Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgy földrengés során a földkéreg kőzetei hirtelen elmozdulnak egymáshoz képest, a felszabaduló energia pedig szeizmikus hullámok formájában terjed tovább. Bár maga a rengés váratlanul következik be, a felszín alatt már évekkel vagy akár évtizedekkel korábban elkezdődhet a feszültség felhalmozódása.

Fotó: Getty Images
A Kaliforniai Egyetem (Riverside) kutatói most olyan módszert dolgoztak ki, amely a GPS-mérések segítségével képes lehet azonosítani ezeket a területeket. A kutatók azt vizsgálják, hogy a tektonikus lemezek lassú mozgása közben a törésvonalak mely részei akadnak el, és hol halmozódik fel jelentős feszültség.
A tektonikus lemezek folyamatosan mozognak, azonban a közöttük lévő súrlódás miatt bizonyos területeken a mozgás átmenetileg leállhat. Miközben a lemezek tovább próbálnak elmozdulni, a földkéregben egyre nagyobb feszültség halmozódik fel.
A kutatók ezeket a különösen feszült, úgynevezett zárt területeket keresik. Ezeket a geofizikában asperitásoknak nevezik, és olyan részekként működnek, amelyek ellenállnak a mozgásnak egészen addig, amíg a felgyülemlett feszültség egy földrengés során fel nem szabadul.
A módszer különösen fontos lehet a szubdukciós zónákban. Ezeken a területeken az egyik tektonikus lemez a másik alá bukik, és a világ legerősebb földrengései közül számos ilyen térségben alakul ki. A 8,5-es vagy annál nagyobb magnitúdójú rengések között is sok ilyen eredetű, és ezek akár pusztító szökőárakat is előidézhetnek.
Kamcsatkán már működött a módszer
A kutatók szerint az új módszer egyik legfontosabb tesztje az oroszországi Kamcsatka-félsziget alatt történt. Az algoritmus ugyanis képes volt azonosítani azt a zárt területet, ahol jelentős feszültség halmozódott fel.
Ezen a területen 2025 júliusában 8,8-as magnitúdójú, úgynevezett megathrust földrengés következett be. A rendkívül erős rengés miatt az Egyesült Államok nyugati partvidékén is szökőárriadót rendeltek el.
A GPS-adatok nem azt mutatták meg, hogy pontosan mikor következik be a rengés, hanem azt, hogy hol található az a terület, ahol a törés végül bekövetkezett. Axel Periollat, a Kaliforniai Egyetem Riverside geofizikusa és a kutatás vezető szerzője szerint a rendelkezésre álló, viszonylag korlátozott adatok alapján már korábban is sejthető volt, hol halmozódik a feszültség, a tényleges eredmény azonban megerősítette a módszerben rejlő lehetőségeket.
A kutatók most Japán, Mexikó, Új-Zéland és az Egyesült Államok északnyugati részének jelentős szubdukciós zónáit is vizsgálják. Céljuk annak meghatározása, hogy az új eljárás más veszélyes törésvonalaknál is képes-e előre azonosítani a nagy földrengések valószínű helyét.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az eredmény nem jelenti a földrengések pontos előrejelzésének megoldását. A módszer jelenleg azt képes megmutatni, hol valószínű egy nagy erejű rengés, azt azonban nem, hogy mikor következik be.
Gareth Funning, a Kaliforniai Egyetem geofizikusa és a tanulmány társszerzője szerint ezért továbbra sincs alternatívája a megfelelő felkészülésnek. Különösen olyan területeken fontos ez, mint Dél-Kalifornia, ahol nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy jelentős rengés, hanem az, hogy mikor.
A kutatás eredményei a Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban jelentek meg.