Ukrajna hadserege komoly nehézségekkel küzd Zaporizzsja megyében, Huliaipolétól nyugatra, ahol az orosz erők fokozatosan nyomulnak előre. A fronthelyzet romlásával párhuzamosan azonban belső törésvonalak is felszínre kerültek: a beszámolók szerint támadó egységek erőszakkal vontak irányításuk alá területvédelmi katonákat. Az ügy olyannyira elfajult, hogy az ukrán katonai ombudsman is elismerte, valódi problémáról van szó – írja az Euromaidan.

Fotó: Dmytro Smolienko / NurPhoto via AFP / Dmytro Smolienko / NurPhoto via AFP
A háttérben a parancsnoki rendszer megosztottsága áll. A területvédelmi dandárok regionális parancsnokságoknak vannak alárendelve, míg a támadó egységek közvetlenül az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij irányítása alá tartoznak. Amikor kevés az ember és az eszköz, a támadó alakulatok nagyobb befolyással bírnak, miközben a területvédelmi egységeket teszik felelőssé az olyan vereségekért, amelyeket valójában súlyos hátrányból próbáltak meg elkerülni.
A jelentések szerint a Huliaipole körzetében harcoló támadó egységek a közelmúltban katonákat „gyűjtöttek be” egy szomszédos területvédelmi dandártól, és azok parancsnokainak tiltakozása ellenére átcsoportosították őket a frontra. Az ombudsman, Olha Resetyilova megerősítette, hogy Zaporizzsja megyében feszültség alakult ki az alakulatok között, amelyet félreérthető parancsok és a kommunikáció hiánya súlyosbított.
A konfliktus egyik oka az eltérő feladatkör. A területvédelmi erők jellemzően hosszú ideig tartanak állásokat és településeket, míg a támadó egységek gyors, agresszív ellentámadásokra vannak kiképezve. A két típusú alakulat egymásra van utalva: a területvédelem nehezen szerez vissza elvesztett területeket, a támadó erők pedig nem alkalmasak statikus védelemre.
Huliaipolét hónapokon át tartotta a 102. és a 106. területvédelmi dandár, miközben az orosz erők akár ötszörös létszámfölényben voltak. A védők súlyos veszteségeket szenvedtek, rotáció és megfelelő utánpótlás nélkül. Amikor a város végül elesett, a felelősséget mégis ezekre az egységekre hárították, noha elemzők szerint a körülmények hosszú távon tarthatatlanná tették a védelmet.
A feszültség december végén tovább nőtt, amikor a 108. területvédelmi dandárt arra utasították, hogy egy új harccsoportot hozzon létre a 225. támadóezred alárendeltségében. Az érintett tisztek ellenálltak, mivel embereik nem támadó műveletekre voltak felkészítve. Január 5-én végül maszkos katonák jelentek meg, és teherautókkal vittek el területvédelmi katonákat az állásaikból. A támadóezred parancsnoka szerint „senkit sem raboltak el”, ezt azonban több forrás vitatja.
Néhány nappal később az áthelyezett katonák egy része visszatért eredeti egységéhez, ám mintegy húszan továbbra is a támadóezred irányítása alatt maradtak, és új kiképzést kaptak. A hivatalos magyarázat szerint nem vetik be őket rohamfeladatokra, ami újabb kérdéseket vet fel: ha nem támadásra szánják őket, miért volt szükség az erőszakos átcsoportosításra?
A Zaporizzsja térségében kialakult belső konfliktus jól mutatja, hogy Ukrajna nemcsak külső nyomás alatt áll, hanem a fronton belüli feszültségek is egyre inkább veszélyeztetik a védekezés hatékonyságát, miközben az orosz előrenyomulás folytatódik.