Cipőn innen, ruhán túl

Ki ne ismerné az érzést, ahogyan rátör a megfékezhetetlen shoppingolási vágy, és egyszerűen "muszáj venni valamit"? Vajon ez, a leginkáb a nőket érintő társadalmi jelenség heti hány könyv vagy cipő után válik szenvedélybetegséggé? Azzá válik-e egyáltalán?

Boldogok, akik utálnak vásárolni, mert ők valószínűleg sosem éheztek rá még egy, a havi kosztpénzből vett méregdrága (és hordhatatlan) szandálra. De mi van velünk, a többséggel, akiket néha - vagy menetrendszerűen - elkap a "muszáj vennem valamit" őrülete? Akkor mi betegek vagyunk? A vásárlás megszállottjai?

Korántsem. Hammer Ferenc fogyasztásszociológus kimondottan gyanakszik, amikor egy kultúra kitalál egy új betegséget, azaz amikor "medikalizál", sőt szenvedély-betegségnek kiált ki egy társadalmi jelenséget.

Az, hogy az ember örömét leli a vásárolgatásban, a mi társadalmi berendezkedésünkben teljesen elfogadott, normális viselkedésnek számít (más kultúrákban persze ez nem feltétlenül van így) addig, amíg ezt úgy tesszük, hogy a vásárlás nem ütközik a realitásokkal, nem dönt minket vagy a családunkat anyagi romlásba.

Szendi Gábor klinikai szakpszichológus szerint kényszeres vásárlásról akkor beszélünk, ha ez meghaladja a józan mértéket és alig, vagy nem kontrollálható vásárlási viselkedést eredményez, amelynek komoly anyagi és szociális következményei vannak. Vagyis kényszeres vásárlás az, amikor már nem mi irányítjuk a tevékenységet, hanem az irányít minket. A kényszeres vásárlókat egyfelől jellemzi az újra és újra fellángoló, ellenállhatatlan vágy a vásárlásra, a szenvedő alany sokat fantáziál vásárlásokról, elveszíti a mérlegelés képességét, másfelől komoly kielégülést vagy feszültségcsökkenést él meg a vásárlást követően, majd igen gyakran bűntudat gyötri.

A fejlett országokban ez a jelenség, egyes felmérések szerint a lakosság 2-8 százalékát érintheti és az esetek 80-95 százalékában - leginkább 18-30 éves - nők szenvednek a kényszeres tünettől.

A kényszeres vásárlók legtöbbször negatív érzelmi helyzetekben, negatív események hatására indulnak el a shoppingolni. Önértékelési zavaraik, depressziójuk, a rossz házasságuk vagy munkahelyi sikertelenségeik okán ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy mintegy önvigasztalásként, kompenzálásként megajándékozzák magukat valamivel. Motivációként ritkábban, de előfordul a jutalmazás, a célprémium jellegű vásárlás is. Lefogytam, megérdemlek néhány új ruhát. Fizetést kaptam, üsse kő, vásárolgatok egy kicsit. Bókolt a kollégám, jól nézek ki, veszek valamit, amiben még dögösebb leszek.