Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Egyre súlyosabb jelek mutatnak arra, hogy Ukrajna délkeleti frontján nemcsak az orosz előrenyomulás okoz gondot, hanem az ukrán egységek közötti feszültség is. Zaporizzsja térségében már nyílt konfliktus alakult ki a támadó és a területvédelmi alakulatok között.
Ukrajna hadserege komoly nehézségekkel küzd Zaporizzsja megyében, Huliaipolétól nyugatra, ahol az orosz erők fokozatosan nyomulnak előre. A fronthelyzet romlásával párhuzamosan azonban belső törésvonalak is felszínre kerültek: a beszámolók szerint támadó egységek erőszakkal vontak irányításuk alá területvédelmi katonákat. Az ügy olyannyira elfajult, hogy az ukrán katonai ombudsman is elismerte, valódi problémáról van szó – írja az Euromaidan.
Fotó: Dmytro Smolienko / NurPhoto via AFP / Dmytro Smolienko / NurPhoto via AFP
A háttérben a parancsnoki rendszer megosztottsága áll. A területvédelmi dandárok regionális parancsnokságoknak vannak alárendelve, míg a támadó egységek közvetlenül az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij irányítása alá tartoznak. Amikor kevés az ember és az eszköz, a támadó alakulatok nagyobb befolyással bírnak, miközben a területvédelmi egységeket teszik felelőssé az olyan vereségekért, amelyeket valójában súlyos hátrányból próbáltak meg elkerülni.
A jelentések szerint a Huliaipole körzetében harcoló támadó egységek a közelmúltban katonákat „gyűjtöttek be” egy szomszédos területvédelmi dandártól, és azok parancsnokainak tiltakozása ellenére átcsoportosították őket a frontra. Az ombudsman, Olha Resetyilova megerősítette, hogy Zaporizzsja megyében feszültség alakult ki az alakulatok között, amelyet félreérthető parancsok és a kommunikáció hiánya súlyosbított.
A konfliktus egyik oka az eltérő feladatkör. A területvédelmi erők jellemzően hosszú ideig tartanak állásokat és településeket, míg a támadó egységek gyors, agresszív ellentámadásokra vannak kiképezve. A két típusú alakulat egymásra van utalva: a területvédelem nehezen szerez vissza elvesztett területeket, a támadó erők pedig nem alkalmasak statikus védelemre.
Huliaipolét hónapokon át tartotta a 102. és a 106. területvédelmi dandár, miközben az orosz erők akár ötszörös létszámfölényben voltak. A védők súlyos veszteségeket szenvedtek, rotáció és megfelelő utánpótlás nélkül. Amikor a város végül elesett, a felelősséget mégis ezekre az egységekre hárították, noha elemzők szerint a körülmények hosszú távon tarthatatlanná tették a védelmet.
A feszültség december végén tovább nőtt, amikor a 108. területvédelmi dandárt arra utasították, hogy egy új harccsoportot hozzon létre a 225. támadóezred alárendeltségében. Az érintett tisztek ellenálltak, mivel embereik nem támadó műveletekre voltak felkészítve. Január 5-én végül maszkos katonák jelentek meg, és teherautókkal vittek el területvédelmi katonákat az állásaikból. A támadóezred parancsnoka szerint „senkit sem raboltak el”, ezt azonban több forrás vitatja.
Néhány nappal később az áthelyezett katonák egy része visszatért eredeti egységéhez, ám mintegy húszan továbbra is a támadóezred irányítása alatt maradtak, és új kiképzést kaptak. A hivatalos magyarázat szerint nem vetik be őket rohamfeladatokra, ami újabb kérdéseket vet fel: ha nem támadásra szánják őket, miért volt szükség az erőszakos átcsoportosításra?
A Zaporizzsja térségében kialakult belső konfliktus jól mutatja, hogy Ukrajna nemcsak külső nyomás alatt áll, hanem a fronton belüli feszültségek is egyre inkább veszélyeztetik a védekezés hatékonyságát, miközben az orosz előrenyomulás folytatódik.
