Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huPercekre voltak a biztonságos leszállástól, amikor bekövetkezett a katasztrófa. Az Airblue 202-es járata 2010. július 28-án a Margalla-hegységnek csapódott, a fedélzeten tartózkodó 152 ember közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget.
2010. július 28-án reggel néhány perccel a leszállás előtt a Margalla-hegységnek csapódott az Airblue 202-es járata Iszlámábád közelében. A fedélzeten tartózkodó mind a 152 ember életét vesztette. A katasztrófa máig Pakisztán történetének legsúlyosabb légikatasztrófája, és egyben az Airbus A321-es típus első halálos kimenetelű balesete is volt. A hivatalos vizsgálat szerint a katasztrófát nem műszaki hiba, hanem végzetes emberi hibák és a pilótafülkében kialakult rossz légkör okozta.
Fotó: ASIF HASSAN / AFP
A végzetes megközelítés – percekre voltak a leszállástól
Az Airblue 202-es menetrend szerinti járata 2010. július 28-án reggel szállt fel Karacsiból Iszlámábádba. A fedélzeten 146 utas utazott: 139 felnőtt – 110 férfi és 29 nő –, valamint öt gyermek és két csecsemő. A járatot hatfős személyzet szolgálta ki.
A gépet a 61 éves Pervez Iqbal Chaudhry kapitány vezette, aki több mint 25 ezer repült órával rendelkezett, míg mellette a 34 éves Muntazib Ahmed első tiszt, korábbi vadászpilóta ült. A személyzet rutinosnak számított, ennek ellenére a leszállás tragédiába torkollott – írja a SKYbrary.
Iszlámábád térségében heves esőzés, alacsony felhőzet és rossz látási viszonyok fogadták a járatot. A személyzet vizuális köröző megközelítést hajtott végre, ám a repülőgép letért az előírt útvonalról.
Helyi idő szerint 9 óra 41 perckor az Airbus A321-es a Margalla-hegység erdős oldalának csapódott, alig néhány kilométerre a Benazir Bhutto Nemzetközi Repülőtértől.
A becsapódás ereje óriási volt: a repülőgép azonnal darabokra tört és kigyulladt. Túlélő nem volt.
A roncsok között nem találtak túlélőket
A baleset helyszínét elsőként a közeli települések lakói érték el, őket követték a rendőrök, a mentők és a pakisztáni hadsereg egységei. A sűrű köd, a folyamatos eső és a meredek hegyoldal rendkívül megnehezítette a mentést, ezért több alakulat csak gyalog tudta megközelíteni a roncsokat.
A repülőgép darabjai nagy területen szóródtak szét az erdőben. A becsapódást követően a repülőgép lángba borult és szinte teljesen megsemmisült.
A tűz olyan súlyos károkat okozott, hogy több áldozat azonosítása csak DNS-vizsgálatok segítségével volt lehetséges.
A tragédia egész Pakisztánt megrázta. A hozzátartozók napokon át vártak arra, hogy azonosítsák szeretteiket, miközben az ország vezetői és a légitársaság képviselői is a helyszínre érkeztek.
A hivatalos vizsgálat szerint a kapitány hibái vezettek a katasztrófához
A Pakisztáni Polgári Légiközlekedési Hatóság csaknem egy évig vizsgálta a szerencsétlenség körülményeit. A végleges jelentés kizárta a repülőgép műszaki meghibásodását: az Airbus A321-es megfelelő műszaki állapotban volt.
A jelentés szerint Pervez Iqbal Chaudhry kapitány a rossz időjárás ellenére sem szakította meg a megközelítést, eltért az előírt eljárástól, helytelen kormánymozdulatokat hajtott végre, és többször figyelmen kívül hagyta a fedélzeti terepközelségre figyelmeztető rendszer (EGPWS) ismétlődő riasztásait.
A pilótafülke hangrögzítőjének elemzése ennél is súlyosabb problémát tárt fel.
A jelentés szerint a kapitány a repülés jelentős részében lekezelő, kioktató hangnemben beszélt Muntazib Ahmed első tiszttel, többször megkérdőjelezte szakmai felkészültségét, és nem adott teret az észrevételeinek.
A vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez fokozatosan aláásta a másodpilóta önbizalmát, aki emiatt a kritikus pillanatokban már nem lépett fel kellő határozottsággal a kapitány hibás döntéseivel szemben.
A hivatalos jelentés szerint a pilótafülkében gyakorlatilag megszűnt a hatékony együttműködés, ami döntő szerepet játszott abban, hogy a személyzet nem szakította meg időben a sikertelen megközelítést.
A hivatalos balesetvizsgálati jelentés szerint a balesetet Controlled Flight Into Terrain (CFIT) kategóriába sorolták, vagyis a teljesen irányítható repülőgép a személyzet hibái miatt ütközött a terepnek.
A tragédia után a légügyi hatóságok több biztonsági ajánlást fogalmaztak meg. Ezek elsősorban a pilóták közötti kommunikáció, a döntéshozatal, a pilótafülkében alkalmazott együttműködési szabályok, valamint a terepközelségi riasztások kötelező kezelésének megerősítését célozták.
Az Airblue 202-es járat katasztrófája tizenhat év elteltével is Pakisztán történetének legtöbb halálos áldozatot követelő repülőgép-balesete, és a légiközlekedési szakemberek máig a pilótafülkében kialakuló rossz munkakapcsolat egyik legismertebb példájaként emlegetik.
