Titokban szivárog: nukleáris hordók kerültek elő az óceán fenekéről

Fémhordók tucatjai szivárognak az óceán fenekén. Radioaktív anyagot egyelőre nem mutattak ki, de a nukleáris múlt nyomai kísértenek.

A nukleáris hulladék sorsa sokáig homályban maradt, de most kutatók újra rátaláltak az évtizedekkel ezelőtt elsüllyesztett atomhulladékra a kelet-Atlanti térség mélyén. A projekt első megfigyelései szerint több hordó is megsérült, sőt, ismeretlen anyag – valószínűleg bitumenes kötőanyag – is kiszivároghatott belőlük. Bár jelenleg nem mutattak ki veszélyes mértékű radioaktivitást, a kutatás tovább folyik – írja a Science.

Sérült nukleáris hulladékhordók az Atlanti-óceán mélyén – egyelőre nincs sugárzás, de a kutatás folytatódik.
Fotó: Unsplash

Több mint háromezer nukleáris hordót találtak a tenger mélyén

A CNRS francia kutatóintézet NODSSUM nevű projektje mintegy 3350 hordót azonosított 163 négyzetkilométeres területen. A kutatók egy Ulyx nevű távirányítású robotot vetettek be, amely kamerával és szonárral pásztázta a tengerfeneket. Körülbelül ötven hordót részletesen is megvizsgáltak, víz-, talaj- és állatmintákat is begyűjtöttek.

A hordók változatos állapotban vannak: némelyik még ép, mások eldeformálódtak vagy felhasadtak. Több hordót rozsda és anemónák borítanak, ami arra utal, hogy régóta ott heverhetnek a mélyben.

A nukleáris anyag nem biztos, hogy bent maradt

Bár az első sugárzásmérések nem mutattak ki az átlagos háttérsugárzást meghaladó értékeket, a nukleáris szennyezés kizárása hónapokba telik majd. A finom laboratóriumi vizsgálatok során az üledékből, vízből és halakból vett mintákat is elemezni fogják.

A projektvezető, Patrick Chardon szerint a legtöbb nukleáris hulladék 300–400 év után elveszíti radioaktivitását – de a problémát az jelenti, hogy a hordókat nem a sugárzás tartós elzárására, csak a víznyomás elviselésére tervezték. Így könnyen elképzelhető, hogy a szivárgás már korábban is megkezdődött.

Mit okozhatnak ezek a hordók az élővilágban?

A kutatók négy héten át dolgoztak a „L’Atalante” kutatóhajó fedélzetén a nyugati európai medencében, ahol becslések szerint az elásott hulladék fele koncentrálódhat. A cél nemcsak a pontos térképezés, hanem az is, hogy kiderítsék, milyen hatást gyakorolnak a hordók az óceáni ökoszisztémára.