[origo] címlaphírcentrumkomment.hu[freemail]videaiWiW
Palya BeaKapolcsinternetMomentán Társulatblog
2010. július. 25.
(Ki)képzőtábor

Egy nehéz nap könnyű éjszakája.

Micheal Jacksonnal kezdődött az egész. Ha az ember hajnalig dolgozik, nem igazán szeret MJ-ra ébredni - jegyzem meg, én máskor sem nagyon. A Palya-udvarban katonás fegyelem van: reggel 8.15-kor tánccal kezdődik a program. Szerencsére nem kötelező részt venni nem rajta, viszont az ablakom oda nyílik, így tovább aludni lehetetlen. Alapvetően ez nem lenne probléma, ha hajnali háromkor még nem azzal lettünk volna elfoglalva Vinyussal (az ő kezének munkája a sok videó, ami a blogon látható), hogy hogyan vadásszunk internetet a szomszéd kertben, merthogy a mobilnet és a wifi nem szeretik a Völgyet. Netbusters-t játszani körülbelül fél napig vicces, de éjjel, mikor egy órát nézzük a Videán mozgó piros pöttyök körberohangászását, majd ledob a net, no akkor már nem annyira. Mikor a memóriámban elég mélyen pihenő betárcsázós modemhang már sebes zakatolásnak tűnt az itteni nethez képest, az a széles sávszélességben kényeztetett lelkemnek már igencsak fájt.
Vissza Jacksonhoz. Szóval reggel újraindítom a föltöltést, majd kicsit álmosan kinézek az udvarra. Slágerekre táncol a nép Bea vezetésével. Hallgatni nem arany, de nézni jó őket, benne lenni biztosan még jobb.
Vissza a dolgozóba, a háromszor három méteres, sötét szobába, ahova a levegő nem szeret bejárni, így mi se nagyon. A kis piros pöttyök még mindig köröznek. Addig vágom a másik anyagot, de a vágóprogram is annyira lassú attól, hogy a gép izzad a töltéssel, hogy ötszörös időt vesz el minden lépés. Bea közben pörög, táncol, majd kontakt táncol, ének workshopot tart, nincs időnk beszélgetni, de bejön egyszer-kétszer adni egy mosolyt vagy egy puszit.

Dél körül már azon gondolkodom, vajon miről fogok ide írni?! Arról, hogy fekete-fehér kővel borított a padló?! Esetleg arról, hogy még sosem voltam eddig a Művészetek Völgyében és milyen így elsőre? Ez talán akkor lenne érdekes, ha most látnék belőle bármit is.
Megunjuk. Átmegyünk a szomszédba netet lopni, de úgy sem működik. Ez ment egész nap. Nem túlzok, egész nap netet vadásztunk, konvertáltunk, tölteni próbáltunk és vágtam. Este háromnegyed nyolckor sikerült megoldani az időközben fölmerülő egyéb tecnikai problémákat is, ami azt jelenti, hogy több, mint 12 órát töltöttünk el azzal, hogy az előző nap fölvett/megírt dolgokat élvezhető formában föltegyük. Volt benne mi sarunk, de alapvetően a gépi- és rendszerhibák feketeseregével küzdöttünk.

Nyolckor a tömeg elé lép a Momentán társulat - meghívott vendégük, Bea nagyon izgul - és elrabolják tőlünk a napi gondot, fergeteges showt nyomnak. Minden jelenet a közönség közreműködésével születik, így a tömeg a szemerkélő eső ellenére is betonbiztos. Bea is remekel, csípőből nyomja a színházi improvizációs játékot, pedig még sosem csinált ilyet. A Palya-udvar neki is egy (ki)képzés.

Fotó: Patak

Bódi Gergő, a társulat "hoppmestere" az egyik jelenet előtt azt kéri a közönségtől, hogy mondjanak egy multicéget, mert annak fognak balladát rögtönözni. Coca-cola, T-Mobil, OTP, ilyesmik hangzanak el. És akkor jön az AHA-élmény: "ORIGO!" - ordibálom be. És nem, nem azért, mert ennyire hű és lojális katona vagyok, hanem azért, mert egész nap, sőt, másfél napig szívtam vele, hogy kikerüljön három cikk, tehát eléggé erős és mély nyomot hagyott bennem az élmény. És a pont az i-re: Momentánék nem tudták, hogy Beának az Origon fut a blogja, mégis ezt választották... Véletlenek, amik nincsenek, ugye.

A ballada viszont megszületett, a közönség, de különösen a stáb tombolt, kiabált és őrjöngve tapsolt a Momentánnak és Beának. Fölrakjuk nem sokára, nem kicsit érdemes várni rá.

Fotó: Patak

Fotó: Patak

Fotó: Patak

Fotó: Patak



Fotó: Patak