcsak a demokratikus párbeszédet fojtja el, hanem aláássa az elfoglalt területek visszaintegrálásának esélyét is.
Ha minden ott élő polgárban potenciális ellenséget látunk, akkor hogyan akarjuk visszahozni őket az ukrán társadalomba? Az állam ilyenkor nem védelmet nyújt, hanem elidegenít.
Az ukrán alkotmány világosan kimondja: senki nem sajátíthatja ki magának az államhatalmat. Ez nem puszta formai kijelentés, hanem egy olyan elv, amely az autoriter törekvések elleni biztosíték.
A mostani törvény azonban épp ezzel megy szembe: a hatalom korlátozását szünteti meg, és megfosztja a társadalmat az ellenőrzés lehetőségétől.
A NABU és a SAP működésének ellehetetlenítése azt jelenti, hogy az állampolgárok elveszítik egyik legfontosabb jogi védőpajzsukat. Az antikorrupciós rendszer, amely hosszú évek alatt, hazai és nemzetközi együttműködésben épült fel, most egyetlen törvénnyel porrá válhat – ráadásul egy olyan pillanatban, amikor az ország figyelme a háború miatt máshová összpontosul.
Ez a törvény nem egyszerű adminisztratív módosítás. Ez egy veszélyes lépés visszafelé – egy olyan múlt felé, ahol a hatalom felelősség nélkül, a polgárok pedig jogok nélkül léteztek.
A demokrácia leépítése Ukrajnában
Ahogy arról az Origó is beszámolt, Ukrajnában súlyos csapást szenvedett el a korrupcióellenes küzdelem: a parlament olyan törvénymódosítást fogadott el, amely a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt (NABU) a Legfőbb Ügyészség alá rendeli.
Ez a lépés jelentősen csökkenti az eddig függetlennek számító szervek mozgásterét, és komoly visszalépést jelent a demokratikus intézményrendszer szempontjából.
Olekszij Honcsarenko ellenzéki képviselő szerint a döntés nem más, mint közvetlen támadás a demokrácia ellen, és egy újabb állomása annak a folyamatnak, amely Ukrajnát egyre inkább az autoriter kormányzás irányába sodorja. A törvény nemcsak a korrupció elleni harc hitelességét ássa alá, hanem veszélybe sodorhatja az ország nemzetközi támogatottságát és európai integrációs törekvéseit is.
Az ügy hatalmas felháborodást váltott ki, nemcsak Ukrajnában, hanem a nemzetközi közvéleményben is. Az ország több nagyvárosában ezrek vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a korrupcióellenes szervek függetlenségének felszámolása ellen, követelve a törvény visszavonását és az intézményi kontroll helyreállítását.
A törvénymódosítás ugyanakkor nem csupán jogi kérdés: közvetlen fenyegetést jelent az állami hatalom átláthatóságára és elszámoltathatóságára. És itt nem csak a NABU-ról és a SAP-ról van szó – amelyek az elmúlt években független intézményként építették fel működésüket és hitelességüket –, hanem arról a rendszerről, amely képes lenne ellenőrizni a legmagasabb szintű állami döntéshozókat is. E mechanizmusok gyengítése azt kockáztatja, hogy a hatalom koncentrálódik, az ellenőrzés pedig megszűnik.
Egyre többen fogalmazzák meg azt a véleményt, hogy Brüsszel kedvenc tagjelölt országa mára szinte diktatórikus vonásokat öltött.
Zelenszkij bárkit feláldoz, csak hogy hatalmon maradhasson
Volodimir Zelenszkij elnök a háborús rendkívüli állapot mögé bújva már eddig is számos, a demokráciát alapvetően érintő intézkedést hozott: politikai pártokat tiltott be, független médiumokat záratott be, sőt egyházat is betiltott, és a közelmúltban leváltotta saját kormányfőjét is. Kritikusai szerint mindezt azért teszi, hogy megerősítse személyes hatalmát és megszabaduljon minden olyan féktől, amely korlátozhatná döntéseiben.
A legutóbbi törvénymódosítás ennek a folyamatnak újabb és talán legveszélyesebb állomása.
Miközben Ukrajna nyílt háborút vív Oroszország ellen, belülről olyan lépések történnek, amelyek megkérdőjelezik az ország demokratikus fejlődésének irányát. És ez nemcsak az ukrán társadalom jövője, hanem a Nyugat bizalma és támogatása szempontjából is sorsdöntő lehet.
