Jeanne Moreau hetvenöt éves

Forrás: ibelgique.ifrance.com

A híres francia színésznő 1928. január 23-án született Párizsban. Apjának vendéglője volt a Montmartre-on, édesanyja pedig angol táncosnő volt. Amikor Jeanne betöltötte tizenegyedik életévét, a szülei elváltak. A kislány mindenképpen színésznő szeretett volna lenni, ám édesapja próbálta ezt mindenáron megakadályozni.

Végül beiratkozott a párizsi Conservatoire-ra, amit sikeresen el is végzett. Még nem volt húszéves, amikor 1947-ben az avignoni színházi fesztiválon Jean Vilar őt választotta ki egy szerepre. Moreau négy évet töltött el a nagy múltú Comédie Francaise-ben, majd átszerződött Vilar színházába, a Théatre National Populaire-be, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott.

Az első filmszerep

Már az 1950-es évektől láthatták ők a filmvásznon, igaz, nem túl jelentős filmekben és csak kisebb szerepeket. Aztán megismerkedett Louis Malle rendezővel, aki felkeltette az érdeklődését legújabb filmje, a Felvonó a vérpadra (1957) iránt. Ez volt Moreau első igazi filmszerepe. Malle a francia újhullámos rendezők előfutára volt, aki hamar felfedezte Jeanne-ban az igazi tehetséget. A következő Malle-produkció, a Szeretők hozta meg Jeanne számára az országos ismertséget.

Ezután következett Roger Vadim filmje, az 1959-es Veszedelmes viszonyok. Laclos XVIII. századi történetét ugyan itt a XX. századba helyezték át, de a kritikák szerint Moreau ugyanazzal az erővel és hitelességgel játszotta el a szerepet, ahogyan azt az eredeti szerző megálmodta. 1960-ban megkapta a cannes-i filmfesztivál Legjobb női alakítás-díját a Moderato Cantabile című filmért.

A francia újhullám egyik leghíresebb színésznője

Jeanne a Jules és Jim című filmben

Jeanne Moreau igazi színészi tehetségéről az 1961-ben született Az éjszaká-ban és az 1962-es Jules és Jim-ben tett tanúbizonyságot.

Antonioni Az éjszaká-ja egy szomorú felismerés éjszakája, egy házaspár elhidegülésének, végső kiüresedésének felismerése. Mindezt nem a hagyományos eszközökkel, hanem apró rezdülésekkel, árnyalatnyi finom jelzésekkel kellett eljátszania. Nagy lehetőség volt ez Jeanne-nak arra, hogy megmutassa a benne rejlő tehetséget, hiszen minden, ami történik, Lidiában tükröződik, azaz a színésznő játékában fejeződik ki.

Francois Truffaut filmje, a ma már klasszikusnak számító Jules és Jim a francia újhullámos művek egyik legszimbolikusabb darabja. A nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban, Catherine különleges egyéniségének megformálásában Jeanne Moreau ismét megcsillogtathatta tehetségét, nem csak érzékenységet, intellektualitást, hanem játékosságot és humort is vitt a játékába. Jeanne sugározza magából a lázadást, a hétköznapiból való kiemelkedés képességét, hiszen ez az, amivel magával ragadja egy egész életen át a két férfit. Moreau ezzel a két filmmel vált az új hullám elismert színésznőjévé. Truffaut úgy emlékezett a forgatásra, hogy élete legnagyobb élménye volt a Jeanne-nal való közös munka.