Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huSokáig úgy gondoltuk, hogy a világegyetem lassan, csendben hal ki: a csillagok kialszanak, az energia szétoszlik, és minden egy fagyos, sötét semmivé válik. Ezt a forgatókönyvet „hőhalálnak” nevezik – és eddig úgy tűnt, hogy az univerzum pusztulása az elképzelhetetlenül távoli jövőben, trillió évekkel később következik be.
A Donostia Nemzetközi Fizikai Központ kutatói szerint az univerzum nem örökké tágul – sőt, egy ponton megállhat, majd összeomolhat. A számításaik alapján a világegyetem teljes élettartama mindössze 33,3 milliárd év lehet. Ez elsőre soknak hangzik, de van egy csavar: az univerzum már most 13,8 milliárd éves. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint 20 milliárd évünk maradt, hívta fel a figyelmet a Daily Mail.
Mi történne a nagy összeomlás során az univerzummal?
A kutatók által felvázolt forgatókönyv szerint az univerzum tágulása egyszer csak lelassul, majd megfordul. Innentől minden elkezd visszahullani:
- a galaxisok közelednek egymáshoz
- a csillagok és bolygók összeütköznek
- az anyag egyre sűrűbbé válik.
Végül minden egyetlen pontba zsugorodik össze – hasonlóan ahhoz az állapothoz, ami az ősrobbanás előtt lehetett. A folyamat közben egyre több fekete lyuk jön létre, amelyek végül akár az egész univerzumot „elnyelhetik”.
A kulcs: a rejtélyes sötét energia
Hogy melyik végkifejlet valósul meg – az örök tágulás vagy az összeomlás –, az egyetlen tényezőtől függ: a sötét energia viselkedésétől. Ez az a titokzatos erő, amely jelenleg gyorsítja az univerzum tágulását.
A tudósok sokáig azt hitték, hogy:
- a sötét energia állandó
- és örökké gyorsítani fogja a tágulást.
Azonban egy hatalmas új égboltfelmérés – amely több tízmillió galaxist vizsgált – arra utal, hogy ez nem így van.
Az új modell szerint a sötét energia nem állandó, hanem idővel változik. A kutatók egy úgynevezett „axion sötét energia” modellt használtak, amelyben egy rendkívül könnyű részecskefajta (axion mező), és a téridő alapvető szerkezete együtt határozza meg az univerzum sorsát. És a számítások szerint ez a kombináció elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet.
Mi lesz addig velünk?
Mielőtt bárki pánikba esne: az emberiséget jóval hamarabb érhetik „közelebbi” kozmikus események. Például a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis összeütközése 4-10 milliárd év múlva várható. Ez már önmagában is drámai változásokat hozhat – jóval a végső kozmikus katasztrófa előtt.
Fontos hangsúlyozni: ez az egész egyelőre hipotézis. A friss megfigyelési adatok még feldolgozás alatt állnak, a modell további tesztelésre szorul, ráadásul a sötét energia természetét még mindig nem értjük teljesen. A következő években újabb mérések dönthetik el, hogy valóban egy nagy összeomlás felé tartunk-e.
Erről is írtunk korábban az Origón:
Soha nem látott részletességgel térképezték fel az univerzumot; megdöbbentő, mit keresnek
Elkészült minden idők legrészletesebb, háromdimenziós világtérképe, amely több tízmillió égi objektumot rögzít. Az univerzum térképe több mint 47 millió galaxist és 20 millió csillagot tartalmaz. A kutatók ettől azt várják, hogy közelebb kerülnek a sötét energia működésének megértéséhez.
Összeomlott a fizika: nincs magyarázat arra, ami az univerzummal történik
Minden korábbinál precízebben mérték a világmindenség tágulási sebességét. Az univerzum tágulása a friss eredmények tükrében lényegesen gyorsabb, mint azt korábban jósolták. A felfedezés arra enged következtetni, hogy a kozmosz működéséről alkotott jelenlegi modelljeink nem teljesek.
A sötét energia egy rejtélyes jelenség, amellyel a fizikusok azt magyarázzák, hogy az univerzum furcsán viselkedik. A világegyetemben lévő anyag gravitációja elvileg lassítaná a tágulást, mert minden mindent vonz. Azonban 1998-ban a Hubble Space Telescope megfigyelései kimutatták, hogy az univerzum tágulása nem lassul, hanem gyorsul. Ez teljesen váratlan volt, és a tudósok nem tudták megmagyarázni, mi okozza. Ezt az ismeretlen hatást nevezték el sötét energiának. Ma úgy gondoljuk, hogy ez az erő felelős azért, hogy az univerzum egyre gyorsabban tágul az idő előrehaladtával.