Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy borsodivánkai szarvasmarha-telepen igazolták a lépfene jelenlétét, miután hat állat hirtelen elhullott. A fertőzés később a közeli Poroszlón is megjelent, ezért a hatóságok már azt is vizsgálják, lehet-e kapcsolat a két eset között. A környezeti minták elemzésébe a honvédség szakembereit is bevonták.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma egy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei szarvasmarha-állományban mutatta ki a lépfene kórokozóját. A hat állat hirtelen elhullása után indult vizsgálat egy nagy létszámú, kizárólag húshasznú szarvasmarhákat tartó borsodivánkai gazdaságban.
Fotó: Copyright/Erdo-Toth Zsofi
A hatóság az eset után azonnal megtette a szükséges járványügyi intézkedéseket. A Nébih tájékoztatása szerint a telepen valamennyi fogékony állatot beoltották lépfene ellen.
A fertőzés azonban nem csak Borsodivánkán jelent meg. A Nébih megerősítette, hogy a közeli Heves vármegyei Poroszlón is igazolták a baktérium jelenlétét, miután egy szarvasmarha hirtelen elhullott.
Poroszlón szintén azonnal megkezdték a védekezést. A tünetmentes állatokat megelőző céllal vakcinázták, a klinikai tüneteket mutató, illetve nem vakcinázható egyedeket pedig antibiotikummal kezelték.
A szakemberek jelenleg azt is vizsgálják, hogy a két eset összefügg-e egymással. Egyelőre nem tudni, ugyanaz a fertőzési forrás áll-e a borsodivánkai és a poroszlói megbetegedések mögött, vagy egymástól függetlenül alakultak ki.
A vizsgálatba a honvédség szakembereit is bevonták: a Nébih a Magyar Honvédség Járványvédelmi és Tudományos Kutató Intézetének együttműködését kérte a környezeti minták elemzéséhez.
Évtizedekig fertőzőképes maradhat a talajban
A lépfene különösen azért jelent komoly problémát az állattartók számára, mert a betegséget okozó baktérium spórái hosszú időn keresztül életképesek maradhatnak a környezetben. A betegség nem tekinthető ragályosnak: a kórokozó a külvilágban nem szaporodik, és jellemzően nem terjed közvetlenül állatról állatra.
A fertőzés leggyakoribb forrása a Bacillus anthracis spóráival szennyezett talaj. Ritkábban szennyezett ivóvíz vagy takarmány is okozhat megbetegedést.
A Nébih szerint a talajban akár évtizedekig is életképes spórák bizonyos környezeti változások hatására ismét a felszínre kerülhetnek. Ilyen lehet például egy aszályos időszak, árvíz vagy különböző földmunkák.
Ez azt is jelenti, hogy egy korábban fertőzött terület hosszú idő után is veszélyt jelenthet az állatokra.
Bizonyos körülmények között akár egyszerre több állományban is megjelenhet a lépfene. Ha például egy árvíz nagyobb területen teríti szét a spórákat, több gazdaság ugyanazt a fertőzött vízforrást használja, vagy nem vakcinázott állatok fertőzött területről származó takarmányt kapnak, a betegség több helyen is felbukkanhat.
Éppen ezért a Nébih szerint kiemelten fontos, hogy az állattartók távol tartsák állataikat a fertőzött legelőktől. A lépfenével érintett területekről az illetékes járási hivatal állategészségügyi hatósága nyilvántartást vezet. Ezeken a területeken fő szabály szerint tilos állatokat legeltetni, illetve takarmányt termelni vagy gyűjteni.
Ha a legeltetés mégsem kerülhető el, csak olyan állatok hajthatók az érintett területre, amelyeket legalább két héttel, de legfeljebb hat hónappal korábban lépfene ellen vakcináztak. Az ilyen területről származó takarmány pedig kizárólag helyben, vakcinázott állatok etetésére használható.
A hatóság külön felhívta a figyelmet arra is, hogy ha lépfenével érintett területen ismeretlen eredetű vagy gyanús állatelhullás történik, azt azonnal jelezni kell az állatorvosnak vagy a hatósági állatorvosnak.
Az elhullott állat tetemét semmilyen körülmények között nem szabad felboncolni, mivel a boncolás jelentősen növelheti a fertőzés és a környezet szennyeződésének kockázatát. A tetem egyszerű elásása szintén tilos, mert ezzel újabb, hosszú időn keresztül fennmaradó fertőzési forrás alakulhat ki.
A vakcinázás a védekezés egyik legfontosabb eszköze, de önmagában nem elegendő. Fontos az állatok egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, a járványügyi szabályok betartása, valamint az elhullott állatok szakszerű ártalmatlanítása és a fertőzött környezet megfelelő fertőtlenítése is.
A borsodivánkai gazdaságban már valamennyi fogékony állatot beoltották, a poroszlói eset miatt azonban a vizsgálatok folytatódnak. A hatóságok most azt próbálják kideríteni, hogy van-e kapcsolat a két fertőzés között, és pontosan honnan származhatott a kórokozó.
