Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA csillagászok végre megfejtették egy rejtélyes, ismétlődő kozmikus rádiójel eredetét. A titokzatos kozmikus jel forrása egy különleges kettős rendszer, amelyben egy fehér törpe anyagot szív el vörös törpe kísérőjétől.
A felfedezést a Sydney-i Egyetem kutatói tették az ausztrál ASKAP rádiótávcső segítségével. A kutatók megállapították, hogy a kozmikus jel egy rendkívül szoros pályán keringő fehér törpe és vörös törpe rendszeréből származik – írja a Science Daily.
Fotó: Unsplash
Megtalálták a furcsa kozmikus jel forrását
A rendszer, amely az ASKAP J1745−5051 nevet kapta, 1,4 óránként ismétlődő rádió- és röntgenjeleket bocsát ki. A fehér törpére hulló anyag felhevül, és erős röntgensugárzást hoz létre.
Ezzel párhuzamosan a két égitest mágneses mezejének kölcsönhatása rádiókitöréseket generál.
A rádió- és röntgenjelek nem egyszerre érik el a maximumukat, ami arra utal, hogy eltérő régiókban keletkeznek. Korábban sok kutató úgy vélte, hogy az ilyen hosszú periódusú rádiótranziensek lassan forgó neutroncsillagokhoz kapcsolódnak. Az új eredmények azonban azt mutatják, hogy legalább egy részük fehér törpét tartalmazó kettős rendszerekből ered.
A kutatók szerint ez az objektum egyfajta „kozmikus Rosette-i kőként” segíthet más hasonló jelek megfejtésében.
A további megfigyelések várhatóan közelebb visznek a hosszú periódusú rádiótranziensek működésének teljes megértéséhez.
Ritka kozmikus jelenségek nyomában
A csillagászok közel 10 éve figyelnek meg időről időre felbukkanó, rendkívül intenzív, kék színű kozmikus jelenségeket. Egy új tanulmány szerint ezeket a felvillanásokat egy rendkívül forró csillag és egy sűrű objektum, például egy fekete lyuk ütközése hívhatja életre.
Feltérképezték a Tejútrendszer határát
A Tejútrendszer méretének meghatározása mindig is komoly kihívást jelentett, mivel a galaxis nem rendelkezik éles peremmel, hanem fokozatosan olvad bele a kozmikus térbe. Egy nemzetközi kutatócsoportnak a csillagok életkorát vizsgálva sikerült kirajzolnia a csillagkeletkezés valódi határát.
