Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu47 éve, 1979. május 25-én történt az American Airlines 191-es járat légi katasztrófája. Pillanatokkal a felszállás után levált a hajtómű, ami irányíthatatlanná tette a gépet. A repülőgép-balesetben 273 ember – közülük ketten a földön tartózkodtak – vesztette életét.
1979. május 25-én tragikus repülőgép-baleset rázta meg az Egyesült Államokat. Az American Airlines 191-es járata menetrend szerinti belföldi útvonalon közlekedett Chicago O’Hare nemzetközi repülőteréről Los Angeles felé. A fedélzeten 258 utas és 13 fős személyzet tartózkodott, a gép pedig egy McDonnell Douglas DC-10-es típus volt, amely akkoriban modern, nagy kapacitású, háromhajtóműves utasszállítónak számított – írja a Britannica.com.
A felszállás rutinszerűnek indult, a gép a 32R jelű futópályáról emelkedett el. Néhány másodperccel később pillanatok alatt megpecsételődött a járat sorsa: a bal oldali hajtómű váratlanul levált a szárnyról. Ez nem csupán a hajtómű elvesztését jelentette, hanem a szárny szerkezetének súlyos sérülését is, amely azonnal felborította a repülőgép egyensúlyát.
Visszafordíthatatlan volt a repülőgép-baleset
A hajtómű leválása olyan láncreakciót indított el, amelyet a pilóták már nem tudtak megállítani. A leváló motor nemcsak leszakadt a gépről, hanem közben elszakította a hidraulikus rendszerek egy részét is, valamint a szárny fontos aerodinamikai elemeit is megrongálta. A bal szárny így gyakorlatilag elvesztette a felhajtóerejének jelentős részét, miközben a jobb szárny továbbra is normálisan működött.
Ez az aszimmetria néhány másodperc alatt irányíthatatlanná tette a gépet. A DC-10-es balra kezdett dőlni. A repülőgép rövid időn belül olyan helyzetbe került, amelyből már nem volt visszaút: a levegőben teljesen elveszítette a stabilitását, és irányíthatatlanul zuhanni kezdett.
A gép Chicago külterületén, egy mezős területen csapódott a földbe egy lakókocsi-park mellett.
Mi okozta a légi katasztrófát?
A tragédia okainak feltárását az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács (NTSB) végezte, amely részletes vizsgálat után arra a következtetésre jutott, hogy a baleset elsődleges oka nem pilótahiba volt, hanem egy súlyos karbantartási mulasztás.
A vizsgálat kimutatta, hogy a bal hajtómű és annak tartószerkezete nem a gyártó által előírt eljárás szerint került visszaszerelésre egy korábbi karbantartás során. Ez a nem megfelelő technológia mikrosérüléseket okozott a rögzítési pontokon, amelyek a felszállás során fellépő terhelés hatására elengedtek.
Amikor a hajtómű levált, magával rántotta a hidraulikus vezetékek egy részét és a szárny fontos szerkezeti elemeit is, így a repülőgép aerodinamikai egyensúlya helyrehozhatatlanul megsérült – írja az Aviation Maintenance magazin.
A pilóták rendkívül gyorsan reagáltak a vészhelyzetre, azonban a probléma természete miatt gyakorlatilag nem volt lehetőségük beavatkozni. A DC-10-es néhány másodperc alatt irányíthatatlanná vált, így a pilóták is jóformán utasokká váltak a repülőn.
A bal szárny elvesztette a felhajtóerőt, miközben a jobb szárny tovább emelte a gépet, ami extrém bedőlést okozott. A repülőgép 100 fokot meghaladó dőlésszögbe került, majd gyors spirális zuhanásba kezdett. Ebben az állapotban már sem technikailag, sem aerodinamikailag nem volt esély a stabilizálásra.
A baleset következtében a fedélzeten tartózkodó mind a 271 ember életét vesztette, és további két ember halt meg a földön.
A roncsok szétszóródtak a környező területen, és a baleset helyszíne hosszú időre a repülésbiztonsági vizsgálatok egyik legfontosabb helyszínévé vált.
Az NTSB hivatalos jelentése egyértelműen kimondta, hogy a katasztrófa oka a nem megfelelő karbantartási eljárás volt, amely a hajtómű leválásához vezetett. A jelentés után világszerte komoly vita indult a DC-10-es repülőgéptípus biztonságáról, és több légitársaság ideiglenesen földre is parancsolta a típust.
