Kis karácsonyi illemtan

Nyakunkon a szeretet ünnepe, szaporodnak az ajándéknak szánt holmik a titkos rejtekhelyeken, de még a legnagyobb jóindulat ellenére is előfordulhat, hogy elbénázunk valamit: elfelejtünk valakit, túl személytelent vagy éppen túlságosan intim dolgot veszünk. Kit illik megajándékozni karácsonykor? Hogyan, mikor illik átadni az meglepetést? Mi az, amit nem illik ajándékba venni? Kínos történetek és a protokollszakértő jó tanácsai az ünnep illemtanáról.

"Minden évben meg kell vívnom a feleségemmel a lista-harcot" - meséli Andris.

"Én ugyanis csak a legközelebbi családtagoknak vennék ajándékot, ő viszont minden távoli nagynénit és egyszer látott rokont felvesz a megajándékozandók listájára. Mert szerinte ezt így illik. Aztán karácsony környékén megy a feszengés, megkapjuk az ezredik, semmire sem jó fakanáltartót vagy ronda salátástálat, miközben persze mi magunk is hasonlóan személytelen, ötlettelen meglepetésekkel állunk elő. De hogyan is lehetne személyre szóló ajándékot venni annak, akit tulajdonképpen nem is ismerünk? Szerintem bőven elég lenne vendégül látni őket - akár csak egy finom kávéra, sütire; de igazából nem tudom, mi az irányadó illemszabály erre az esetre."

Görög Ibolya protokollszakértő szerint ebben a kérdésben inkább Andrisnak van igaza: még karácsonykor sem kell boldog-boldogtalannak ajándékot venni.

"A karácsony, amellett, hogy a szeretet ünnepe, egy családi ünnep. Ilyenkor azokat az embereket kell megajándékozni, akik közel állnak hozzánk, vagyis a családtagokat, illetve azokat a régi, jó barátokat, akik jóval többek, mint egy átlagismerős, és akik kis túlzással szinte már családtagnak számítanak. Vagyis ilyenkor azokat illik meglepni valamivel, akikkel együtt ünnepelünk. A távoli rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek elegendő egy kedves, szép, karácsonyi képeslap, vagy, ha mi látogatjuk meg őket, akkor egy tál saját készítésű sütemény."

Nem az ár, a meglepetés a fontos

Eránál viszont nem az volt a probléma, hogy túl sok embert ajándékozott meg, épp ellenkezőleg: abból származtak kínos pillanatai, hogy nem számolt néhány kedves, távoli rokonnal.

"Rettenetesen éreztem magam, amikor hatalmas csomagokkal beállított a nagynéném és a családja, akikkel jó, ha minden második évben találkozunk, és mindenkit megleptek valami jó drága dologgal, művészeti albummal, értékes borral, parfümmel. Szörnyen kínos volt ott állni üres kézzel, azt sem tudtam, mihez kezdjek."

Era másik problémája, hogy gyakran fogalma sincs, mekkora, jobban mondva milyen értékű ajándékot illendő beszerezni. "Anyuéknak egyszer vettünk egy kenyérsütő gépet, mert tudtuk, hogy vágynak rá, ők viszont szenteste csak zavartan tördelték a kezüket, és azt hajtogatták, ne haragudjunk, hogy ők ezt csak egy csekélységgel tudják viszonozni."

Görög Ibolya szerint, bármennyire ellenkezőjét sugallják is a reklámok és az általános költekezési láz, nem az ajándék értéke, hanem a meglepetés a fontos.

"Az ajándéknak nem az ára számít, sokkal fontosabb a meglepetés személyes jellege" - mondja a szakember. "A magyarok kedvenc királynéja, Sissi például egy karácsony alkalmával saját kezűleg készített szalmabábukkal lepte meg szeretteit, és nagy sikert aratott vele. Amikor ajándékot választunk, az legyen az elsődleges szempont, hogy a másik mit szeretne, mi okozna neki örömet. Egy jól eltalált ajándékkal, bármilyen csekélység is, a figyelmességet ajándékozzuk neki, hogy valóban odafigyelünk rá. Ha semmi okos nem jut eszünkbe, akkor legalább a csomagolásba adjuk bele apait-anyait. Ne ajándéktasakba gyömöszöljük a meglepetést, hanem csináljunk belőle egy szép kis csomagot, amiből kiderül, hogy örömmel készültünk megajándékozni az illetőt. Ha valami nagyon értékes meglepetéssel szeretnénk örömet szerezni, mint, mondjuk, egy kenyérsütő gép, akkor szövetkezzünk a testvérekkel, és máris nem olyan kínos a szituáció - de ilyenkor is legyen valami csekélység a tarsolyunkban, amit csak tőlünk kap az illető."

Ha valakiről megfeledkeztünk

Görög Ibolya az ajándék értékénél még egy alapszabályt tart fontosnak: "Hasonló státuszú rokonoknak hasonló jellegű ajándékot vegyünk. Ne hozzuk magunkat kellemetlen helyzetbe azzal, hogy az egyik unokatestvér azt látja, hogy míg ő csak egy csokit kap, a másik unokatesót - mondjuk - MP3-lejátszóval leptük meg."

Arra a helyzetre, amikor valaki olyantól kapunk ajándékot, akinek mi nem vettünk semmit, Görög Ibolya szerint az őszinteség a legjobb megoldás. "Ilyenkor kedvesen köszönjük meg, hogy gondoltak ránk, és tegyük hozzá, hogy nem számítottunk rá. Ebben az esetben elég suta és kínos dolog utólag viszonozni a meglepetést. A legjobb, amit tehetünk, hogy meghívjuk az illetőt egy elegáns helyen egy vacsorára vagy jó cukrászdába süteményezni, és legfőképp: írjuk be a naptárunkba, nehogy a következő évben is megfeledkezzünk róla."