„Van remény a bánya megmentésére” – állítja egy magyar szakértő

Május végén a Korond-patak rendkívüli áradása súlyos károkat okozott. Elöntötte a parajdi sóbánya területét, ezzel komoly természeti katasztrófát idézve elő. Magyar szakértő szerint lehetséges a bánya megmentése, de csak korszerű technoógiával, és gyors beavatkozással.

A nemzetközi szakirodalom szerint eddig egyetlen vízzel elárasztott bányát sem sikerült megmenteni a beomlástól. Ennek ellenkezőjét próbálja bizonyítani az a nemzetközi szakértői csapat, amely a parajdi sóbánya térségében történt természeti katasztrófa hatásait vizsgálja – a Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Karának oktatóival együttműködve. A Mérnökgeológiai és Építőmérnöki Intézeti Tanszék vezetőjével, dr. Kovács Balázzsal beszélgetett a katasztrófáról és a lehetséges megoldásról a BOON.hu.

Komoly esély van rá, hogy a parajdi sóbánya megmenthető – fogalmazott a szakértő
Fotó: Veres Nándor / MTI Fotószerkesztõség

Menthető a parajdi sóbánya

Május végén Parajdon a Korond-patak rendkívüli, a szokásosnál százszor nagyobb vízhozamú áradása áttörte a természetes és mesterséges medreket, és több víznyelőn keresztül elárasztotta a sóbányát. Az EU Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központja által szervezett szakértői küldetésbe többek között német, holland, spanyol és magyar mérnököket – köztük a miskolci egyetem munkatársait – is bevonták. A Boon megkérdezte dr Kovács Balázst, hogy mi volt a feladatuk. 

Amire a szakértő elmondta, hogy a román fél a természeti katasztrófa következményeinek felméréséhez és kezeléséhez kért nemzetközi szakértői segítséget, különösen bányászati, hidrogeológiai és környezetvédelmi kérdésekben. A magyar szakértők – köztük a Miskolci Egyetem és a BME munkatársai – német, holland és spanyol mérnökökkel közösen dolgoztak. 

A fő cél az volt, hogy azonosítsák a lakosságot fenyegető veszélyeket, és javaslatokat tegyenek a bányaüregek állékonyságának megőrzésére. Emellett vizsgálták, hogyan akadályozható meg az édesvíz bejutása a bányába, illetve a sós víz kijutása onnan.

Arra a kérdésre, hogy találkoztak-e már hasonló helyzettel a tanszékvezető elmondta: Több olyan eset ismert, amikor víz árasztott el működő vagy elhagyott sóbányákat, és ezek hosszabb távon omlással végződtek. Korábban egy ukrajnai elöntött bánya vizsgálatában is részt vett, de minden eset egyedi. A közös pont, hogy eddig egyik vízzel elöntött bányát sem sikerült megmenteni. A parajdi bánya esetében azonban a korszerű technológia és a kedvező helyi adottságok miatt „van remény a bánya megmentésre”.

dr. Kovács Balázs elmondta: 

A kősót igen jó oldhatóság jellemzi. Amikor a nagy mennyiségű édesvíz hirtelen betör egy sóbányába, akkor nagyon intenzív sókioldódás veszi kezdetét a falakból. Ezt a hatást Parajdon erősítette a nagyerejű vízbetörés romboló hatása is. A falak oldását ugyanakkor csökkenthette a bányaüregekben tárolt, de még nem kiszállított, deponált só, ami könnyebben volt oldható, mint a bányafalak tömör anyaga. A koncentrációmérések szerint viszonylag hamar kialakult a sóban telített, egyensúlyi állapot, amikor a folyadék további oldó hatása megszűnik. 

Arról is beszélt, hogy mi okozza a felszínközeli üregeknél a beomlásokat, és ez milyen problémákat vet fel.

Az édesvízzel elöntött bányatérségek akkor omlanak be, amikor vagy az oldalfalak már nem képesek ellenállni rájuk jutó terhelésnek, vagy ha a bányaterek mennyezete az oldódással kialakuló egyre növekvő fesztáv miatt beszakad. Ha  nem sikerül meggátolni az édesvíz beáramlását a parajdi bányába, úgy a sókioldódás – különösen a felszínközeli, kritikus mechanikai állapotú zónákban – tovább folytatódhat, ami valószínűsíti a kisebb-nagyobb omlások bekövetkezését

– mondta dr. Kovács Balázs.

Ha kíváncsi a teljes interjúra, akkor látogasson el a BOON oldalára. ott megtudhatja, mi a parajdi sóbánya megmentésének módja, és helyreállítható-e a bánya régi állapotában.