Különleges élete volt Kolumbusz Kristófnak, Amerika felfedezőjének

Különleges évforduló közel. Ötszázhúsz éve, 1506. május 20-án halt meg Kolumbusz Kristóf, Amerika felfedezője – bár ő maga haláláig azt gondolta, hogy Indiába jutott el.

Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) életének 1470 előtti szakaszáról szinte semmit nem tudni. Saját állítása szerint 1451-ben Genovában született, de e változattal kapcsolatban számos kétely vetődött fel, így származtatták már Portugáliából, Katalóniából, Baszkföldről, Korzikáról, Kiosz szigetéről, születési dátumai 1435-től 1456-ig terjednek – számolt be az MTI a Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyaga alapján.

Kolumbusz Kristóf megítélése kétes, egyesek hős felfedezőnek, mások zsarnok gyarmatósítónak tartják – Fotó: Bridgeman Images via AFP

Kolumbusz Kristóf 14 évesen már a tengert járta

Nem tudjuk, tanult-e egyáltalán, ám az bizonyos, hogy olaszul, spanyolul, portugálul, latinul és görögül is írt és olvasott. Tizennégy évesen már a tengert járta, az 1470-es évek elején René d'Anjou szolgálatában kalózkodott. 1476-ban egy csatában hajótörést szenvedett és a portugál partokon vetődött ki, ezután járt Izlandon és a Madeirákról indulva Afrikában is, s 1478-ban feleségül vette a portugál arisztokrata Felipa Monizt.

Tényként kezelte, hogy a Föld gömbölyű

A geográfiai és teológiai irodalomban jártas, tapasztalt hajós Kolumbusz ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyű. (A korban ez – legalábbis a tengerészek között – nyilvánvaló volt, a közhiedelem, hogy támogatókat a laposföld-hívők miatt nem sikerült szereznie, csak a 19. században terjedt el.) Úgy vélte Indiába nemcsak délnek és keletnek, Afrika megkerülésével lehet eljutni, hanem nyugat felől is. Azonban rosszul becsülte meg Ázsia nyugat-keleti kiterjedését és a Föld kerületét is, ezért lényegesen kisebbre kalkulálta a megteendő utat – a Kanári-szigetek és Japán közötti 20 ezer kilométert az akkori hajókkal nem lehetett volna megtenni.

1491 végére sikerült elérnie, hogy támogassák az útját

1485-ben javaslatot tett II. János portugál királynak az új útvonal felderítésére, de elutasították – nem kis részben azért, mert mértéktelen kiváltságokat kötött ki magának siker esetére. (A portugálok azért titokban útnak indítottak egy hajót a Zöldfoki-szigetekről nyugat felé, de nem találtak semmit.) Kolumbusz ezután a spanyol királyi udvarban kezdett „lobbizni”, de csak 1491 végére sikerült elérnie, hogy az uralkodópár, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját, miután gazdag kereskedők és pénzemberek összeadták a költségek felét. 

Kolumbusz és utódai elnyerték a „Don” címet, kinevezték admirálissá és a felfedezendő szigetek alkirályává és főkormányzójává, továbbá megkapta az innen származó jövedelmek meghatározott hányadát. Kolumbusz három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, majd a Kanári-szigetekről szeptember 6-án indult nyugat felé. Huszonkilenc napig hajóztak a nyílt tengeren, Kolumbusz úgy próbálta a lelket tartani a csüggedt legénységben, hogy második hajónaplót is vezetett, amelybe kevesebbet írt be a valóban megtett távolságnál. 

A Bahamák egyik szigetén értek partot, ám Indiának hitték

1492. október 12-én aztán a Nina egyik matróza szárazföldet pillantott meg, amelyet Kolumbusz Indiának vélt, de a valóságban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet San Salvadornak neveztek el. (Azt, hogy új földrészt fedezett fel, csak Kolumbusz halála után bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről az amerikai kontinenst elnevezték.) 

Az expedíció még érintette Kuba és Hispaniola északi partjait, majd egy vihar miatt Lisszabonba tért vissza. Spanyolországban hősként fogadták, a királyi felségeket lenyűgözték a magával hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka – igaz, a keresett fűszerekből semmit sem talált. Kolumbusz még háromszor (1493-96, 1498-1500 és 1502-04 között) járt az Újvilágban, felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaicát, harmadik útján már Dél-Amerika partjait is érintette. 

Bilincsbe verve küldték haza

Alkirályi hatalmával azonban rosszul élt, a királyi udvarban is számos ellenséget szerzett, így amikor a csalódott, a beígért gazdagságot hiába kereső hispaniolai telepesek fellázadtak, a helyzet rendezésére kiküldött bíró bilincsbe verve őt küldte haza. Sikerült ugyan tisztáznia magát, de presztízse és kiváltságos helyzete odalett. 

Újabb csapásként érte, hogy az Indiákért vívott versenyt a portugálok nyerték meg, Vasco da Gama 1499 végén Afrikát körülhajózva diadalmasan tért vissza Indiából. Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott, álomból és valóságból kevert elképzelései alapján kutatta az utat Indiába; emberei fellázadtak ellene, egy évig hajótörötten vesztegelt Jamaicában. 

Valladolidban hunyt el – két sírja van

Amikor 1504 végén visszaérkezett Spanyolországba, már senki sem törődött vele, Izabella halálával elvesztette legfőbb támogatóját, s mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címéről és jogairól, állandó vitában állt a királyi udvarral. A testben és lélekben megtört (bár egyáltalán nem szegény) Kolumbusz 1506. május 20-án halt meg Valladolidban. Halálában sem lelt nyugalomra: Valladolidban, majd Sevillában temették el, 1542-ben végakaratának megfelelően Hispaniolára vitték, innen 1796-ban Spanyolországba szállították, és a sevillai katedrálisban helyezték el. Azonban 1877-ben a dominikai Santo Domingo székesegyházban ólomkoporsót találtak „A nevezetes és kiváló férfiú, Don Cristobal Colón” felirattal. 

Hős felfedező vagy zsarnok gyarmatosító?

Jóllehet egy genetikai vizsgálat 2024-ben arra jutott, hogy Kolumbusz csontjai Sevillában nyugszanak, Dominikában ezt vitatják, így a felfedezőnek tucatnyi szülővárosa és két sírja van. Kolumbusz regények, filmek főszereplője, a közvélekedés bátor és rettenthetetlen hősként, minden idők legnagyobb felfedezőjeként tartja számon. Vannak azonban, akik másképp vélekednek: Amerika felfedezésének 500. évfordulóján az indiánok képviselői hódítónak, a fehér zsarnokság hírnökének minősítették, Japánban és Hondurasban is jelképes perben ítélték el gyilkosság, rablás, fosztogatás és más bűncselekmények miatt.

Erről is írtunk korábban az Origón:

Évszázadokig rosszul tudhattuk, ki volt valójában Kolumbusz

Évszázadokon át szinte biztosnak hitték, hogy Kolumbusz Kristóf Genovában született, és egyszerű olasz családból emelkedett fel. Az új Kolumbusz Kristóf származása DNS-vizsgálat azonban arra utal, hogy a felfedező valójában egy nagy hatalmú spanyol nemesi család leszármazottja lehetett.

Tíz érdekesség Amerika felfedezéséről, amiről kevesen hallottak

1493. november 19-én, azaz napra pontosan 532 éve Kolumbusz Kristóf egy, a bennszülöttek által Boríquen (Boriken) néven ismert szigetre érkezett – ez a mai Puerto Rico. Bár a történelemkönyvek többnyire 1492-t emlegetik a nagy felfedezés időpontjaként, Kolumbusz második útja legalább annyira fordulópont volt: ettől a naptól kezdve vált ugyanis az Újvilág hódítása és benépesítése visszafordíthatatlanná.