"Anyám arra kényszerített, hogy ássam meg a saját sírom"

Maga a pokol volt Karen élete az édesanyja mellett. A pszichopata nő folyamatosan kínozta a gyerekeit.

Megrázó emlékeket élt újra Karen Teasdel, aki pszichopata édesanya mellett nőtt fel. Megmérgezték, megkorbácsolták egy övvel és a saját anyja arra kényszerítette, hogy ássa meg a saját sírját. A nő azt hitte, sikerült megszabadulnia őrült anyjától, ám amikor az anyja a férjére vetette ki a hálóját, végképp betelt nála a pohár.

A pszichopata anya folyamatosan mérgezte a lányát - Fotó: Pexels

Karent a bátyja, Brian figyelmeztette arra, hogy 72 éves anyjuk meg akarja mérgezni Karen férjét, Kennyt. A figyelmeztetést jókor jött, ugyanis az anyjuk 20 perccel később megjelent az ajtóban és felajánlotta, hogy főz egy kávét Kennynek.

"A vízforraló mellett állva láttam, hogy valamit szorongat. Megragadtam a kezét, és hátrahámozva az ujjait, láttam, hogy néhány fehér tablettát tart a kezében, amiket a zsebébe dugott, és azt állította, hogy az övéi. Lehet, hogy sokan azt gondolják, a bátyám vagy én csak fantáziálunk – hogy létezik tökéletesen ártatlan magyarázat arra, hogy egy idősebb nő miért hord magánál gyógyszereket. Bárcsak ez igaz lenne" - kezdte a visszaemlékezést Karen.

Nem ez volt Isobel, az anya első próbálkozása, hogy bántson egy családtagot.

A pszichopata anya folyamatosan mérgezte a lányát

"Gyerekkoromra kitörölhetetlen nyomot égetett a bántalmazása. És bármennyire is megdöbbentően hangzik, régóta gyanítottam, hogy anyám szándékosan mérgező anyagokat adott nekem, hogy megbetegítsen, egy elferdült kísérletben a vágyott hatalom és figyelem megszerzésére.

46 évesen már rég elhagytam az otthonomat, és próbáltam lerázni magamról traumatikus gyermekkorom hosszan tartó hatásait. De anyám láthatóan nem veszítette el a hajlamát arra, hogy fájdalmat okozzon a hozzá legközelebb állóknak."

Három évvel később Isobel kórházba került és az ottani vizsgálatok kimutatták, hogy a 75 éves asszony pszichopata, valamint Münchausen-szindrómában is szenved - egy olyan mentális betegségben, amelyben a gondozó kitalálja vagy aktívan előidézi a gondjaira bízott gyermek vagy kiszolgáltatott személy betegségét, hogy felhívja magára a figyelmet.

"Anyám a külvilág felé maga volt a megtestesült tökély. Csinos volt, jól menő butikot vezetett. Otthon viszont maga volt a pokol. Négy éves lehettem, amikor először megtámadott. A fürdőkádban játszottam az akkor 10 éves bátyámmal, Briannel. Anyám dühtől eltorzult arccal rontott be, mert túl hangosak voltunk és kegyetlenül megkorbácsolt egy övvel. Nem érdekelte, hogy visítok. 

Ez évtizedekig tartó kínzás kezdetét jelentette, mind fizikai, mind pszichológiai szempontból. Minden apró „hibámat” bántalmazás özönével fogadtak. Már kisgyerekként is tudtam, hogy ez helytelen. De gyorsan megtanultam, mennyire fontos titokban tartani. Ötéves koromban a kedvenc tanáromnak kikotyogtam: „Anyukám nem szeret engem”.

Amikor néhány órával később behívták anyát az iskola titkárságára, a legédesebb mosolyával fordult felém. „Miért mondasz ilyet? Persze, hogy szeretlek. Milyen szörnyű dolog ezt mondani anyádról.” Ez a mosoly addig tartott, míg láttak minket. Otthon már a bejárati ajtón is bevágott, nekicsapott a falnak és ott ütött, ahol ért."

Karen elmesélte, hogy bár az anyja nem volt rest félholtra verni, mégis megszállottként aggódott az egészségéért, folyton a háziorvoshoz és kórházakba cipelve őt, erősködve, hogy valami baj van. Hol fejfájást hazudott a lányának, hol gyomorfájdalmat. Az orvosok rendre hazaküldték őket, hogy nincs semmi baja a gyereknek, amitől az asszony csak dühös lett. Karen 6 éves volt, amikor valamilyen zöld folyadékot kezdett el az anyja a torkára spriccelni, majd elcipelte az orvoshoz, hogy ki kell venni a manduláját.

Hétéves korában a löttyöt felváltotta egy teáskanálnyi fehér por, amelyet lenyelve fél óra múlva hevesen hányt, fájdalmai voltak és szédült. Az anyja ezt évekig alkalmazta, csak akkor már az ételébe keverte.

"Messze a legbetegebb büntetése az volt, amikor 13 éves voltam, és felfedezte, hogy egy barátnőmmel lógtam az iskolából. Egy ásót nyomott a kezembe, és a kertre mutatott. – A saját sírodat fogod ásni – sziszegte, arca vörös volt a dühtől. A félelemtől bepisiltem. Órákon át ástam a saját síromat, míg el nem kezdett ordítani, hogy menjek aludni".

Amikor Karen 14 éves lett, borzalmasan beteg lett, még felkelni se tudott. Az anyja felé állt és azt kiabálta: "Remélem, minél hamarabb megdöglesz". A lány 18 évesen elköltözött otthonról, de az anyja sosem hagyta nyugton, minden kapcsolatát tönkretette és amikor csak tudta, mérgezte a lányát.

Végül Isobelnél demenciát és rákot diagnosztizáltak. Idősotthonba került, ott is halt meg. Senki sem gyászolta - írta a Daily Mail.