Bulialapozó falatkák

Akár már a szilveszterre melegítünk, akár csak beszélgetni jön át néhány barát, mindenképpen jó, ha az asztalon, az italok mellett van néhány tányér finom falat. Nyugodtan hagyjuk a boltban a sós mogyorót és a ropit, készítsünk inkább valamilyen ízletes, tartalmas, vacsora-helyettesítő bor- és sörkorcsolyát.

A karácsonyi ünnepek és a szilveszter között jelentősen megnő a házibulik száma: lehet szó egészen vad, szilveszterre felkészítő partiról, de csendesebb, beszélgetős-kártyázós-játékos összejövetelekről is. Ilyenkor - szinte elengedhetetlenül - előkerülnek a jóféle italok, mellé pedig a rágcsálnivalók és falatkák is.

A sör- és borkorcsolyáknak nemcsak az a szerepe, hogy a buli előtt órákra lefoglalja a háziasszonyt (sőt, jó esetben viszonylag rövid idő alatt össze lehet dobni a vendégváró tálat) - a hagyományosan sós, zsíros falatkák segítenek "kibélelni" a gyomrot, így kevésbé érezzük meg az alkohol káros hatásait. A sör és bor mellé kínált finomságok ugyanakkor az éhséget is csillapítják, mégsem kell egy teljes vacsorát legyűrnünk a kései órán; sőt, még abban is segíthetnek, hogy jobban meg tudjuk különböztetni az egyes italok ízét.

A legegyszerűbb, legnépszerűbb ételek, egy-egy baráti összejövetelre a különböző szendvicsek - semmi bonyolultra nem kell gondolni: a legegyszerűbb, lilahagymás zsíros kenyér szinte mindig osztatlan sikert arat, pláne, ha finom libazsírral kenjük meg a kenyérszeleteket, esetleg egy kis sült máj is kerül rá...

Valamivel elegánsabb megoldás, ha a kenyeret vagy bagettet, esetleg kiflit falatnyi darabokra vagy karikákra vágjuk, és ezekre egy-egy darabka sajt, sonka vagy felvágott, esetleg valamilyen savanyúság kerül - kipróbálhatjuk akár a gyümölcsös vagy halas változatokat is: a szendvicskéket megpakolhatjuk fetával és olajbogyóval, sonkával és ananászdarabokkal, mozzarellával és koktéparadicsomma.

Ha azonban kint hideg az idő, sokkal jobban járunk, ha melegszendvicseket tálalunk a meghívottaknak: akár készen kapható krémekkel készítjük, akár magunk keverjük ki a rávalót. Fontos azonban, hogy álljunk ellen a kísértésnek, és ne mikrosütőbe süssük meg a kenyeret, hanem a "rendes" tűzhelyen - így ugyanis a sajt finoman ráolvad a szendvics tetejére, és a péksütemény se lesz kellemetlenül rágós.

A másik kedvelt ételfajta a pogácsa: kellően zsíros, mégis omlós, melegen és hidegen is ehető, ráadásul az elkészítési variációinak száma szinte végtelen. A pogácsának még az is nagy előnye, hogy jó előre megsüthető (sőt, a tésztát akár le is fagyaszthatjuk), így nem kell folyamatosan a konyhában állnunk, míg a többiek esetleg odabent beszélgetnek. Ha nincs türelmünk a pogácsasütéshez - esetleg tartunk attól, hogy elrontjuk - akkor használjunk fagyasztott levelestészta-lapokat. A felengedett tésztát nyújtsuk ki, vágjuk csíkokra (esetleg meg is csavarhatjuk), kenjük meg tojássárgájával és szórjuk meg reszelt sajttal, szezámmaggal vagy köménnyel. Rövid idő alatt, forró sütőben süssük pirosra. A kinyújtott levelestészta-csíkokba tekerhetünk virslit is, de ha négyzet alakúra vágjuk, meg is tölthetjük sonkával, sajttal, zöldségekkel, vagy akár a karácsonyi pulyka maradékából készült húspástétommal is.

Ha szívesebben kínáljuk a vendégeinket hideg ételekkel, akkor adjunk az asztalra gyorsan és változatos formákban elkészíthető szendvicskrémeket vagy mártogatósokat. Ezeket ehetjük pirítóssal vagy friss kenyérrel, nagyobb üzletekben kapható grissinivel (azaz vékony, kenyértésztából készült ropogós rúddal), de akár zöldségcsíkokkal is. A szendvicskrémeket "vega" módon is elkészíthetjük: sajt- vagy fűszeres sonkakrém mellett keverjünk humuszt, padlizsán- vagy tojáskrémet is.