Álomelemzés a gyakorlatban
Miközben az álmunk elemeit sorra vesszük, esetleg felsejlik, hogy már álmodtunk hasonlót. Valahogy összefügghet egy múlt heti álommal, mert hasonló képek, érzelmek vannak benne. Lehet, hogy az előző álom segítségével sikerül megfejteni a mostanit.
De az is lehet, hogy mikor már épp feladtuk, hogy megérthetjük bármikor is az álmunkat, akkor váratlanul mégis eszünkbe jut a megoldás. Esetleg sok idő elteltével találkozunk valakivel, beszélgetünk, és "ad" nekünk egy segítő kulcsmondatot az álmunkhoz. Ekkor azonnal érezni fogjuk, hogy most megvan, itt van a megfejtés.
Egy év múlva aztán történik valami, ami megint ezzel az álommal van összefüggésben. Egy új értelem bontakozik ki. Rosszul értelmeztük volna egy évvel ezelőtt? Nem. Az álom olyan, mint egy élő növény, újabb ágakat-leveleket hajt. Vagy, mint egy kör, amin kijelölünk egy pontot, majd a kört képzeletben spirállá húzzuk felfelé. Minden szinten ott lesz az a bizonyos pont, de nem ugyanaz a pont. Illetve mégis ugyanaz, csakhogy egy kicsit módosulva: magasabb osztályba lépve. És ha ezeket a pontokat képzeletben összekötjük, akkor megkapjuk az álom különböző szintezettségű megfejtéseinek a fő motívumát: azt, ami ugyanaz. A külön emeleteken álló pontok pedig a módosulások.
Ha sehogyan sem boldogulunk egy álmunkkal, pedig érezzük, hogy fontos üzenet van benne, akkor kérhetünk segítő, magyarázó álmot is. Több is érkezik, és amikor az utolsót a sorban sikerül megfejteni, akkor felviláglik az előzőek érelme is, sőt az is, hogy mind ugyanarról az épp aktuális életproblémánkról szólt.
Hozzá lehet-e jutni egy álom "teljes" megfejtéséhez? Egyes esetekben igen. Hisz vannak olyan álmok, amik a konkrét napi történéseket vetítik le újra. Tehát arról álmodunk, ami a munkahelyünkön történt, és odahaza velünk aznap. De vannak olyan álmok, amelyek a kollektív tudatalatti mélyóceánjába nyúlnak, oda, ahol az ember lelke más emberek lelkével összeér, összemosódik régen éltekével, maiakkal és majd a később élőkével, meg tán az istenvilágokkal is. Az ilyen álmokat sosem tudjuk véglegesen "kimeríteni".
Ha egy ilyen álom szimbolikus elemeinek hálózatát végigtekintjük, láthatjuk, hogy a szimbolikus rend kódjai egymáshoz képest vesznek fel jelentést, a szavak asszociációs sugara a végtelenbe vész. Óriási, egyre táguló gondolatkörök gyűrűznek koncentrikusan, spirálisan tovább és tovább, lezárhatatlanul.
Mindnyájan kimeríthetetlen titkok, végtelen univerzumok vagyunk. Azok az álmaink is.