Megmentő szerelem

Egy alkoholistával együtt élni rengeteg fájdalommal, szenvedéssel jár, különösen, ha a beteg nem akar harcolni az addikciójával szemben. Mégis sokan - legtöbbször nők - azt gondolják: a kapcsolat érdekében, majd az "ő kedvéért" képes lesz a partner megváltozni és küzdeni a betegsége ellen. Valóban megmentheti a szenvedélybeteget a szerelem ereje?

"Gyakran van egy-egy olyan pillanat, amikor részeg vagy, de mégis tiszta a tudatod, és érzed, hogy nem mehet ez így tovább. Hogy minden egyes korty, amely átmenetileg felold és meggyógyít, egyre lejjebb taszít, amikor kétségbeesetten nézed magad körül a pusztítást, amit az alkohol végzett, felfogod, hogy emiatt nincs munkahelyed, barátaid és családod. Kapaszkodnál a másikba, és azon töprengsz, elég erős lesz-e, hogy kettőtöket megtartson. Aztán már csak azt érzed, hogy inni kell, hogy ezt az egészet ki tudd törölni" - így emlékszik vissza Judit arra az időre, amikor napi fél-egy liter tömény volt az adagja, amikor nem volt már egyetlen józan pillanata sem, de egész testében reszketett, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érzett, ha nem ihatott. Judit egy éve tiszta. Az első hónapban egy magánkórházban mosták át a szervezetét, de ahhoz, hogy a lelkéből is kiűzze a démonokat, egy erős férfi kellett, aki kitartott mellette akkor is, amikor mindenki elfordult tőle.

A szerelem is drog

"Kedvenc tanárom mondása szerint a szerelem pont olyan drog, mint az alkohol vagy a kábítószer, csak arról senki nem akar leszokni" - mondja Csábi Orsolya pszichológus.

"Gyakorlatilag igaza van. Érzelmi alapú élményekkel szemben is kialakul kémiai függőségünk, ami a sejtszintű anyagcsere folyamatokra is kihat. Emiatt az érzelmi, élmény jellegű tapasztalatoknak néha sokkal erőteljesebb hatásuk van, mint hinnénk. Ráadásul tartós érzelmi hatásokat azért is keresünk, mert kialakult velük szemben egy nem észlelt kémiai függőség is. Az érzelmi élményt létrehozó tevékenység vagy esemény megismétlése lesz a tudat számára elérendő cél, és nem keresi azokat a lehetőségeket, amelyek révén ugyanezt a hatást érhetné el. Ehhez párosulhatnak gondolatok, átértelmezések, hitvallás, minden egyéb más, amellyel az önigazolások is létrejönnek - így bezárul a kör. Innentől már egyetlen gondolat beindítja azt a viselkedést, amelynek révén elérhető a kívánt érzelmi vagy tudati állapot, amihez a test is megkapja a neki szükséges kémiai anyagokat: olykor alkoholt, olykor drogot, máskor a 'kedvenc peptidjeinket', amik érzelmi hatásokra termelődnek."

Kell a szakember

Csábi Orsolya szerint a szerelem-függés azért "egy fokkal jobb", mint a többi, mert ezen keresztül az én-határok megnyílása olyan változások felé tudja elindítani az illetőt, amelyek teljesebbé, egészebbé teszik őt, és színesítik a személyiségét.

"De ha valaki eleve beteg, a személyisége sérült, rosszul működik, külső segítség nélkül nem képes színesedni, gazdagodni. Csak a káosz, az integrálatlan részek és a bizonytalanság nő meg az illető személyiségében és tudatában."

Csábi Orsolya szerint minden függőséggel érdemes szakemberhez fordulni. Ha a szenvedélybetegség súlyos, akkor akár több szinten - a személyiség, a viselkedés és a biológia szintjén is - szükség lehet kezelésre.

Otthon akár bele is halhat

Funk Sándor addiktológus, a Nyírő Gyula kórház osztályvezető főorvosa szerint igaz, hogy a szenvedélybetegség rettenetesen megterheli beteg környezetét is, ezzel együtt nem javasolja, hogy otthon próbálják meg leszoktatni.

"Az otthoni leállásnak beláthatatlan következményi lehetnek" - mondja a szakember -, "a hirtelen alkoholmegvonásból akár delírium tremens, vagyis idült alkoholistáknál fellépő, állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó életveszélyes állapot is lehet."

Ne tévesszen meg senkit, hogy az alkoholisták többször is megpróbálkoznak az otthoni leállással, ez gyakran nem sikerül, mert a folyamat nagyon kellemetlen.

"A kórházban néhány nap alatt helyre tudjuk hozni a beteget, a megfelelő gyógyszerekkel, ilyenkor az illető egy majdnem egészséges állapotba kerül" - mondja Funk Sándor. "Érdekes módon a leállás után az első hónap szokott a legkellemesebb lenni, ilyenkorra kedvező lelkiállapot és hangulat alakul ki, és egy szilárd absztinencia. Ez körülbelül egy hónapig tart - egész pontosan nem is tudjuk, hogy miért - utána viszont megnövekszik a visszaesés esélye. Ez gyakran pont arra az időszakra esik, amikor az illető visszamegy a családjához, és az addigi töretlen optimizmusa, illetve a teljesítménye feletti öröme szembesül a családtagok arckifejezésével."

Persze ez nem az a helyzet, amikor egy szerelemes társ várja odahaza a beteget, sokszor inkább találkozás az addig terrorizált, és kellemetlen helyzetbe hozott családdal, gyerekkel. A beteg azt tapasztalja, hogy nem fognak megbocsátani neki, vagy legalábbis nagyon nehezen. Ilyenkor elillan a jó hangulata és ezzel együtt az elszántsága is.