Városliget: Tél-Nyár 1-0

Vágólapra másolva!
Most nincs víz, hogy később legyen jég. Miről van szó? Egy régi, idegenvezetők közt mesélt anekdota szerint egyszer egy amerikai turistákból álló csoport haladt át a Hősök tere mögötti hídon, mikor egy egyik, idősebb, tarka kalapos hölgy kinézett a busz ablakán, látta a csónakázó népeket, elragadtatott sóhajt eresztett meg, és így szólt: "Ó, ez volna hát a Volga?!"
Vágólapra másolva!

Nem tartozott soha a legromantikusabb dolgok közé a városligeti műtóban történő csónakázás, de mindenképp hozzátartozott a nyári városképhez. A hídon átmenő forgalom, a bámészkodó, videózó turisták szabadcsapatai, az igen sekély vízben gyakran betonhoz koccanó evező - nos, a Rómain valamivel természetesebb élmény az evezés. Ha napokra ránk sóztak egy külföldi rokont és már végképp nem tudtunk mit mutatni neki, akkor még mindig elmehetett csónakázni a ligetbe: nem kell tudnia, hogy az egész csupán egy méter mély.

Forrás: MTI

Idén, május végén a csónakoknak nyoma sincs a kopár, szikkadt mederben: annyi víz van benne, mint az Atacama-sivatagban, mely (ugye) a világ egyik legszárazabb pontja. - Tavaly még volt víz, idén nincs és nem is lesz. Talán jövőre. Javítják a tó hűtőrendszerét - kommentálja észrevételünket kissé flegmán a tóra néző üzemegység egyik pincére. Láthatóan nincs letörve a panoráma drámai romlása miatt. Vendégek így is vannak, a kávézgató olaszok meg nem a reménytelen betonkádat nézik, inkább korábbi fotóikat mustrálgatják. Egy magányos, szőke fotós kislány bandukol át a nagy semmi közepén, képeket készít - mellette semmi mozgás.

Csónakok helyett nyolc-tíz színes kisautó ácsorog a ronda betonplacc közepén, de nincs üzemeltető, nincs jegyszedő, de érdeklődő sem. Három szaki dolgozik egy villanypóznán, de a hűtőrendszerrel senki nem foglalkozik. Máshol talán elég lett volna egy tavaszi hónap is a rendszer javításához, de ez nálunk fél évet vesz igénybe. Fontos, hogy jó legyen a műjégpálya decemberben. Tél-Nyár 1-0, Városliget, sok ezer néző.