Edith Piaf: koldusból királylány

Nem csupán a szülés, de a kis Edithre váró családi körülmények sem voltak ideálisnak nevezhetőek. Alkoholista édesapja, mint akrobata gumiember próbálta megkeresni a mindennapi betevőt, olasz édesanyja pedig, aki szintén túlzott barátságban állt az alkohollal, füstös, piszkos párizsi kávéházakban lépett fel, ahol énekléssel szórakoztatta a vendégeket.

Edith születése után néhány hónappal a két alkoholista szülő útjai különváltak. A gyermekével vajmi keveset törődő anya faképnél hagyta a családot, a kislányt pedig mélyen vallásos apai nagyanyja nevelte tovább. Négyéves korában agyhártyagyulladást kapott, minek következtében csaknem teljesen elveszítette látását. Nagymamája a hitben látta a gyógyulás reményét, ezért a kislányt rendszeresen templomba hurcolta. Talán hitbuzgó fáradozása hozta meg gyümölcsét, de meglehet, hogy a gyógyszerek segítettek, mindenesetre a kisunoka visszanyerte látását.

A gondokkal teli gyermekéveket még nehezebb kamaszkor követte. Tízéves múlt, amikor apja - az egyetlen, aki pénzt tudott keresni - megbetegedett, így teljesen elszegényedtek. A kislány az utcán a Marseillaise-t énekelve koldult a járókelőktől. Repertoárja erre az egyetlen dalra korlátozódott, mivel ezt az egyet ismerte. Öt évvel később megismerkedett apja 12 éves, házasságon kívül született lányával, és együtt kezdtek dolgozni. Edith és Simone az utcán, kocsmák padjain aludtak, és nagyon ritkán jutottak meleg ételhez. Sorsukat kilátástalannak érezték.