A szlovén tenger (2. rész)

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!
Forrás: ==
Forrás: ==

Strunjan nyugodt hely, talán túlságosan is nyugodt. Az unalmas porfészek kifejezés talán erős, de a lényeg, hogy a belvárosa egy diszkrét, csendes étteremből, egy kicsiny trafikból, egy telefonfülkével rendelkező buszmegállóból és egy egészen piciny élelmiszerboltból áll. A kempingben egészen diszkriminatív módon meleg víz csak a nőknek jár, a férfiak jéghideg zuhany alatt dörgölhetik le a tengeri sót. A teraszos bárban ellenben kiváló a capuccino és a pincérlány is igen dekoratív, így a jeges víz is megbocsátható.

A pénzváltás kissé körülményes Strunjanban, bár a recepciós nénike szerint tíz percre van a hotel, hol ez megoldható: mivel a szálló az öböl túloldalán található, csak a vízen járók számára tíz perc a táv - amúgy jó félóra gyalogszerrel. Mivel vízen járásban igen mérsékelt sikereket érünk el, marad az autózás. A helyi kemping még a motocross-versenyei miatt is nevezetes, a semmirekellő, léhűtő suhancok éjjel egy és három közt rendeznek motoros gyorsulási versenyt, igen nagy hangerővel. Az éjszaka pihenni vágyó turista meg nem mer szólni a csibész pernahajdereknek, nehogy bosszúból letörjék gépkocsija visszapillantó tükrét.

Forrás: ==
Forrás: ==

Piran szépséges városát egy hangulatos hegyi szerpentinen át lehet megközelíteni, innen persze pazar a kilátás, érdemes megállni fotózni. A kelta eredetű néven futó város (eredetileg hegyi tábor volt, hajók navigálását elősegítő világítótoronnyal), mely olaszul meglepő módon Pirano, 4700 lakossal rendelkezik. Nyáron ennek többszörösére duzzad a létszám, de ez nem is csoda: parádés hely, annak ellenére, hogy idegen rendszámmal csak a városkán kívül lehet parkolni.

Piran a félsziget egyik meghitt csücske, ahol a kicsiny sikátorok és a szűk utcák közt öt autó már komplett forgalmi dugót képez. Félhomályban lehet bóklászni méternyi széles sikátorokban, kerülgetvén a vénséges öregasszonyokat, kiknek ráncaiban egy évszázad bújik meg. A Nápolyt idéző zegzugos, kacskaringós utcák közt expedíciónk megtalálja az egyetlen pirani kávézót, melynek nincs német, olasz vagy angol nyelvű étlapja, sem külföldi vendége. Ezek az igazán jó helyek: minden turista tudja, hogy a helyiek által látogatott objektumok a legkorrektebbek. A tulajdonos asszony zavarban is van, szólítja unokáját, hátha ő érti a furcsa népek nyelvét. Míg a húsz angol szóból gazdálkodó, kedves pincérlány felveszi a rendelést, a szomszédban kártyázó középkorú asztaltársaságot mustrálgatjuk, kedélyes borozgatás közepette römiznek: - Ázányád úristényit, Szűzmáriám! - dünnyögi néha szórakozottan az egyik szlovén tata, úgy hangzik, mint valami ősi átok, mit a römiző úr a Monarchia idejében tanult nagyapjától.

A Szt. György székesegyház és keresztelőkápolna erős tatarozás alatt van, mindazonáltal érdemes felkapaszkodni a dombra, remek kilátás nyílik az azúrkék öbölben ringatózó kecses jachtokra, a halászbárkákra és fehéren világító motorcsónakokra.