Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu1860. november 6-a örökre beírta magát az amerikai történelembe. Ezen a napon választották elnökké Abraham Lincolnt, aki nemcsak politikusként, hanem nemzeti hősként formálta újjá az Egyesült Államokat. Megválasztása fordulópontot jelentett egy megosztott ország életében, és elindította azt az eseménysorozatot, amely végül a rabszolgaság eltörléséhez és a modern Amerika megszületéséhez vezetett.
1860. november 6-a z Egyesült Államok történelmének egyik legmeghatározóbb dátuma. Ezen a napon választották elnökké Abraham Lincolnt, aki később az amerikai történelem egyik legnagyobb államférfijaként írta be magát a köztudatba.
A választás nemcsak egy politikai győzelem volt, hanem a nemzet sorsát alapvetően megváltoztató fordulópont is, amely előrevetítette az Amerikai Polgárháború (1861–1865) kitörését, és elindította az országot az emberi jogok és az egységes nemzet felé vezető úton – írja az americanhistory.si.edu.
Egy megosztott nemzet
Az 1850-es évek Amerikája mélyen megosztott volt, főként az Észak és Dél közötti ellentétek miatt. A konfliktus középpontjában a rabszolgaság kérdése állt. Míg az északi államok iparosodtak, és egyre inkább elutasították a rabszolgaság intézményét, addig a déli államok gazdasága nagyrészt a rabszolgamunkán alapuló ültetvényrendszerre épült.
Az 1854-es Kansas–Nebraska-törvény és az azt követő, évekig elhúzódó „Bleeding Kansas” nevű erőszakhullám világossá tette, hogy az ország nem képes békésen megegyezni a rabszolgaság terjeszkedésének kérdésében.
1857-ben a Dred Scott-ügy döntése tovább mélyítette a válságot, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a rabszolgák nem lehetnek amerikai állampolgárok, és a Kongresszusnak nincs joga megtiltani a rabszolgaságot a területeken.
E politikai vihar közepette született meg az új Republikánus Párt, amely a rabszolgaság terjeszkedésének megállítását tűzte ki célul. Ennek a pártnak lett az egyik vezető alakja az illinois-i ügyvéd és korábbi kongresszusi képviselő, Abraham Lincoln.
Az 1860-as elnökválasztás négy fő jelölt között zajlott:
- Abraham Lincoln, a Republikánus Párt jelöltje, aki a rabszolgaság terjeszkedésének megállítását hirdette.
- Stephen A. Douglas, a Demokrata Párt északi szárnyának képviselője, a „népszuverenitás” elvét támogatta.
- John C. Breckinridge, a déli demokraták jelöltje, aki a rabszolgaság megőrzése mellett kampányolt.
- John Bell, az alkotmányos uniópárt képviseletében, aki a nemzeti egység megőrzését tekintette fő céljának.
A választási kampány során Lincoln ügyesen kerülte a radikális megnyilatkozásokat, miközben hangsúlyozta az Unió egységének fontosságát. Bár személyesen ellenezte a rabszolgaságot, nem ígérte annak azonnali felszámolását, csupán a további terjeszkedésének megállítását. Ez az üzenet az északi államok többsége számára elfogadható kompromisszumnak bizonyult – írja a Britannica.com.
Lincoln 1860. november 6-án 39,8 százalékos népszavazati aránnyal, de többségi elektori szavazattal megnyerte az elnökválasztást.
Bár az országos szavazatok kevesebb mint felét kapta, az északi államok túlnyomó többségét sikerült megnyernie. A déli államokban viszont szinte egyetlen szavazatot sem szerzett – neve sok helyen még a szavazólapon sem szerepelt.
Fotó: Kongresszusi Könyvtár
Győzelme azonnali politikai következményekkel járt. Dél-Karolina már 1860 decemberében bejelentette kilépését az Unióból, amit hamarosan további hat állam követett. Ezek az államok 1861 februárjában megalapították a Konföderált Államokat Amerikában, élükön Jefferson Davisszel.
Lincoln még megválasztott, de hivatalát át nem vett elnökként szembesült azzal, hogy az ország a szakadék szélére sodródott. 1861 márciusában, amikor letette az elnöki esküt, az Egyesült Államok gyakorlatilag már kettészakadt.
Abraham Lincoln elnökségének történelmi jelentősége
Lincoln megválasztása nemcsak politikai, hanem morális fordulópont is volt. Ő lett az első republikánus elnök, és személye a rabszolgaság felszámolásának szimbólumává vált. Bár kezdetben célja a nemzeti egység megőrzése volt, a Polgárháború kitörésével fokozatosan felismerte, hogy az Unió csak a rabszolgaság intézményének eltörlésével menthető meg.
1863-ban kiadta az Emancipációs Nyilatkozatot, amely felszabadította a rabszolgákat a lázadó államok területén, és új erkölcsi dimenziót adott a háborúnak. Ez az aktus nemcsak az amerikai társadalmat formálta át, hanem világszerte a szabadság és emberi méltóság jelképévé tette Lincolnt.
Lincoln vezetése alatt az Egyesült Államok nemcsak túlélte a legnagyobb belső válságát, hanem megerősödve, egységesen lépett tovább. 1865-ben, alig néhány nappal a háború vége után, Abraham Lincoln merénylet áldozata lett – a washingtoni Ford Színházban egy John Wilkes Booth nevű konföderációpárti színész lőtte le előadás közben.
Fotó: Wikipédia
Lincoln öröksége máig él: az egyenlőség, a szabadság és a demokrácia elvei, amelyeket ő testesített meg, az amerikai identitás alapköveivé váltak.
