A betegarcú fiú

Jimi Tenor Budapestre jön. Véleményünk szerint két oka lehet annak, hogy nem ezzel a szalagcímmel van tele a magyar média a bulvársajtótól kezdve a szaklapokon át a kereskedelmi tévékig bezárólag: az embereket vagy nem érdekli Jimi Tenor (kizárt!), vagy nem ismerik őt (ezzel kiegyezünk). Aki tudja, kiről van szó, annak elég ennyi: Tenor július 1-jén az A38 állóhajón lép fel. A többiek tovább olvashatnak.

Azok kedvéért, akik még valóban nem hallottak minden idők egyik legnagyobb finn zenészéről - a Leningrad Cowboyst most hagyjuk -, kezdjük egy kis névetimológiával. Profán módon keresztnevét egy bizonyos Jimmy Osmondról kapta még gyerekkorában. Az Osmond család híre szerencsére nem jutott el hazánkig a hetvenes években - azért a vasfüggönynek is voltak előnyei -, mindenesetre egy soktagú mormon famíliáról van szó, akik Disneyland színpadáról léptek a sztárság felé vezető ingoványos ösvényre. Míg a Jackson 5 olyan slágerekkel ajándékozta meg a világot, mint az ABC, vagy az I'll be there, addig Osmondék a Long Haired Lover From Liverpoollal döntögették a brit slágerlistákat.

A kis Lassi Lehto - merthogy ez Jimi Tenor polgári neve - állítólag feltűnően hasonlított a legkisebb fiúra, Jimmy Osmondra, így a Jimi keresztnév lemoshatatlanul rajtaragadt. A Tenor vezetéknévvel már ő lepte meg saját magát, kedvenc hangszere, a tenorszaxofon után.

Jimi a finnországi Lahtiban nevelkedett, ezek az évek méla eseménytelenségben teltek, rövid ideig az egyik finn egyetem dzsessz tanszékére járt, de hamarosan megunta az iskolapadot, és inkább haknizni kezdett különböző együttesekkel. Ezekről az időkről Jimi azt mondta egyik interjújában, hogy "...minden bennem rejlő pozitív iróniát a szülővárosomnak köszönhetek. Lahti tele volt nehézfejű, konok emberekkel, az unalmat csak úgy lehetett túlélni, ha az embernek volt hozzá humorérzéke."

Jimi és a Sámánok

Jimi humorérzéke hamar testet öltött, első együttese, a The Shamans minden szempontból kimerítette a vicc fogalmát. A legenda szerint az eredetileg klasszikusrock-felállásban játszó banda akkor mozdult indusztriálisabb irányok felé, mikor Jimi megkapta első állását egy majonézgyárban. A gépsoron szerzett tapasztalatait a Shamans frontembere egyből a zene nyelvére fordította, és ukázba adta, hogy a tagoknak üres olajoshordókat kell püfölniük. Az így kialakított ritmusszekciót olykor porszívóból átalakított harsonával és egyéb házilag fabrikált hangszerekkel kísérték, Jimit már ekkor - a nyolcvanas évek végén járunk - az új hangzások, új hangminták felfedezése érdekelte igazán.

Első albumuk címe - Total Capacity of 216, 5 Litres - szintén az olajoshordókhoz kapcsolódik: meglepő módon 216,5 liter olaj fér egy standard hordóba. A Shamans még két albumot készített, a Diktafont és a Fear of a Black Jesust, aztán a pénztelenség és a közönség érdektelensége elvette kedvüket és felbomlottak.