Papa kicsi lányai

Az rendben van, hogy az ember lánya ötévesen biztosan tudja, hogy az ő férje márpedig a papája lesz - de elképzelhető, hogy valamilyen formában felnőttként is ragaszkodnánk az elképzeléseinkhez? Brit és lengyel tudósok most arra találtak bizonyítékot, hogy igen: a lányok, akik gyerekkorukban jól kijöttek az apjukkal, hozzá igencsak hasonló férfit választanak életük párjául.

Apa kicsi lánya hófehér ruhakölteményben vonul az oltár felé, a templom ragyog a virágoktól, ünnepélyes zene, mosolygó arcok, és az út végén a meghatott vőlegény... aki pont úgy néz ki, mint a leány papája.

"Nem, azért ennyire nem volt nyilvánvaló" - mondja nevetve Anna. "Ott a templomban nem is ezzel voltam elfoglalva, de tény, hogy az esküvői partin volt egy pillanat, amikor arra figyeltem fel, Áron pont úgy gesztikulál, pont úgy nevet, mint apu." Annának korábban is feltűnt a hasonlóság, de úgy vélte, ennek nagyon is racionális oka van.

"Apu ügyvéd volt, az irodájában sok joghallgató gyakornokoskodott. A volt férjem is egy volt közülük. Ráadásul mindketten skorpiók, miért is ne hasonlítottak volna egymásra." Csakhogy a külső tulajdonságokon kívül másban is egyforma volt a két férfi. "Hát igen, a hűség egyiküknek sem erős oldala." - mondja Anna - "Ha jól belegondolok, még a lebukásaik, és a kifogásaik is rímeltek egymásra."

Anna sokáig azt hitte, hogy meg tudja változtatni a férjét, majd feladta, és elváltak. Azt mondta, azóta csak olyan pasikkal barátkozik, akik semmiben nem hasonlítanak sem az ex-re, sem a papára.

A papánkhoz megyünk feleségül

Anna története tökéletesen alátámasztja azt kutatást, amely szerint azok a lányok, akik kicsi gyerekkorukban erősen kötődtek az apjukhoz, olyan párt választanak maguknak, aki hasonlít rájuk. A brit Times Online-ban erről megjelent cikk szerint, a témával foglalkozó nemzetközi kutatócsoport vezetője, Lynda Boothroyd pszichológus, a Durham egyetem munkatársa, úgy véli: az már kora gyerekkorunkban kialakul, hogy milyen arcokat találunk vonzónak, s ezek nagy valószínűséggel a leggyakrabban látott vonásokhoz, vagyis szüleik ábrázatához hasonló lesz.

Dr. Boothroyd úgy vélekedett: a kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy azok a lányok, akiknek pozitív volt a kapcsolata a papájukkal, az ő arcát tekintik majd prototípusnak, amikor a számukra megfelelő párt keresik. A Wroclaw Egyetem pszichológusai, illetve a lengyel antropológiai intézet munkatársai, mindezt úgy vizsgálták, hogy férfiakat ábrázoló fényképeket mutattak a vizsgálatban résztvevő nőknek, és megkérték őket, válasszák ki, kik azok, akiket szimpatikusnak találnak. A képeken nem látszódott a férfiak haja, füle, nyaka, válla, mert a kutatók úgy vélték, hogy a frizura, az ékszerek, vagy az öltözködés befolyásolnák a döntést. A vizsgálatban tehát csak az arc központi vonásaira koncentráltak. Kiderült: ha az összes nőt egy egységes csoportként kezeljük, akkor nincs kölcsönhatás az édesapa arca, és a számára vonzó személyek között. Azok között azonban, akik a kérdőíven úgy nyilatkoztak, hogy pozitív az apjukhoz fűződő viszonyuk, ott érezhető volt a kapcsolat. A kutatók most az próbálják kideríteni, hogy azok a férfiak, akik gyerekkorukban közel álltak az anyukájukhoz, szintén előnyben részesítik-e azokat a nőket, akik a mamára hasonlítanak. A válasz, szerintük, várhatóan igen lesz.