Az irigység megmérgezi az életet

Aki "képtelen szeretni", és folyton azon töri a fejét, mi lett volna, ha nem úgy dönt, ahogy tette, annak elsősorban magával van baja: az irigység és az állandó görcsölés megmérgezi az életét. Olvasónk levelére válaszol a Facér Pasi.

Kedves Facér Pasi!

31 éves, nő vagyok, öt éve váltam el. A házasságom nem szerelemből köttettet, hanem menekültem. A volt férjem nagyon jó volt hozzám, imádott, soha nem bántott meg, és a magam módján én is szerettem őt. Négy évig voltunk házasok. Azért váltunk el, mert beleszeretett egy kolléganőjébe. Nem hibáztattam érte, mert én nem adtam meg neki azt, amit megérdemelt volna, de sajnos még mindig nem tudom megbocsátani neki amit tett velem.

Sokat találkozunk és beszélgetünk is, mivel van egy hétéves kisfiunk, de normálisan soha nem tudunk egymással beszélgetni, mindig veszekszünk.

Ő azóta is együtt él azzal a nővel, nekem pedig két éve van egy párom, aki szintén nagyon jó hozzám, és imád. Nagyon szerelmes voltam belé, de már a szerelem elmúlt, és sajnos néha van úgy, hogy nincs kedvem vele találkozni, bántom szavakkal, undok vagyok vele, nem akarom, hogy hozzám érjen. Aztán eltelik néhány nap, és "megint szeretem", normális vagyok vele.

Sokat gondolok a volt férjemre, különösen olyankor, amikor éppen "mosolyszünet" van a párommal. Mindig azon töröm a fejemet, mi lett volna, ha együtt maradunk, és milyen lenne ha kibékülnénk.

Féltékeny vagyok, hogy még mindig azzal a nővel van. A válásunk elején sokszor megpróbáltam őket egymástól elszakítani, bár ő is mindent megtett, hogy a kapcsolataim tönkremenjenek. Azt sem értem, hogy miért van azzal a nővel, hiszen sokat veszekednek - ezt a kisfiam mondja -, és már nem szereti azt a nőt.

Ami még nagyon bosszant, hogy a volt férjemnek mostanában nagyon jól mennek az anyagi ügyei. Amikor együtt éltünk, nem igazán volt pénzünk, mindig spóroltunk. Amióta elváltunk, kifejezetten jól él: márkás ruhákban jár, cserélgeti az autóit, minden évben külföldön nyaral. Ez engem idegesít, mert én nekem ez nem adatik meg.

A jelenlegi párommal is sokszor azért veszekszem, mert anyagilag nem áll túl jól, és csak panaszkodik, de tenni nem tesz ellene semmit. Nem haladok egyről a kettőre, tele vagyok adóságokkal, hogy meg tudjak élni, és a párom nem tud támogatni. Ő mindig azt mondja, hogy a pénz nem számit, csak szeressük egymást, de én ezzel nem értek egyet, és mindig ezért vannak a konfliktusok köztünk.

Mi lehet velem a baj? Miért gondolok ennyire sokat a volt férjemre? Miért nem tudok rendesen szeretni valaki mást? Normális vagyok egyáltalán?

Válaszod előre is köszönöm

Anett

Kedves Anett!

Az a szomorú, hogy irigy vagy, és ez nyomorúságossá tesz mindent körülötted. Mind a kapcsolataid, mind a barátságaid emiatt mennek tönkre, és a keserűség egyre csak mélyül benned - éppen amiatt, mert ezek a dolgok tönkremennek.

Nem gondoltál még arra, hogy amikor a férjeddel voltál, lehet, éppen te akadályoztad őt a megannyi keserűségeddel. Ettől aztán ő állandóan rosszkedvű volt, és a munkájára sem tudott úgy koncentrálni mivel az otthoni problémák görcsössé tették. Ezért nem keresett annyit, mint most.

Az elmeséltek alapján úgy tűnik nekem, hogy a mostani barátod is hasonló cipőben jár.

Ami még szembetűnő, hogy a volt férjedet a saját elmondásod szerint sem szeretted, de amikor elment, elengedni már képtelen voltál. Ha már a tiéd nem lehet, másé se legyen? Nagyon szomorú dolog ez, és jól teszed, ha átértékelsz néhány dolgot magaddal kapcsolatban. Itt lenne az ideje levetkőzni az állandó görcsöket, és az irigységed. Ne a múlton, meg más emberek életén rágódj, hanem vedd végre kezedbe az irányítást!

Üdvözöl a Facér Pasi!