De jó bőr vagy!

Vágólapra másolva!
A kozmetikumok területén egyértelmű a túlkínálat. Cégek százai próbálják meg becserkészni a leendő vevőt, aki ismeretek hiányában, bizony, gyakran beválaszt. Főképpen a laikusok járnak nagyon rosszul, mert bedőlnek a reklámoknak, nem tudnak szelektálni, nem ismerik bőrüket, így gyakran engednek a csábításnak, és néhányszori használat után félredobják még az egyébként jó terméket is, ami később a szomszédasszonynál, a nagymamánál, a barátnőnél vagy a szemétkosárban landol. Ennél költségesebb és kevésbé hatékony bőrápolás nem létezik.
Vágólapra másolva!

Aki kozmetikus szakemberrel (is) ápoltatja magát, sokkal jobb helyzetben van: személyre szóló bőrápolási tanácsot kap, az otthoni kezelés a szalonbeli egyenes folytatásává válik, és megfelelően váltakoznak az intenzív, illetve a fenntartó ápolási periódusok. A szakember tudja, hogy egy krémbe nem lehet mindent beletenni, amire a bőrnek szüksége van, ráadásul a klimatikus változás, az évszak, a napszak, a páratartalom, a napfény, a szél mennyisége, belső hangulatunk, a stressz, az étkezés, a hormonális státusz szinte napról napra változik, összegezve tehát: az ideális kozmetika mindig dinamikus.

A laikus bőrápolás is lehet azonban jó, megfelelő önismeret, figyelmes tájékozódás, pontos célkitűzés esetén. Természetesen, ha csak önmagunkra és az eladóra számíthatunk, akkor meg kell elégednünk mérsékelt eredményekkel, nem tűzhetünk ki irreális célokat még akkor sem, ha az általunk választott termék szárazanyag-tartalma (ugyanis a kozmetikumok 50-95%-ban vizet tartalmaznak) a színarany grammárának akár a többszöröse.

Ahhoz, hogy jó kozmetikumot vásároljunk, megfelelő önkritikával kell szemlélni magunkat. Az első lépés: mondjuk szembe magunkban a tükörbe, hány évesek is vagyunk és próbáljuk ezt elfogadni! Sminkmentesen, legalább hat-nyolc óra után vizsgáljuk meg bőrfelületünket, hol fényes, zsíros, esetleg mitesszeres, hol nem, mennyire száraz a bőr, viszket-e esetleg, mennyire határozottak a kontúrok, avagy a felpuhulás, a csüngés jelei mutatkoznak-e már, vannak-e pigmentfoltjaink, értágulataink. Ha a tükröt ülő helyzetben a combunkra fektetjük és fölé hajolunk, megjelennek-e táskák, redők, vannak-e ki nem simuló mimikai redőink a homlokon, a szemek külső zugaiban, vagy mennyire mély az orr-szájzugi redő és mi a helyzet a száj körüli sugárirányú ráncocskákkal.
Gondoljuk végig azt is, dohányzunk-e, pihenünk-e eleget, mennyit napozunk, szoláriumozunk? Van-e ismert allergiánk, vagy mindent tűr a bőrünk? Ugye, milyen nehéz módszeresen, nem elfogultan szemlélni magunkat? Tényleg nehéz elszánni magunkat a változtatásra.