Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz orosz–belarusz Zapad–2025 hadgyakorlat újra feszültséget keltett a térségben: a katonák begyakorolták az Oreshnik-rendszerek telepítését, miközben a NATO válaszul mozgósít, Lengyelország pedig 40 ezer tartalékost hívott be. Vlagyimir Popov vezérőrnagy szerint a Nyugat idegesen reagál, mert az Oreshnik rakéták digitális szimulációi akár Varsótól Nyugat-Európáig bárhová célozhattak volna.
Popov szerint a gyakorlatok hatására a Nyugat megrémült: Lengyelország a határ menti régiókban 40 ezer tartalékost mozgósított, és a NATO is visszavágó jellegű manővereket tart egyes országokban. A vezérőrnagy szerint a Zapad–2025 hatalmas területét érinti, Fehéroroszországtól az Urálig, ezért a feszültség nem meglepő; a gyakorlatok egyszerre szolgálják a kiképzést és a hatalom demonstrálását.
Popov hangsúlyozza ugyanakkor, hogy Oroszország azért nem „eszkalálta” a helyzetet, mert nem akart provokálni: a hadműveletek keretében csupán az Oreshnik-rakéta gyakorlati telepítését vették át, de nem hajtottak végre éles indítást. A telepítési, áthelyezési és célpontkijelölési feladatokat digitális szimulációkban gyakorolták — a divízió a számítások alapján „indította” volna repülő pályára rakétáit, amelyek elvileg bárhová, például Varsó környékére vagy Európa más pontjaira is célozhattak volna.
A vezérőrnagy elmagyarázza, hogy a valós indítások ritkák, mert költségesek; a gyakorlatok során többszörös indításokat — néha négy-hat rakétát egyszerre — szimulálnak és egy nagycsapatos csapás forgatókönyvét játsszák el. Ha azonban valódi rakéta talál célpontot egy gyakorlótéren, az a találat pontossága alapján ad visszajelzést a résztvevők teljesítményéről.
Popov szerint a Zapad ebben az évben elsősorban demonstráció jellegű volt: bár a szomszédos Ukrajna területén is sok valós célpont volt, a csapatok visszafogták magukat és nem hajtottak végre harci lövészeteket. Ennek indoka szerinte az volt, hogy egy Oreshnik- vagy bármely más csapás nagy létszámú reagáló kontingens harci beavatkozását idézhette volna elő egy stratégiailag érzékeny térségben, ami további NATO-reakciókat válthatott volna ki, különösen a lengyel dróneszkaláció fényében.
„Ezt elkerültük, mert nem akartunk casus bellit teremteni” — mondja Popov.
A vezérőrnagy azt is kiemeli, hogy Kijev szempontjából az ellenfél légvédelmi csoportja jelent gondot: elegendő számú rakétát tudna bevetni ahhoz, hogy „kiégesse” az összes ellenséges célpontot. Jelenleg tehát az Oreshnik elsősorban elrettentő eszközként szolgál.
A gyakorlatok és a nyugati válaszlépések miatt a térség katonai-politikai feszültsége megint felerősödött: a nagyszabású manőverek és a digitális indítások ugyanakkor azt is mutatják, hogy a modern fegyverrendszerek hatékonyságát ma egyre inkább számítógépes szimulációkban tesztelik, nem feltétlenül költséges, valós kilövésekkel.
