[origo] címlaphírcentrumkomment.hu[freemail]videaiWiW
Dés AndrásLamm DávidBarcza Horváth JózsefPalya BeaBudapestkoncert
2010. december. 18.
Koncertidézés képekkel

Lassan két hónap telt el a Fotelos koncert óta, mióta Bea legutoljára színpadon énekelt. Ebben a postban az ott készült képek segítségével emlékeznek arra az estére azok, akik tanúi lehettek - a zenészek, a Müpa dolgozói, illetve a fotelból hallgatózó nézők.

 

A koncerttermet ellepték a fotelek. Mindenki szokja a környezetet, és elkezdődik az utazás...
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)


A részleteken múlik minden.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)


"Így mesélek én Nektek..."
Amikor elkezdődött a próba, valami nyugalom fogott el. "Működik" - jutott eszembe.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)


"Én csak reszelgetem a körmöm..."
Patak (barát, fotelos-néző)


"Jól nyomja a csaj, mi?"
"Aha, egész ügyes!"
Patak (barát, fotelos-néző)


Mindig innen jön.
Patak (barát, fotelos-néző)


Teljesen nyugis és közben nagyon intenzív: ilyen élmény egyébként talán nincs is, nekem mindenesetre most nem jut eszembe semmilyen párhuzam. Lazán terpeszkedni a fotelban, miközben szép és izgalmas dolgok történnek tőlem egy méterre; megérteni nyilván nem, de mégis egy kicsit, a másik oldalról belenézni abba, ahogyan egy ilyen formátumú előadó együttműködik a közönségével.
Nádori Péter (főszerkesztő, Origo, fotelos-néző)

Bea egy olyan lény, akinek nagyon jó érzés a közelében lenni. Ezen a koncerten igazán közel kerülhettünk hozzá. Örülök, hogy a részese lehettem!
Kovalik Natasa (sminkes, néző)


Amíg a Dávid elment pisilni...
Patak (barát, fotelos-néző)


Minden olyan egyszerű és egyértelmű volt ezen a koncerten. Semmi erőlködés és izzadságszag. Mindehhez persze kellett előtte a sok próba, a bejátszóbulik, a megfelelő dalok összeválogatása, de elsősorban mégsem ettől éreztem úgy, hogy olyan könnyedén és egyértelműen folyt a zene. Az a tény, hogy a színpadon lévők egymás iránt érzett szeretete és a másik zenéjére való nyitottság egy pillanatig nem volt kérdés, különleges élménnyé tette ezt az estét.
Dés András


"Minél mélyebbek a gyökereim, annál magasabbra érnek fel az ágaim."
Viga Orsi (barát, fotelos-néző)

Irigyeltem azt, aki bent ülhetett. Különleges utazás részese volt. Bea megnyugtató rezgése egyszerre mindent jobbá tett bennem is, és szárnyalva mentem haza.
Jakab Natasa (projektfelelős, Müpa)


Ilyen szeretet és kedvesség vette körül a színpadot a koncert alatt. Ebben ülhettünk mindannyian. A kanapék Bea életének különböző részei, állomásai voltak, amelyeket ezek az érzések kötöttek/kötnek össze.
Laczi Mátyás (barát, fotelos-néző)


Milyen egy tökéletes koncert a menedzser szemszögéből? A "megrendelő" elégedett, a művészek boldogok, a közönség újabb élménnyel gazdagodik. A Müpa-koncert tökéletesen sikerült, és mindezt egy nyugodt légkörben, rohanás és stressz nélkül, mosolyogva és nagyokat nevetve csináltuk végig. Reggel héttől éjfélig tartó munkanap volt ez, de büszkén hajtottam álomra a fejemet a nap végén. Négyórás próba délelőtt, ebéd, pihenés, masszázs, smink, fodrász, ruhapróba, a kanapék elrendezése, az utolsó simítások, az utolsó elintézendő feladatok, a koncert előtti pillanatok izgalma, a koncert, a katarzis utána, a dedikálás, a gratuláló szavak, a koccintás, aztán a mosoly és az ölelés az öltözőben a nap végén: "Köszönöm, Réku!"
Mint egy nagy család, olyanok vagyunk ilyenkor. Bea, a zenészek, a hangmérnök, a sminkes, a fodrász, a világosító, a színpadmester, a szállító, a fotós, a barátnő, a Müpa szervezői és én. Mindenki egy célért dolgozik: az esti koncert sikeréért. Mint egy tyúkanyó, úgy érzem magam ilyenkor. Minden információ tőlem fut ki és hozzám érkezik be, engem pedig egy dolog motivál: minden feltételt biztosítani ahhoz, hogy Beának és a zenészeknek semmi mással ne kelljen foglalkozniuk, csak a zenéléssel, örömből és önfeledten játszani. Mindig izgulok értük. Most különösen izgultam, hiszen annyi mindenre kellett figyelni. Vajon nem felejtettem el semmit? Vajon minden stimmel? Bea hangos kacaja a koncert után, Dávid angol viccei, Andris szoros ölelése és Józsi huncut kacsintása. Igen, minden stimmelt.
Bodnár Réka (barát, menedzser)

 

Hátradőlés, belesüppedés otthon egy puha fotelba, (inkább babzsákba, Kapolcs óta abban alszom), mint ölelő karokba. Nevetés. Közösség. Zene zene zene. Új és régi zenészek. Új hangok, új szavak, új energiák, biztonságos tér és idő, ami tart, fenntart, megtart, és ezért szárnyalhatok. A barátaim körülöttem ültek a Müpa színpadán, az igazi közönség-közönség meg nézi, így élünk mi, együtt, humor van, kreativitás van, játék van. Be lehet kapcsolódni.
Palya Bea (palyabea)
 
Immár, a hangulatot megízlelve érdemes a többi képet is megnézni a próbáról és a koncertről.