Zavarba ejtő felmenő

Vágólapra másolva!
Kínosan érzi-e magát a gyerek, ha anyukája pearcingekkel, tetoválásokkal ékesítve, bőrszerkóban vonul be a fogadóórára - vagy ellenkezőleg: ilyenkor inkább büszke a fiatalos, laza szülőre a magzat? És mit él át az olyan csemete, akit szinte agyonnyom a szülői aggódás, a sapka-sál, amit a haverok előtt is rá ad a gondos mami? Miről ismerszik meg a "cikis" szülő, és ki az, akit a gyerkek "jó fejnek" könyvelnek el? A gyerekek, a szociológus, és a pszichológus segít kibogozni a témát.
Vágólapra másolva!

"Komolyan azt szerettem volna, hogy nyíljon meg a föld alattam" - meséli Dávid. "Anyu a fél suli előtt leégetett, amikor az iskola kapujában előkapott egy fésűt a táskájából, és úgy fésült meg, mint egy óvodást... A legkellemetlenebb az volt, hogy mindezt a szerelmem is látta."

Dávid a történethez azért azt is hozzáteszi, hogy egyébként "totál normális" szülei vannak, és a "frizuragyártáshoz" hasonló eset csak egyszer fordult elő. Sőt, az is kiderült, hogy Dávid szerint egy "cikis" szülő inkább olyan, mint az egyik osztálytársnője anyukája, aki "együtt bagózik a lányával, és "csípőnacit, meg ilyesmit hord."

Tyúkanyók és ivócimborák

Ahogy ebből is kiderült, nehéz megmondani azt, melyik az a szülői magatartás, amelytől a gyerek legszívesebben világgá futna - azért néhány "prototípust" sikerült azonosítani.

Itt van mindjárt a fent említett túl gondos szülő, aki kikészíti a ruhát este, és a szülinapi zsúron szendvicsekkel kínálgatja, illetve tipegőkori fényképekkel, videókkal traktálja a szemérmetlenül röhögő haverokat. Vele az a baj, vallja az ifjúság, hogy kínos helyzetbe hozza a gyerekét, bár "nyilván csak jót akar".

Van aztán a "haver szülő", aki bemegy a gyerekszobába "dumcsizni", amikor csemetéje "komoly férfidolgokat" vitat meg a barátjával; és sörrel, cigivel kínálja azt a srácot is, akinek egyébként esze ágában sem lenne zülleni. Berci papája például nagyon nehezen emésztette meg, hogy a fia a nagykorúság kapujában is tartotta magát a "semmi pia, semmi cigi" elvhez.

"Apuval egyébként semmi baj nincs"- vallja a 17 éves srác - "de abban a pillanatban, ahogy a Pici nevű haverjával összekerül, hülyébb lesz, mint egy óvodás. Mintha csak bizonyítani akarná, hogy az ő gyereke tökös férfi."

Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus szerint viszont az ilyen viselkedés egészen egyszerűen csak tapintatlan. Az EGO Klinika munkatársa úgy vélte: "Az ilyen szülő azt az alapszabályt felejti el, miszerint nem hozom a gyerekemet olyan helyzetbe, amibe én magam sem szívesen kerülnék. Ilyen helyzet lehet az is, amikor a puszit kell adni a nagynéninek, aki büdös, és szőrös bibircsókjai vannak."

Cikis a gyerekem!



Szabály-addikt gyerekek

Többek számára ismerős lehet az a szülői viselkedés, ami a gyerekkor minden másodpercét beosztja. Éva gyerekei a suli után zeneórára, vagy nyelvórára mennek, emellett a fiú sportol, a lány táncórákra jár, a mama hozza-viszi őket. Igaz, a háztartásban már nem nagyon kell segíteniük, de nem is tudnának mikor, hiszen rendszerint este érnek haza. A családban a négyes a megengedett legrosszabb jegy, a gyerekek több tanulmányi versenyt is megnyertek.

Ezzel együtt úgy érzik, jó, hogy ilyen szüleik vannak, akikkel egyetértenek abban, hogy "nekik már sínen van életük", "kikövezték az útjukat egy boldog felnőttkorhoz".

A gyermekpszichológus szerint, vannak gyerekek, akiknek ez a fajta alkalmazkodás rettenetesen jól megy - ez jóval veszélyesebb, mintha lázadna.

"Ha ugyanis az ilyen gyerek magára marad, tehát egyedül kell döntenie, akkor is függő marad. Az ilyen személyiségekből lesznek a jó katonák, akiket csak az egyenruha tart össze. Azoknak lesz szerencséjük, akik ellenállnak, mert nekik lesz karakterük."

A szakembernek a túlságosan korlátozó magatartással kapcsolatban felidéz egy eset, amikor a papa a fiát nagyon keményen fogta, de a lányával lényegesen engedékenyebb volt.

"A papa, aki egy jóindulatú ember volt, de az volt az elve, hogy a fiúgyermeket nagyon keményen kell fogni, különben elkanászodik, korán meghalt. Ezután a fia rengeteget szenvedett, amíg magára talált, és már nem hiányzott neki a szülői sorvezető, és saját jobb meggyőződése miatt tett vagy nem tett meg valamit. De ehhez évek kellettek."