Iratkozzon fel hírlevelünkre 
A kutatók új magyarázatot találtak arra, miért viselkedik furcsán a Föld legbelső része. A friss eredmények szerint a bolygó belső magja egy különleges halmazállapot formájában létezhet, amely egyszerre szilárd és mégis „folyékony”.
A Föld belső magját eddig szilárdnak hittük, ám a szeizmikus mérések azt mutatták, hogy sokkal puhább és rugalmasabb, mint a vas, amelyből felépül. A tudósok most kimutatták, hogy a mag különleges szuperionos halmazállapotban van: a vas szilárd marad, de a könnyebb elemek, például a szén, szinte úgy mozognak benne, mintha folyékony lennének. Ez a felfedezés teljesen új megközelítést ad a Föld mélyének működéséhez – tájékoztat a ScienceDaily.
Fotó: New Scientist / Pinterest
Miért különleges ez a halmazállapot?
A kutatás szerint a belső magban:
- a vas rácsszerkezete szilárd,
- miközben a könnyű elemek gyorsan áramlanak benne,
- így az egész anyag „lágyabbnak” tűnik, mint egy hagyományos szilárd test.
Ez a szuperionos állapot megmagyarázza, miért lassabban terjednek ott a szeizmikus hullámok, és miért viselkedik a mag puhábbnak a vártnál.
A kutatók hogyan bizonyították be?
A laboratóriumban extrém körülményeket hoztak létre:
több mint 3 millió atmoszféra nyomást, 2600 °C körüli hőmérsékletet, dinamikus lövedékes kísérletekkel.
A vas–szén ötvözet ekkor átváltott a különleges szuperionos halmazállapotba, amely teljesen megfelelt a Föld belsejében mért adatoknak.
Mit jelent ez a Föld működésére nézve?
A szuperionos állapot:
- magyarázza a szokatlan szeizmikus jelenségeket,
- szerepet játszhat a Föld mágneses terének fenntartásában,
- és új képet ad arról, hogy a bolygó belseje nem merev, hanem folyamatosan változó rendszer.
A kutatók szerint ez a felfedezés más bolygók belső szerkezetének megértésében is mérföldkő lehet.
Kapcsolódó tartalmaink:
Most már tudjuk, hány óra van a Marson?
Ahhoz, hogy az emberiség hosszú távra megalapozza a Marson való jelenlétét, a tudósoknak tudnia kell, hány óra van a Marson? A Föld atomórákból, GPS műholdakból és nagy sebességű telekommunikációs hálózatokból álló bonyolult időmérőrendszerének köszönhetően pontosan tudjuk, hogy hány óra van. Einsteintől azonban tudjuk, hogy az órák nem ugyanúgy járnak az egész univerzumban. Az órák kissé gyorsabban, vagy lassabban járnak a környezetükben lévő gravitáció erősségétől függően, ezért nehéz szinkronizálni az itteni, földi óráinkat a Naprendszer óráihoz. Mivel a NASA tervez Marsot felfedező küldetéseket, a marsi idő ismerete segíteni fog szinkronizálni a navigációt és a kommunikációt az egész Naprendszerben.
Sokkoló új kutatás bizonyította, hogy repedezik a Hold felszíne – vajon veszélyes ránk?
Senki sem gondolta volna, hogy a Hold még mindig mozog. Egy új kutatás szerint azonban holdrengések is fenyegetik a felszínét, sőt: egyes térségek különösen veszélyesek lehetnek a jövő űrhajósai számára.
