Sziget: Timur Lenk, a megbízhatatlan minőség

Van valami megkapó abban a rettenetes elszántságban, ami a Timur Lenk zenekar tagjain tükröződik minden nagyobb koncert előtt. A szegedi gyökerekkel rendelkező kompánia többet készül a szigetes fellépésekre, mint Victoria Beckham a Grammy díjkiosztójára - és itt nem (csak) a sminkre gondolunk.

Minden évben elképesztő erőfeszítést tesznek, hogy meggyőzzék a hallgatóságot zenéjük nagyszerűségéről, mondanivalójuk mélységéről. Volt olyan fesztivál, mikor az utolsó napon, egy vodkaízű hajnalon muzsikáltak (így több száz előzenekaruk volt), tavalyelőtt papnak, rabbinak, indián sámánnak öltözve szórakoztatták a fiatalságot, tavaly pedig a direkt marketing eszközeit vették elő.

Akkor az értékesítés pápája, a sales-isten Rásó Zoltán énekelt, de színes egyéniségek alkották a zenekart is: a svéd, színes bőrű fogorvos, dr. Amalgám, a rendíthetetlen mosógépszerelő Keményvízi Elek, az átlagos magyar háziasszony, Galuska Béláné (született Pörkölt Rozália), Kokkolínó Maci és az aktív részecske, az Intelligens Molekula is megfordult a világot jelentő, az esős időjárás miatt akkor kissé nedves deszkákon.

Az egyik legidétlenebb hazai formáció idén sem állt ki szakadt gúnyában, kitérdelt gatyában és lógó pólóban a színpadra, hiszen 1. művészetük oly magasságokba jutott, hogy értékálló sztárként jelentek meg a Pesti Estnél, 2. tisztelik nézőiket (főleg, ha azok fizetnek a koncertért és meghívják őket pár kör töményre).

Forrás: sziget.hu

Az egynyári előadók, a média pillanatsztárjai is irigykedve figyelhették volna a barokkos ruhában, selyemingben, rizsporos parókában, korabeli cipőben fellépő klasszikusokat: eljött Wolfgang Amadeus Fischer, Johann Sebastian Dörti, Ludvig von Jeti, Janó Rossz Inni, Nyikoláj Sógor Korszakov, valamint a legnevesebb germán karmester, Franz Beckenbauer.

A "Ki nyer ma?" játékkal nyitó koncert elején még lehetett CD-t nyerni, akkor még csak ült vagy ütemesen bólogatott a 2-300 fős nézőközönség.

A Sajtot evett Józsia, egyből kellett f.snia című dallal nyitott a banda, majd jöttek a klasszikusok (Száncsán Barbi, Hé József, Woodstocki busz) és a - viszonylag - újabb nóták, mint a Tűzoltó vagy a Kultúr-rap. Utóbbi számnál már beindult a pogózás, a szöveget hallván ("Lakott itt egy csávó régen, a dumája fejbe ver! - Nem mert senki belekötni, úgy hívták, hogy Heidegger! - Az igazi nagymenő az nem rabol ma bankot - Berongyol a könyvtárba és kiolvassa Kantot") vígan ugrált együtt a tizenéves, hétvégi szalonpunk, a gyermekét anyósra bízó, pelenkák és tápszerek közül szabadult kismama, az ittas egyetemista vagy a beszívott középiskolás.

Forrás: www.timurlenk.hu

"Timur Lenk valahonnan Mongóliából indulva végigtarolta a területet egészen Bizáncig. Onnan aztán - a filmmel ellentétben - nem a hozzá kétségbeesetten imádkozó püspök miatt fordult vissza. Addigra kardélre hányatott több millió embert (az illető kardot teljesen szétette a gyomorsav), egy püspök ide vagy oda már tényleg nem számított. Az adta marhája mindent felégetett maga mögött, nem volt mit enni, ezért a sereggel hazaugrott ebédelni." (Junger "Sógor" Endre: Profán történelem)

A buli végén már többtucatnyi néző vonaglott mámorosan a színpad előtt, a művészekkel együtt vígan dalolták: "Hiába gyúrt éjjel-nappal a szomszéd Mc Pista - Csak azóta van nője, mióta egzisztencialista!" A tavalyi koncertet majdnem elmosta az eső, idén végre kisütött a nap a vicces fiúk felett.

Kalmár Csaba