Túlélőtaktikák Rómeónak és Júliának

Vágólapra másolva!
Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.
Vágólapra másolva!

Tisztelt Szendi Gábor!

Örülök, hogy rábukkantam önre a neten, mert szeretnék segítséget kérni, és mástól sajnos nem tudok. Nem tudom, hogy a szakterületéhez tartozik-e a problémám, mégis elmondanám.
Megismertem lassan 4 éve egy fiút, és most már biztosan állíthatom, hogy ő a nagy Ő nekem. Ennek ellenére sajnos már szakítottunk tavaly augusztusban, de szeptemberben kibékültünk. Majd rá fél évvel ismét szakítottunk. De egyikünknél sem múlt el a szerelem, ismét találkozgatunk, és szeretnénk újrakezdeni. Azt gondoljuk, hogy a szüleink sokban hozzájárultak eddigi szakításainkhoz, mert mindenbe beleszólnak. Én 19 vagyok, ő 22, és mégis.
Most már meg sem merjük mondani otthon, hogy együtt vagyunk, mert szinte biztos, hogy nem engednék hogy találkozzunk, eltiltanának egymástól, nekem nem fizetnék a főiskolát stb. (Már ilyenek voltak, amikor előzőleg kibékültünk, akkor is! ) Egyiket sem szeretnénk, de együtt szeretnénk
lenni!
Ön szerint van ilyen sok beleszólása a szülőnek az ÉN kapcsolatomba? Ha vállaljuk, hogy küzdünk, akkor hogy oldjuk meg a találkozásokat, ha egymáshoz nem mehetünk? A barátom nem szimpatikus nekik, mert "nem ilyen fiút képzeltek mellém", de csak azért, mert nekik a külseje nem tetszik, nem hiszem, hogy ebbe bele kéne szólniuk. Kérem, segítsen, mert reménytelennek tűnik a helyzet.

Előre is köszönöm.