Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A tudósok újabb szenzációs felfedezést tettek Szaúd-Arábiában, amely átírhatja a Közel-Kelet korai történelmét. A kutatók szerint a 12 000 éves sziklarajzok egy elveszett civilizáció nyomait őrzik, amely a sivatag újraéledésekor virágozhatott fel.
Egy nemzetközi kutatócsoport — a Szaúdi Kulturális Minisztérium Örökségvédelmi Bizottságának koordinálásával — a Green Arabia Project keretében több mint 60 kőbe vésett panelt dokumentált Észak-Arábia korábban feltáratlan vidékein. Az ábrázolások állatokat — köztük tevét, gazellát, kőszáli kecskét és vadlovat — mutatnak, némelyikük életnagyságú, akár háromméteres is lehet. A kutatók szerint ezek az alkotások nem csupán művészeti megnyilvánulások voltak, hanem az elveszett civilizáció önazonosságának és területi jelenlétének szimbolikus kifejezései – írja a Sciencedaily.
A Jebel Arnaan, Jebel Mleiha és Jebel Misma helyszínein feltárt rajzok i. e. 12 800 és 11 400 közé datálhatók — arra az időszakra, amikor a száraz évezredek után újra megjelentek a szezonális tavak és folyók. Az üledékvizsgálatok bizonyították, hogy ekkoriban valóban léteztek vízforrások a térségben, ami lehetővé tette, hogy emberi közösségek megvessék a lábukat a sivatag belsejében.
A kutatás vezetője, Dr. Maria Guagnin (Max Planck Institute of Geoanthropology) szerint ezek a hatalmas kőbe vésett alakok „nemcsak művészi kifejeződések, hanem a jelenlét és a kulturális identitás határozott nyomai”. Dr. Ceri Shipton (University College London) hozzátette: a rajzok valószínűleg a vízforrásokat és mozgási útvonalakat jelölték, amelyekhez területi jogok és közösségi emlékek társultak.
Az elveszett civilizáció a Nefud-sivatag mélyén
A feltárt helyszínek különlegessége, hogy a korábbi lelőhelyekkel ellentétben nem rejtett üregekben, hanem hatalmas, akár 39 méter magas sziklafalakon találhatók a vésetek. Egyes panelok eléréséhez az ősi művészeknek meredek sziklákon kellett dolgozniuk — ez is mutatja, mennyire fontos lehetett számukra az üzenet.
A lelőhelyeken talált kőeszközök, zöld pigmentmaradványok és ékszerként használt tengeri kagylók kapcsolatot sejtetnek a Levant vidékének korai, fazekasság előtti neolit (PPN) népeivel. Mégis, az ábrázolások mérete, tartalma és elhelyezkedése egyedülálló — mindez egy elveszett civilizáció sajátos kulturális világát tárja fel, amely a sivatag zord körülményeihez alkalmazkodva fejlődött.
Michael Petraglia, a Green Arabia projekt vezetője szerint a felfedezés „fontos hiányt pótol az észak-arábiai régészeti leletanyagban, és új fényt vet azokra az emberekre, akik a jégkorszak végét követően képesek voltak boldogulni ebben a szélsőséges környezetben”.
A közelmúltban a Holdon egy város nyomaira bukkantak.
